Napsugár.
Számunkra a természetes fényt, a Nap biztosítja. Még akkor is, ha az más tárgyakról visszaverődő, valamilyen egyéb színű fény. Így a fény, mindig elektromágneses hullámok formáját ölti. Mégis a „napsugár” kifejezés maradt meg a köztudatban. Mert a geometriai leképezhetőség miatt, sugárirányú egyenes vonalakkal ábrázolják a fény útját az oktatásban is. Így, amikor erősen süt a nap, akkor azt szoktuk mondani, hogy szinte égetnek a sugarai. Pedig a napsugár, vagy az abból származtatható egyéb fénysugár kifejezés, teljesen tudománytalan. Így a „Napsugár” kifejezésnek, csak a női nevek között van létezési jogosultsága. Esetleg a gyermekrajzokon, ahol a napocska még jót nevet is ezen.
Azt azonnal leszögezhetjük, hogy mi a különbség a sugárzás és a hullámzás között. Sugárzás esetén ugyanis, a sugárzó erő hatását, apró tömegek szállítják egy közös kiindulópontból, valamilyen sebességgel a kölcsönhatási pontba. Így minden részecske, saját maga szállítja a kölcsönhatási pontba azt az erőhatást, ami a mozgásállapotát fenntartja. Mint például, amikor egy sörétes puskát elsütnek és a sörétdarabok mindegyike, egyetlen cél felé száguld. Ez a jelenség, a levegő közegében valósul meg.
Ezzel szemben a hullámzás esetében, a hullámot kialakító közeg részecskéi, csupán a hullámhossz által meghatározott irányban sorba állnak, és egymásnak adják át, a frekvencia révén meghatározott erőimpulzus sorozatok erőértékeit. Ilyen módon, a hullámot felépítő közegrészecskék egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik. Mert a hullámot kialakítani képes közegrécsecskék, csupán rezegnek. Így a kialakult hullámokban, csak a hatás terjed. Így például, a fény hatása is.
Alapvetően kétféle hullámot különböztethetünk meg. Az egyik a longitudinális hullám. Ami bármilyen anyagi minőségben képes kialakulni. Benne a részecskék rezgése és a közölhető hatás, mindig egyenes irányban terjed. Ilyen hullám a fény is. A másik hullámfajta, a tranzverzális hullám. Amelyben a hatás szintén egyenes irányban terjed, de a hullámot kialakító részecskék rezgése, a terjedés irányára merőleges módon, szinuszos jelleget ölt. Általában, a víz felszínén megszokott hullámmozgásához szokták hasonlítani.
A dolog érdekessége az, hogy a vízben csak longitudinális hullámok alakulhatnak ki. Amelyek függőleges irányúak a víz teljes közegében. A vízközeg függőleges nyomását biztosítva. A víz felszínén kialakuló tranzverzális hullámok, csapán abból adódnak, hogy a víz és a levegő által fennálló közeghatáron, a függőleges longitudinális nyomás kiegyenlítődési folyamata, vízszintes irányú tranzverzális jelleget ölt. Az én véleményem szerint.
De a fény, mindig longitudinális hullám. Így a Nap fénye is az. A csillagközi térben terjedve, csak mágneses vonatkozása van. Ezért, fényhatásként nem igazán értelmezhető. Amint a légterünk közeghatárához ér, a mágneses hullám beesési törvényének megfelelően, a bioszféránkban is hullámkialakításra kényszerül. Ami már elektromos fényhatásnak is fog minősülni. Így a légterünk sűrűségi viszonyainak megfelelő elektromos hullám alakul ki. Amit már kettős, „elektromágneses” hullámként érvényesül. A többi visszaverődik a légterünk határfelületéről. Így a fényhullám mágneses összetevője, számottevően nem változik. De az elektromos összetevője, az anyagi sűrűség változásának a függvényében, egyre sötétebb tónusú fényhatást fog közvetíteni. Mert az anyagi sűrűsödéssel arányosan, az elektromos hullámhossz mindig rövidülni fog. Miközben, az elektromos frekvencia, a mágneses frekvenciához igazodva, minden közegsűrűségben azonos marad. Mert a mágneses hullámok erőtere, és az anyagi minőségek elektronjainak az elektrosztatikus erőterei, induktív módon aktivizálják egymást.
Amikor a Nap természetes fénye, a légtéren át eljut a Föld vízközegeinek a határához, ott egy újabb közeghatár mentén, újabb visszaverődési lehetőségek valósulnak meg. Miközben a vízközegben, a víz sűrűségének megfelelő színű fényhullám alakul ki. Vagyis, az elektromos hullámhossz változik, gyakorlatilag megrövidül, de a frekvencia mindvégig ugyanaz marad.
Ha pedig, a Nap természetes fénye, a Föld felszínén lévő anyagi testekre érkezik, akkor azok, a sűrűségüknek megfelelő mértékben, új elektromos hullámot alakítanak ki az anyagi közegük belsejében. A többit pedig, egyszerűen visszaverik. Ez a visszavert elektromos hullám biztosítja számunkra, az adott anyagi minőségek színét. Mégpedig, különböző hullámhosszúságú elektromos hullámok formáját öltve.
Ezért a szemünk, mint a mi fényérzékelő szervünk, azokat az elektromos hullámokat képes érzékelni, amelyeket a Nap fényspektrumába eső mágneses hulláma közvetít felénk. Mégpedig az által, hogy az anyagi minőségekben, azok sűrűségének megfelelően, más és más elektromos hullámú fényhatást képes kelteni számunkra. Különböző hullámhosszúságú színeket. A Nap által közvetített mágneses frekvencián.
A szemünk ugyanis, egy folyékony közeg a fény hulláma számára. Így a fényhatást meghatározó mágneses hullám, elektromos hullámot alakít ki a szemünk folyékony közegében. Amelyben fényérzékelők vannak. Csapoknak és pálcikáknak hívják. Úgy néznek ki, mint a fésű, amelyik a szemfolyadék belseje felé irányul. Ilyen módon, a gömb alakú szemközegünkben terjedő elektromos hullámokból, különböző hullámhosszúságú összetevőkre érzékeny. Így az észlelt hullámhosszok alapján, a színeknek megfelelő bioelektromos impulzusokat kelt az agyunk számára. Ezért a szemünk, mint egy biológiai prizma, úgy működik szerintem.
A Nap tehát, mágneses hullámokat kelt számunkra. Az anyagi közegekben alakulnak ki a közeghatrokon, a közegsűrűségeknek megfelelő hullámhosszúságú színek. Mint, a szemünk által érzékelhető, különböző hullámhosszúságú fényhatások. Mert maguk a mágneses hullámok, számunkra teljesen láthatatlanok. Így látható fényű elektromos hullámmá, az anyagi minőségű bioszféránkban alakul. Mégpedig úgy, hogy abban induktív módon, elektromos hullámot alakít ki, az anyagi minőségek elektronjainak az elektrosztatikus erőtereire hatást gyakorolva.
Az egyéb fényforrásaink pedig, már eleve elektromágneses hullámokat termelnek. Amelyek láthatatlan mágneses hullámokra támaszkodva alakulnak ki, mint látható fény spektrumába eső elektromos hullámok. Így az egyéb közeghatárokon létrejövő hatásuk, a természetes fényhez hasonlóan viselkedik. Vagyis, a frekvenciájukat mindvégig megtartva, csak a hullámhosszuk változik a közeges kölcsönhatásuk függvényében. Mégpedig, az aktuális közegsűrűség arányában.
A Nap fénye pedig, abból adódik, hogy a Nap is anyagi minőség. Így az egyéb fényforrásokhoz hasonlóan, elektromágneses hullámokat is termel. Amelyek a Nap anyagi közegét elhagyva, már csak, mint mágneses hullámok közlekednek a csillagközi térben. Mert az anyagi minőségektől mentes csillagközi teret, az Univerzum mágneses alaphalmaza biztosítja. Amit a benne kialakulni képes mágneses hullámok, mágneses erőtérré alakítanak. Ebben a kozmikus szintű mágneses erőtérben alakultak ki, nyilvánultak meg, az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek. Az égitestek. Mint az Univerzum atomjai.
Ebből az is egyenesen adódik, hogy a mágneses alaphalmazt, az Univerzum oszthatatlan alaptömegeinek a teljes közege építi fel. Ezek az oszthatatlan alaptömegek, a töltésmegosztás képességével nem rendelkeznek. Így csak mágneses adottságaik lehetnek. Mivel sem felfüggesztésük sem pedig, alátámasztásuk nincsen, ezért a nyugalmi helyzetüket állandóan keresve, mindig csak rezegnek. A szervezett együttes rezgéseik során pedig, mágneses hullámok kialakítására képesek. Ilyen mágneses hullámok alakítanak ki fényhatást, az elektromos anyagi világunkban, amikor elektromos hullámok kialakítását kényszerítik ki abban, induktív hatásra.
Mert az indukció azt jelenti, hogy a mágneses erőtér, és az anyagi elektronok elektromos erőterei, állandó kölcsönhatásban vannak egymással. Az elektronok ugyanis, ugyanabból a mágneses alapközegből építik fel az elektromos erőtereiket, mint amelyikben a mágneses erőtér kialakult. Csak a mágneses erőtérben, egyenes vonalú, azaz lineáris a hatásközvetítés módja, míg az elektronok elektrosztatikus erőtereiben mindig centrálisak. Mert folyamatosan követik az elektronok forgó és keringő mozgásformáit.
Ilyen módon, a mágneses erőtér és az elektronok elektrosztatikus erőterei, egymás ellenhatásaiként funkcionálnak, ugyanabban az univerzális mágneses alaphalmazban. Így a mágneses erőtér által biztosított induktív viszony, teljesen elválaszthatatlan az elektromos anyagi minőségektől. Ezért a mágneses és az elektromos tulajdonságok, mindig együtt mutatkoznak meg számunkra az anyagi világunkban. Így lett „elektromágneses” a dolog, Maxwell óta. De az indukció jelensége, mégis egyértelműen utal arra, hogy azért itt, mégiscsak két különböző erőtér feszül egymásnak, egy közös közegen belül.
Ilyen módon, a fényhatás már, egy adott frekvencia és hullámhossztartományba eső elektromos hullám, ami mágneses hullám hatására alakul ki. Sajnos, a fényjelenségek geometriai ábrázolásához, még mindig a „fénysugár” fogalmát használják, amit ilyen módon, egyenes vonallal lehet ábrázolni. De azt tudni kell, hogy ez a geometriai szintű vonal, csak a fényhullám frekvenciája által közölt fényhatást szimbolizálhatja. Ami a fényhullám hullámhossza mentén alakul ki.
Így a „Napsugár”, vagy az egyéb fényforrásból származó „fénysugár” jellegű kifejezések, teljesen tudománytalanok, és csak a fényhatás geometriai értelmezhetősége miatt lehet mégis létezési jogosultsága. Így a fénytanban, a közeghatárokon észlelhető „beeső sugár” kifejezés sem lehet helytálló. Éppen úgy, mint ahogyan a „visszavert sugár” fogalma is értelmetlen. Mert tulajdonképpen beeső és visszavert hullámokról kell beszélni. Amelyek sugár irányban, azaz mindig egyenes vonalban terjednek.
Illik szót ejtem még a fotonokról is, mint a fény legkisebb alkotóeleméről, ami a tudósok szerint, fénysebességgel terjed a fényhullám sugárral meghatározható irányában. A foton, a fény kvantuma. Vagyis, a fényhatás legkisebb energiaadagja. Ilyen értelemben véve, nincs is tömege. Bár ezt, a nyugalomban lévő fotonról, állítja is a tudomány. De szerintük, a fénysebességgel való száguldásának a „tömege” biztosítja a fény hatását. Pedig ez, hamis állítás.
Mert annak a longitudinális alapú mágneses hullámnak az oszthatatlan alkotóelemei, amelyik a fény spektrumába eső hullámhosszon, megfelelő frekvenciát képes biztosítani, az anyagi minőségeben megjelenő elektromos hullám fényhatása számára, csupán rezegnek. Mert az oszthatatlan alaptömegek, egymást félrelökni vagy félretolni képtelenek. Ezért alakul ki, a szervezett együttes rezgésüknek köszönhetően, a mágneses hullám.
A longitudinális mágneses hullámokban tehát, nem alakul ki sugár irányú száguldozás. Hanem a hullámhossz által meghatározott irányban, a frekvencia révén biztosított, egymást követő erőimpulzus sorozatok formájában terjed a hatás. Miközben a rezgést végző oszthatatlan alaptömegek egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik. Hiszen, csak rezegnek azok. Ezért a fény energiája, a mágneses hullám frekvenciája által terjed. Periodikus módon, egymást követő erőimpulzus sorozatok formájában. Ami a mágneses hullámok közegében, fénysebességű energiahatás terjedését teszi számára lehetővé.
Ha tehát, az energia hatása, a mágneses hullámok frekvenciájában terjed, egymást követő erőimpulzusok formájában, akkor az energia legkisebb mérhető adagját, amit a kvantum szó fogalma jelent, egy ilyen erőimpulzus sorozat képviseli. Így a kvantumok, mint erőimpulzus sorozatok, egymást periodikus módon követik, a mágneses hullámok frekvenciáinak a rezgéseiben. Ezért lettek a kvantumok, frekvenciafüggő tényezők. Vagyis, a kvantumok nem száguldoznak, hanem erőhatást közvetíteni képes impulzuscsomagokként csak rezegnek. Azt viszont, olyan gyorsan teszik, hogy ez által, a folytonossá tett energia hatásának, fénysebességű terjedést tesznek lehetővé.
Úgy is mondhatnám, hogy a mágneses hullámokban, a szubjektív hatásterjedés sebessége, mindig fénysebességű. Mert a mágneses hullámokban a frekvencia által, úgy működik a hatásközvetítés egy irányba, mint egy hatáspumpa. Mivel, minden erőimpulzus sorozat kvantuma után, ugyanannyi hatásszünet következik. Majd a hullámban fennálló együttes rezgésnek köszönhetően, a hatásszünetet, mindig egy újabb kvantum követi. Mint egy következő erőimpulzus sorozat. Így a fény kvantumai sem fognak soha önálló részecskékként száguldozni, hanem csak olyan együttes rezgést valósítanak meg, amelyben a hatásközvetítés fénysebességű. Ezt az erőimpulzus sorozatok kvantumaiként megvalósított és folytonossá vált hatásterjedést nevezhetjük energiának.
Így Newton erőhatásaival szemben, amelyek egyszeri közvetlen érintkezésen alapuló objektív felületi kölcsönhatásokon alapulnak, az energia szubjektív hatása, folyamatos kölcsönhatási módot valósít meg. Mert a mágneses és az elektromos erőterek közötti induktív viszonyban realizálódik. Ilyen módon, közvetett, szubjektív kölcsönhatásnak minősül. Mert a rezgési szintű erőhatásokat, erőimpulzus sorozatok kvantumaiban kódolva közvetíti, folyamatos jelleggel. Így a mágneses hullám, úgy működik, mint egy hatáspumpa. Amelyik egy irányba közvetíti az energia szubjektív hatását.
Matécz Zoltán
2021.10.16.
