Túl a fizikán.
A fizika, az objektív valóság megismerését célozta meg. Ami az objektív valóságon túl van, az már számára szubjektív, metafizikus tényező. Így a metafizika már, az elméleti tudományokat képviselő filozófia hatáskörébe tartozik. A filozófia, a gondolkodást, a bölcsesség szeretetét jelenti. Így a filozófiának, több önállóvá vált területe van. Ilyen a metafizika, az ontológia, a politikafilozófia, az esztétika, az etika, a logika, az ismeretelmélet, a nyelvfilozófia, a jogfilozófia, a vallásfilozófia, az ezotéria, a tudományfilozófia, a tudatfilozófia. Vagyis, minden olyan szubjektív témakör, ami kizárólag az emberi gondolkodással értelmezhető csupán.
Az objektív szó fogalmi jelentése, az emberi szubjektív tudattól, nézőponttól, véleménytől, elfogultságtól függetlenül létező anyagi dolog vagy jelenség. Vagyis, minden olyan anyagi dolog vagy esemény, ami „kézzel fogható” módon viszonyítható, mérhető és mindig újra ellenőrizhető. Így távol áll a szubjektív hittől. Ezért lett az objektív anyagi valóság, a tudományos megismerés alapvető célkitűzése. Ahol az anyagi szintű objektumokat, és az általuk létrejött eseményeket, jelenségeket tanulmányozzák a tudós szakemberek.
Ilyen módon, a tapasztalatokon nyugvó empirikus tudományokkal szemben, léteznek a teoretikus, azaz kizárólag elméleti szintű tudományok is. Ahol a különböző teóriákat, elméleteket képviselő magvas gondolatsorok feszülnek egymásnak. Mivel pedig, az elméleteket képviselő teóriáknak nincsen semmiféle anyagi vonzata, ezért tartoznak a filozófia hatáskörébe. Így a filozófia, az értelmes emberi gondolatokból származó teoretikus elméleteket gyűjti egy közös egységbe.
Tulajdonképpen, azokat az elméleteket, amelyekben csupán hinni képes a filozófus. Mert gyakorlati szempontból véve, szinte teljesen igazolhatatlan állításokat tartalmaz. Csupán, a logikai okfejtéseik tartják fenn a létezési jogosultságukat. Mert a konkrét állításaik, általános módon elfogadhatatlanok. A mindennapi gyakorlat tapasztalati, azaz empirikus gyakorlatába nehezen ültethetők át. Bár a nyelv, a jog vagy a politika például, már határozottan gyakorlati szintű értelmet is nyert a világunkban. Mert az elméleti szintű teoretikus ismereteikből származó előnyöket, képes volt a társadalmunk elfogadni és gyakorlati szinten is hasznosítani. Így a konkrét értelmezésük, általánosan is elfogadottá vált. Kérdés az, hogy a többi filozófiai tanítás, miért áll még mindig olyan távol a társadalmi szintű elfogadottságtól?
Nézzük előbb az empirikus, azaz gyakorlati szintű tudományokat. Ahol a tudomány nem más, mint a bennünket körülvevő anyagi világ megértésére irányuló tevékenységek során szerzett ismeretek elméleti szintű rendszere. Így a megismerésnek tesztekkel és egyéb, bárki által újra megismételhető gyakorlati bizonyítékokkal vannak alátámasztva. Ezért a tudomány tanításai, az általános és felsőoktatásnak köszönhetően, egyetemessé vannak téve. Ahol a felsőoktatási intézményekben, további kutatómunkák is folynak, új tudományos eredmények és alkotások létrehozásával. Az egyre korszerűsödő ismeretek közvetlen terjesztésével. A tudomány tehát, folyamatosan fejlődik. Mert az új elméletek és az új mérőeszközök, mindig egészen új látásmódot tesznek lehetővé a tudós szakemberek számára. De, hogyan készül a tudomány, ha a tanítható végeredménye elméleti, teoretikus síkon jelenik meg az oktatásban?
Tulajdonképpen arról van szó, hogy a tudós emberek elméje sem találkozik sohasem közvetlenül azzal az anyagi valósággal, amit megismerni szándékozik. Csak az erősen korlátozott képességű érzékszerveik által jutnak közvetett információkhoz, az anyagi világot illetően. Bár a mérőműszereik, kissé kiterjesztik számukra az érzékelés lehetőségét, de attól azok eredményei még, mindig közvetett bizonyítékok maradhatnak csupán. Ilyen előfeltételek alapján pedig, az empirikusnak mondható gyakorlati tapasztalataik szellemi szintű értelmezése, kizárólag elvi szinten, vagyis teoretikus módon megy végbe. Ilyen módon, a tudós embereknek is, hinniük kell abban, amit a már megismert valóságról állítanak.
Tulajdonképpen arról van szó, hogy az azonos témakörben kutató tudós szakemberek, elméleti szintű kongresszusokon találkoznak, és ott vitatják meg az általuk kutatott eredményeiket. Vagyis, a tudomány elméleti része úgy készül, hogy a tudós szakemberek kollektív egyezségen alapuló hite lesz tudományos tételként lejegyezve. Így a tudományos tételek, a kongresszus „zsinatján” nyernek abszolutizált, azaz tanítható módon „dogmatizált” értékeket. Az ilyen, konkrét módon meghatározott kollektív hitek képezik, az általános módon elfogadható és tanítható tudományos tételeket.
Így a tudomány tanításai, csak abban különböznek a teoretikus elméletek filozófiai tanításaitól, hogy jóval általánosabb módon, szélesebb körben vannak terjesztve a közoktatásnak köszönhetően. Így felmerül a kérdés, hogyha az általános műveltséget képviselő oktatás, a filozófiai szintű teoretikus tanításokat éppúgy tanítaná, mint a tudomány teoretikáját, akkor a társadalmi szintű átlagműveltség határozottabb módon fejlődhetne? Mert, ha a tudomány éppúgy hit alapú, mint a filozófia egyéb tanításai, akkor mitől válik mégis empirikussá?
A tudományos tévedések, azt igazolják számunkra, hogy a tudományos tanítások is csupán teoretikus alapú kollektív hiteken nyugodnak. Sok ilyen tévedés volt már a tudomány történetében. Pedig, a régi klasszikusnak értelmezett fizika például, abszolútnak készült. Vele ellentétben, a mai modern fizika már, relatív fizikának minősül. Mert a nem bizonyítható, csak valószínűsíthető állításai, mindig egymásra épülnek. Így a téves állításokra épülő újabb részelméletek, a téves állítás bukásakor, szintén elbuknak. Más szóval, ettől bizonytalanabb fizikája, még nem volt az emberiségnek.
A mai modern fizika alapját képezi az erő, az energia, a tér, az idő és az információ fogalma is. De ezeknek a fizikai fogalmaknak, nincsen semmiféle objektív anyagi vonzata. Kizárólag szubjektív tényezők azok. Vagyis, csak a tudomány teoretikus jellegét képviselhetik. Tulajdonképpen, az erő kivételével, nem is nyertek még konkrét fogalmat a tudomány részéről. Így a tudomány képviselői is csupán, általános értelemben véve használják őket. Ezért, az ilyen fogalmakat használó tudományos állítások, csupán egyszerű konyhanyelven íródtak. Mert a fogalmak konkrét meghatározása ellenére, csak általános értelemben használják azokat.
Szerintem, a tudomány egyik alapvető hibája az, hogy Maxwell óta, az elektromos és a mágneses tulajdonságokat, egyként értelmezi. Egyszerűen „elektromágneses” tulajdonságokként használja. Holott az indukció jelensége, egyértelműen utal arra, hogy folyamatosan kétféle erőtér feszül egymásnak. Mégpedig, az elektromos és a mágneses erőtér. Ha újra kettéválasztjuk ezt a kétféle tulajdonságot, akkor egészen új értelmet nyer számunkra minden.
Mert, az én véleményem szerint, az abszolút Létezés, eleve kétféle valóságon nyugszik. A tudomány által megismerni kívánt objektív anyagi valóságon, amelynek elektromos tulajdonságai vannak. Valamint, az azzal teljesen ellentétes szubjektív valóságon, amely kizárólag mágneses adottságokkal rendelkezik. Ez a kétféle valóság feszül egymásnak, az induktív hatásnak köszönhetően. Ahol az induktív viszony azt jelenti, hogy a mágneses erőtér és az elektromos erőterek, folyamatosan hatást gyakorolnak egymásra.
Az Univerzum mágneses alaphalmazát, az oszthatatlan alaptömegek alkotják. Mivel ezek nem összetett részecskék, ezért az elektrosztatikus megosztás képességével nem rendelkezhetnek. Ennél fogva, csak mágneses hatásokat közvetíthetnek. Az oszthatatlan alaptömegeknek, nincsen sem stabil felfüggesztése, sem pedig, fix lerögzítése. Ennél fogva, a nyugalmi helyzetüket állandóan keresve, folyamatosan csak rezegnek. Egymást félretolni vagy félrelökni képtelenek, ezért egy állandóan rezgő, egységes mátrix rendszert alkotnak.
Viszont, a folyamatosan rezgő oszthatatlan alaptömegek teljes közege, teljesen mozgásképtelen. Mert, teljesen kitölti az űrt. Mozgási, létezési teret biztosítva ez által, a benne megnyilvánult, összetett szerkezetű objektív elektromos anyagi részhalmazok számára. A mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegeinek a szervezett együttrezgései pedig, longitudinális jellegű mágneses hullámok kialakulását teszik lehetővé. Amelyekben az energia hatása, mindig egyenes irányban terjed. Mégpedig, a fény sebességével.
Ennél fogva, a szubjektív alaphalmazban kialakult mágneses hullámok által válik a mágneses alaphalmaz, mágneses erőtérré. Mert a mágneses hullámoknak két összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. A hullámhossznak szerintem, informatív értéke van. Mert egyértelmű módon különbséget tesz a mágneses hullámok között. Míg a frekvencia által, az energia terjed. Az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerői, egy irányban terjednek a mágneses hullámok frekvenciáiban, egymást periodikus módon követő erőimpulzus sorozatok formájában.
A mágneses alaphalmazban kialakult, összetett szerkezetű anyagi részhalmazok pedig, elektromos tulajdonságokkal rendelkeznek. Mint az Univerzum „atomjai”. Amit mi egyszerűen, csak égitesteknek nevezünk. Csillagoknak, bolygóknak és holdaknak. Az anyagi minőségek elektronjai pedig, ugyanabból az alaphalmazból építik fel az elektrosztatikus erőtereiket, mint amelyikben a mágneses erőtér dominál. Így az elektronok körül, az oszthatatlan alaptömegek, elektrosztatikus erőtereket alakítanak ki. Ezért, az azonos halmazon belül kialakult erőterek, mindenképpen egymás ellenhatásait közvetítik. Mert a mágneses erőtér lineáris, azaz egyenes vonalvezetésben terjed benne a hatás, míg az elektrosztatikus erőterek centrálisak, kör és gömb alakot vesznek fel, hűségesen követve az elektronjaik megszerzett alakját és mozgásformáit.
Az objektívnak értékelt anyagi világunkban, ez a kétféle tulajdonság mindig együtt mutatkozik meg, mert az összetett anyagi minőségek belső atomos és rács alapú szerkezeteit, ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint amelyik körülöleli azokat. Az anyag tehát, olyan a mágneses alaphalmazban, mint a szivacs a vízben. Ha pedig, felfelé haladva a légtérben, elhagyjuk a bioszféránkat, akkor a bolygó és csillagközi térbe kerülünk, amelyik már, csak mágneses tulajdonságokat képvisel. Elektromos tulajdonságokkal nem rendelkezik.
Szerintem az oszthatatlan alaptömegek, legalább tízezerszer kisebbek, mint az elektronok. Mert az atomok alkotóelemeinek az együttes térfogata, az elektronok, a protonok és a neutronok közös térfogata, a teljes atomtérfogatnak csak az egy tízezred részét teszik ki. Az atomok többi terét, a mágneses erőtér képviseli. Amit régen, „éternek” nevezett a korabeli tudósok társadalma. Ha pedig, ez elektronokat a legerősebbnek értékelt elektronmikroszkópokkal is alig lehet látni, akkor nyilván elképzelhető az, hogy az oszthatatlan alaptömegek, milyen apró kiterjedésű alaprészecskéi az Univerzumnak.
A mágneses hullámok tehát, mágneses erőtérré alakítják a szubjektív alaphalmazt. Így a mágneses hullámok hullámhosszának az informatív értéke határozza meg azt, hogy a mágneses hullámok frekvenciája által közvetített energia szubjektív hatása, milyen mértékű induktív munkát végezhet, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokon.
A mágneses alaphalmaz, olyan mágneses erőteret képvisel, amelyik az elektronok elektrosztatikus erőtereit képes befolyásolni. Így az indukció jelensége, közvetett formában jut érvényre az elektronokon. Térfogati jellegű kölcsönhatásként értelmezve. Mert a mágneses hullámokban terjedő energia, nem az elektronokra fejti ki az induktív hatását közvetlenül, hanem azok elektrosztatikus erőtereire. Ezért lehet az energia hatása közvetett, térfogati jellegű.
Maga az erő, közvetlen objektív hatás, mert a mozgó testek, egymásnak adják át közvetlen érintkezésen alapuló kölcsönhatások formájában. A mágneses hullámokban is így van ez. Hiszen a folyamatosan rezgő oszthatatlan alaptömegek, mint objektív módon létező alaptömegek, mindig egymásnak adják át a rezgési szintű erőhatásaikat. Méghozzá, periodikus módon egymást követő erőimpulzus sorozatok formájában. Amit kvantumokként értelmez a fizika. Az energia legkisebb mérhető adagjának. Erőadagjának. Így a mágneses hullám olyan, mint a hatáspumpa. Mindig egy irányba pumpálja az erőimpulzus sorozatokat, aminek a folytonosságát az energia hatásaként értelmezhetünk.
Ilyen értelemben véve, teljesen logikussá válhat számunkra az, hogy mi az erő, mi az energia, mi a tér, és mi az információ. Már, csak az idő maradt megmagyarázatlanul. Az idő alapját az képezi, hogy a mágneses hullámokban az energia hatása, a frekvencia révén terjed. Miközben maga a hullámhossz, nem változik. Az egyszerűen felépül a mágneses térben, és meghatározza azt az utat, amit a frekvencia segítségével, az energia hatásának be kell járnia. Vagyis, az idő alapját, az a szubjektív esemény képezi, amely a hullámhossz és a frekvencia által biztosított energiaáramlás között viszonyítható.
Mert az induktív viszonyban, mindig az energia kerül átadásra. Így a mágneses hullámokban, nem a hullám terjed egyenes irányban, hanem csak az általa közvetített energia. A fény sebességével. Viszont az induktív okozata, elektromos eseményeket generál az objektív anyagi valóságban. Ezek az események nyilvánultak meg az égitestek észlelhető mozgásformáiban. Ezért az idő viszonyítását, az égitestek mozgásformáihoz igazította az emberiség. Főképpen a Nap és a Hold megismert mozgásformáihoz. De az ő általunk észlelhető mozgásaik is, az őket befolyásoló induktív hatásoknak köszönhető. Így az idő mibenléte, az égitestek mozgásaiban ismerhető fel számunkra.
Aki ezeket a filozófiai szintű, ma még metafizikusnak értelmezhető információkat megérti, az túljuthat a fizika egyre szűkösebb keretein. Ami az objektív valóság megismerésére szorítkozik. Mégpedig, alapvetően szubjektív lehetőségekkel. Ma már, be kell látni azt, hogy a tudomány komfortzónája, erősen túlmutat az objektív kereteken. Tulajdonképpen, mindig is túlmutatott. Hiszen az eddig nem definiált alapvető fizikai fogalmak, nem objektív tényezők. A kvalitatív hatások, amit objektív formában az erő, míg szubjektív formában az energia képvisel. Továbbá a tér, az idő és az információ jelent számunkra.
Amíg a fizikát, metafizikus tényezők képviselik alapfokon, és a megismerés maga is alapvetően filozófiai szinten áll, addig minden egyéb metafizikus elmélet, a fizika hatáskörébe is beletartozik. Mert, ma már, nyilvánvaló lehet bárki számára az, hogy a tudománynak tulajdonképpen nem az objektív valóságot kell megismernie, hanem magát a Létezést. Ami objektív és szubjektív egy időben. A szubjektívként értelmezhető mágneses alaphalmazban megnyilvánult, objektív elektromos anyagi részhalmazok összessége. Erre szorítkozik a kvantumfizika.
A „megnyilvánulás” fogalma, éppen azt jelenti, hogy olyan alapelemekből tevődött össze, amelyeket nem nevezhetünk megnyilvánultaknak. Így minden összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulás, a mágneses alaphalmazból nyilvánult meg, és az annihiláció jelensége által, abba is bomlik le, ha az objektív létezésének az induktív előfeltételei, megszűnnek a mágneses valóságban.
A megismerést végző értelmes emberi tudat relatív. Amivel szemben, kell lennie egy abszolút Tudatosságnak is a világmindenségben. Az pedig, nem más, mint a mágneses alaphalmaz. Mert, az a halmaz, amelyikben információ alakulhat ki a mágneses hullámok által, információ tárolódhat el, és információ közlődhet az elektromos anyagi részhalmazok felé, elmének és memóriának minősül egyben. Az Univerzum abszolút Elméjének és Memóriájának. Amelyiknek sajátságos, abszolút értékű Tudatossága és Öntudata van.
Ennek köszönhetően, abszolút értékű Intelligenciával rendelkezik. Így olyan kozmológiai állandókat biztosít, a kozmikus szintű mágneses hullámok révén, amelyek alapvető feltételül szolgálnak az objektív elektromos anyagi létezéshez. Így a mágneses alapú primer alaphalmaz biztosít induktív létezési feltételeket, a szekundernek minősülő objektív elektromos anyagi részhalmazok számára. Amelyek a létezésükkel, mindig hűségesen visszatükrözik azt az induktív energiahatást és információt, amit a mágneses erőtér reájuk irányít.
Ennek értelmében, az objektív anyagi létezés, teljesen elképzelhetetlen, az őt működtetni képes szubjektív valóság nélkül. Mert, minden anyagi megnyilvánulás rezgésnek minősül. A mágneses alaphalmaz szervezett együttrezgését biztosító, mágneses hullámok primer alaprezgéseire visszavezethető, objektív elektromos másodrezgéseknek. Vagyis szekunder, másodlagos rezgések csupán azok.
Ilyen módon, nem szükséges túllépnünk a fizikán, hanem csupán az alapvető objektív feltételrendszerét kell kitágítani, a Létezés szubjektív valóságára is. Ilyen módon, teljesen új alapokra helyezve a tudományos megismerést, egészen új lehetőségek nyílhatnak meg a tudományos szakemberek előtt. Miközben, nyilvánvaló módon, felismerhetik azokat a hibákat és hiányosságokat, amelyek ma még a tudomány komfortzónáját övezik. Ilyen módon, éppen a fizikának kell túlmutatni önmagán ahhoz, hogy tudományos értékű maradhasson. Mert amit ez által megismerhet, az ma még, erősen metafizikus jelleget mutat. Ilyen módon, ma még, csak filozófiai síkon értelmezhető.
Matécz Zoltán
2021.11.13.
