Isteni akarat.
Ezen a téren, jócskán el vagyunk tévedve. Mert senki előtt sem tiszta teljesen az, hogy mi is lehet az Isten akarata. Hogyan is lehetnénk vele tisztában, ha még Isten létjogosultságát is vitatja az emberiség. Pedig, a hívő emberek, naponta elimádkozzák a keresztény vezérimájukban azt, hogy „Legyen meg a Te akaratod”. Vagyis röviden, egyszerűen Istenre bízzák a megtapasztalható sorsuk alakulását. Az Isteni gondviselésre számítanak. Pedig ez, nem így működik.
A Genezis időszakában, Isten mindent megteremtett ahhoz, hogy az anyagi szintű világmindenség működjön. Önmaga mágneses valóságából alakította ki, az elektromos tulajdonságú anyagi világot. Amit objektív valóságként ismerünk. Az elektromos anyagi valóság összetett szerkezetű, aminek az atomos felépítésű belsejét, éppúgy az oszthatatlan alaptömegekből felépült mágneses alaphalmaz tölti ki, mint ahogyan körül öleli azokat. Így lett a mágneses alapú szubjektív valóságban objektív, az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság.
Így az objektív valóság valójában, elektromos és mágneses egy időben. Ha azonban, felfelé haladva elhagyjuk a légterünket és kilépünk a bioszféránkból az űrbe, ahol már nincsen összetett szerkezetű elektromos anyagi minőség, akkor a mágneses alaphalmaz szubjektív valóságába kerülünk. A bolygó és csillagközi térbe. Amely szubjektív valóságként mozgási, létezési teret biztosít, a benne megnyilvánult elektromos anyagi részhalmazok számára. Vagyis, az objektív valóság részére. Amivel, állandó induktív viszonyban van.
Így alakult ki a Földünk is. Amelyre a Genezis végén Isten, az embert is megteremtette. Önmaga „képére és hasonlatosságára”. Vagyis, értelmesnek teremtett bennünket. Önmaga abszolút Értelméhez hasonlóan, bennünket relatív értelemmel ruházott fel. Ilyen módon az értelmes embert, nem csupán a lélek által élteti, mint minden más élőlényt, hanem szabad akaratú szellemi képességekkel is felruházott bennünket. Ez a relatív szellemi képességünk, alkalmassá tesz bennünket arra, hogy a saját életterünkben, mi magunk határozzuk meg azt, hogy milyen módon szeretnénk tapasztalatokat szerezni. Ezért Isten, szabad akarattal ruházta fel a relatív értelemmel bíró embert.
Isten tehát, a teremtő. A Genezis óta pedig, a hiteink teremtője. Ezért a hitünk, mindig a megvalósulása felé fog törekedni. Mert Isten számára, teremtési utasítással bír. Ennél fogva, általános értelemben véve, rábízhatjuk magunkat az Isteni gondviselésre, mondván azt, hogy „Legyen meg a Te akaratod”. De a szabad akarat képességével rendelkezve, konkrét kéréseket is tolmácsolhatunk Isten felé. Isten ugyanis, mint teremtő, éppen erre specializálódott. Ettől lett Ő, a hiteink teremtője. Kérdés az, hogy mi az a hit, amit Isten mindig figyelembe vesz.
A hit nem más, mint a még nem is látható dolgokról való teljes bizonyosság. Vagyis, amit objektív módon még nem láthatunk ugyan a valóságunkban, de a szubjektív elképzelés lehetőségével, már teljes bizonyosságunk lehet annak a dolognak vagy eseménynek a lehetséges valóságáról. Szilárd meggyőződéssel. Így, amiben nem hiszünk, az teljes mértékben elképzelhetetlen számunkra. Mert nincsenek az elménkben olyan szellemi szintű információink, amelyeknek a segítségével, mentális képi formát adhatnák számára. Ha ezt a logikát kifordítjuk, akkor csak abban a dologban vagy eseményben hiszünk igazán, aminek a mentális képi formáját, el tudjuk képzelni magunknak valóságosnak. Vagyis, ha a reális képzeletünk segítségével, már mentális bizonyosságot tudunk szerezni annak a lehetséges valóságáról.
A képzelet, Isteni hatáskör az elménkben. Mert a képzeletnek, korlátlanok a lehetőségei. Vagyis, abszolút értékű mentális képesség az, a relatív adottságokkal rendelkező tudatos elménk számára. Ilyen módon, olyan dolgokat és eseményeket is el tudunk képzelni magunknak reálisnak, ami a jelen valóságunk szellemi állapotában, még irreálisnak is tűnik. Mivel azonban, a képzeletünkben már valóságosnak látjuk az adott dolgot vagy eseményt, ezért a mentális bizonyosság élményének köszönhetően, még a jelenleg irreálisnak látszó dolgok és események is realizálhatók. Mert valós tervünk, képzetünk, elképzelésünk van annak a valóságáról.
A hit tehát, nem más, mint előre elképzelt terv. Olyan tervszerű képzet az elménkben, amely az elképzelésünk alapján jött létre. Reális képzeletként pedig, már a szubjektív valóságunk részét képezi. Ami valóságos tervként arra vár, hogy objektív tapasztalatot szerezzünk róla. Bármilyen bizarrnak tűnjön is az mások előtt.
A lélek által, Isten élteti az embert. A lélek tehát, az életünk energiája. Amelyből a lelki érzéseinket meghatározni képes életerő impulzusainkat nyerjük. Ennél fogva, ha probléma elé állít bennünket az élet, akkor szinte azonnal jelentkezik az elménkben vágy formájában egy lelki érzés, ami már a problémánk számunkra ideális Isteni megoldását vetíti elénk. Valójában, nincs is más dolgunk, mint ezt az intelligens lelki vágyat értelmes módon kifejezésre juttatni, a szellemi gondolataink segítségével.
A vágy tehát, mint a mi saját személyünkre irányuló Isteni akarat jelentkezik a tudatos elménkben. A gondviselés tehát, mindig működik. Mert Isten reánk irányuló személyes akarata, mindig tudatosodik az elménkben, vágy formájában. Nincs is más dolgunk, mint az, hogy ezt a lelki érzést, reális módon elképzelni a szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével valóságosnak. Mert a lelki vágy, egy olyan intelligens mentális erőhatás, amit a szellemi gondolataink informatív értékeivel irányíthatunk. Így a reális képzelet segítségével, számunkra elfogadható mentális formát készítünk az elménkben, a szellemi gondolataink informatív értékeivel.
Ez a képzeletbeli mentális forma, telítődik pozitív lelki érzésekkel, ahogy egyre reálisabb mentális képet vagy filmet látunk róla az elménkben. A teljes bizonyosság érzését kölcsönözve számunkra. Ezért, az ilyen módon elképzelt vágyaink, már olyan valóságos elképzelések az elménkben, amelyeknek a lehetséges bizonyosságáról, már kétségeink sem lehetnek. Mivel már láttuk azokat az elménkben. A relatív elme pedig, nem tesz különbséget megtapasztalt valóság és a reális elképzelés között. Éppúgy örömöt biztosít számára. Teremtésre méltó pozitív lelki erőhatások érzéseit.
Vagyis Isten, sohasem hagy magunkra bennünket, amíg élünk. A lélek által éltet minket. A lelki vágyainkon keresztül, megüzeni számunkra, az Ő reánk irányuló személyes akaratát. A vágyaink reális elképzeléseinek a segítségével pedig, részt vehetünk a tudatos teremtésben. Ahogy a lélek, a vágy, és a képzelet segítségével, mindig szinkronban él velünk, úgy nekünk is szinkronba kell hoznunk a szellemi képességeinket, az elképzelés mentális lehetőségével. Csak ilyen módon kerülhet közös nevezőre a teremtés érdekében, a reánk irányuló Isteni akarat és a mi személyes emberi akaratunk.
Az a kifejezés tehát, hogy „Legyen meg a Te akaratod”, éppen azt jelenti, hogy szellemi szinten állandóan nyitottak vagyunk arra, hogy a lelki vágyainkban jelentkező Isteni útmutatásokat, bármikor ki tudjuk értelmesen fejezni, a reális elképzeléseink szintjén. Azokra, mindig szakítunk időt. Mert ezt a mentális munkát, mindig el kell végeznünk ahhoz, hogy valóságként tapasztalhassuk meg a vágyaink tárgyát vagy eseményét. Mert, csak úgy kerülhetünk közös nevezőre a teremtő Istennel. A megtapasztalható megvalósulás érdekében.
Isten tehát, gondunkat viseli úgy, hogy a lélek által éltet bennünket. A lelki vágyainkon keresztül, Isteni útmutatással irányítja, az életünk boldogságra irányuló menetét. A megtapasztalható sorsunkat. Amit a vágyainkról alkotható reális elképzeléseink által fejezhetünk ki értelmes módon. Kifejezésre juttatott hitté alakítva ez által, a lelki vágyainkat. Ahhoz tehát, hogy az Isteni gondviselés valóság legyen az életünkben, arra van szükségünk, hogy a vágyaink reális elképzeléseinek a segítségével, mindig hitet formáljuk Isten reánk irányuló akaratából.
Más szavakkal kifejezve, mindig képzeld el a szép és a jó dolgokat és eseményeket, és akkor, szép és jó dolgokat és eseményeket fogsz megtapasztalni az életed sorsszerű eseményeiben. Ha azonban, emberi módon gondolkozva, elrugaszkodsz a lelki vágyaidtól és más szellemi szintű elképzeléseket formálsz az elmédben, akkor Istent arra készteted, hogy olyan valóságot formáljon számodra, ami nem mindig fog örömöt okozni neked. Sajnos, ma még a legtöbb ember, nem követi szellemi szinten a lelki vágyait. A személyére szóló Isteni akaratot. Sajátságos elképzelések alapján alakítják a valóságukat. Ilyen módon, egymás valóságát is formálva. Olykor, pokollá téve mások életét is.
Ezért kedves Olvasóm, Te mindig higgy abban, hogy Isten a teremtőd, a hited teremtője. A hiteidet pedig, mindig a lelki vágyaid alapján juttasd kifejeződésre, a reális képzeleted segítségével. Mert, minél valóságosabb elképzeléseket formálsz a lelki vágyaidról az elmédben, az értelmes szellemi gondolataid segítségével, annál több teremtésre méltó pozitív lelki érzést integrálsz, töltesz bele az elképzelésedbe. Ezek a pozitív lelki érzések, mint szellemi szinten irányított mentális erőhatások, ezek fogják megvalósítani számodra, a vágyaid tárgyát vagy eseményét. Éppen azért, hogy Isteni rendben, boldog legyél. Mert lélek által éltetett Isteni lényként, a boldogságot kell megtapasztalnod Isten számára.
Hiszen, Te magad vagy az, az objektivizálódott Isteni eszköz, amelyen keresztül Isten megtapasztalhat bármit is. Mert Te, relatív tudatosság vagy, Isten abszolút Tudatosságában. Így az ember nem más, mint relatív Isten. Ha ezt valaki megérti, akkor az Isteni vágyak szerinti irányításnak engedelmeskedve, mindig boldog lehet. Mivel, csak az lehet igazán hívő, aki az itt leírt dolgokat megérti és az alapján is él. Minden más csak ködösítés olyan emberek számára, akik ezektől az alapelvektől távol állnak szellemben.
Más szavakkal kifejezve, lehet valaki vallásokat oktató professzor is, ha ezeket az alapelveket nem alkalmazza a mindennapi életében, nem nevezheti önmagát igazán hívő embernek. Mert a lelki vágyaiból formálható hiteit, nem alkalmazza a megtapasztalható valósága kialakítására. Vagyis, nem az Isteni útmutatás szerint él. Mert, nem az Isteni akaratot követi. Pedig, éppen ezt jelenti az, hogy hitben járni. Mivel, csak akkor tudsz hitben járni, ha a lelki vágyaidból mindig azonnal hitet formálsz, az értelmes szellemi gondolataid segítségével.
Aki tehát, nem a lelki vágyait követi a reális elképzeléseit illetően, az mentális módon korlátozza önmagát. Mert olyan valóság kialakítására készteti Istent, ami nem fog örömöt okozni számára. Ha pedig, valaki ateista, akkor eleve tagadja a teremtő Isten létjogosultságát az életében. Ilyen módon pedig, még ritkábban fogja tudni a lelki vágyait, a reális elképzelés szintjére hozni az elméjében. Még tovább korlátozva azt a mentális lehetőséget, ami boldoggá tehetné őt magát.
Pedig, az ateistáknak külön is elmondhatom, hogy a mi maroknyi emberi agyunkban, az a mágneses képesség, amit relatív elmének nevezhetünk, csupán elenyésző töredéke annak az abszolút Elmének, amit az Univerzum teljes mágneses valósága képvisel. Mert az a mágneses valóság, amelyben a mágneses hullámhosszok révén, információ alakulhat ki, tárolódhat el, és közlődhet induktív módon az elektromos anyagi részhalmazok felé, elmének és memóriának minősül egyben. Az Univerzum kozmikus szintű abszolút Elméjének és Memóriájának. Amelynek, szintén abszolút értékű Intelligenciája és Öntudata van. Ezt a kozmikus szintű mágneses Öntudatot nevezik Istennek. Már évezredek óta.
Aki a teremtésre szóló akaratát, Induktív módon közvetíti az elektromos anyagi részhalmazok felé. A kozmikus szintű mágneses hullámok által. Amelyek hullámhosszainak az informatív értékei, az Isteni akaratot közvetítik. Míg a frekvenciájuk energiaértéke, az Isteni hatóképességet. Mert a longitudinális felépítésű kozmikus szintű mágneses hullámok frekvenciáiban, az energia terjed. Egymás után felsorakozott erőimpulzus sorozatok által. Így az energia folytonos hatása, a periódikus módon rezgő erőimpulzus sorozatok révén közlődik egy irányba. Vagyis, a mágneses hullámok úgy működnek, mint egy hatáspumpa.
Ezért a mágneses hullámok, egy irányba közvetítik az energiát. Mégpedig, az elektromos anyagi részhalmazok felé. Ahol induktív viszonyt tartanak fenn, az elektromos anyagi részhalmazok elektronjainak az elektrosztatikus erőtereivel. Így a kozmikus szintű mágneses hullámok, az energia áramlása miatt, olyan torlónyomást képviselnek, amelyek kompresszív nyomóhatást gyakorolnak az elektronok elektrosztatikus erőtereire. Ez a kompresszív hatás tartja életben azt az induktív viszonyt, ami az elektromos anyagi részhalmazokat működtetni képes.
Ezt az állandó induktív viszonyt kutatja a kvantumfizika. Amit a kvantummechanika tanításaiban értelmezni is próbál. Addig már el is jutottak, hogy a mágneses alapú kozmológiai állandók közül, már sokat fel is ismertek. Amelyek nélkül, az objektív elektromos anyagi létezés, elképzelhetetlen lenne.
Ezért az ateistáknak, csak azt üzenhetem, hogy akkor ne higgyenek Istenben. Akkor is képesek hitben járni. Ha a lelki vágyaikat tervezik meg a szellemi gondolataik segítségével, a reális elképzelés szintjén. Mert az ilyen módon kifejezésre juttatott hitük, éppúgy a megvalósulás felé fog törekedni, mintha Istenben hinnének. Higgyenek továbbra is önmagukban. Mert az ember, relatív módon megnyilvánult Isten. Attól, hogy kizárólag önmagukban hisznek, még lehetnek boldogok, ha ők is hitben járnak. Semmit sem veszíthetnek. Mert az ember tulajdonképpen, anyagi szinten megnyilvánult relatív Isten.
Mert az ember relatív elméje, sohasem találkozik közvetlen módon a valósággal. Csupán az öt, erősen korlátozott képességű érzékszerveinken keresztül jutunk információhoz, az anyagi valóságunkat illetően. Úgy képzeljük el azt magunk számára valóságosnak. Mindenki egyedileg. Ilyen módon, hinnünk kell az érzékszerveink informatív értékeinek a helyességében. Ebből kifolyólag, teljesen rá vagyunk utalva az érzeteinkből adódó hiteinkre. Akár átlagemberek vagyunk, akár tudományos szakemberek. Ilyen módon a hit, nem rekeszthető ki az életünkből. Viszont, a tudatos teremtés képességébe vetett hitünk által, még tovább is fokozható. Mert amikor a reális elképzeléseink alapján, terveket gyártunk önmagunknak a tudatos elménkben, akkor az elvárható valóság megtapasztalhatóságát alapozzuk meg magunknak.
Mert a természetben semmi, de igazán semmi sem alakult ki magától, az emberi elképzelések lehetősége nélkül. Másképpen kifejezve, mindig a képzelet formálja a valóságunkat. Mert elvi lehetőséget biztosít a változásra. Amely, vagy motivál bennünket az elképzelt dolog vagy esemény végrehajtására, vagy pedig, az elménkből kivetítve, projektálva, a tudatos teremtés lehetőségét fogja szolgálni.
Minden reális elképzelésünk, olyan kifejeződésre juttatott hitünk, amely már jól mérhető EEG agyi mágneses hullámként jelenik meg a fejünkben. Az elménkből kivetítve pedig, önálló „életre” kel. Hiszen az abszolút Elmébe hatolva, elkezdi a tudatosan irányított teremtés kvantumfizikai folyamatát. Természetesen, nem a mi gyengécske energiájú agyi mágneses hullámaink fogják végrehajtani a teremtés aktusát. Ők csupán, vezérelni képesek a hasonló hullámhosszúságú, de jóval nagyobb energiájú, kozmikus szintű mágneses hullámokat. Amelyek az anyagi valóság működésének a fenntartását végzik folyamatos induktív módon.
Vagyis, a mi személyes hiteink, agyi mágneses hullámokként, csupán vezérelni képesek azokat a kozmikus szintű mágneses hullámokat, amelyek szerint az elektromos anyagi részhalmazok működnek. Beállítják, módosítják azok induktív előfeltételeit. Mégpedig, éppen az értelmes módon kifejezésre juttatott lelki vágyaink alapján. Így a hiteinkként érvényesülő agyi mágneses hullámaink, az Univerzum kozmikus szintű mágneses hullámait arra késztetik, hogy az általunk megtapasztalható elektromos anyagi valóságot, a lelki vágyaink alapján formálják számunkra. Ez a tudatos teremtés lényege. Amelyre az Isteni akarat, mindaddig partner, amíg a lelki vágyainkat követjük a szellemi gondolatainkkal.
A tudatos teremtést úgy is végrehajthatjuk, hogy minden este lefekvés után, de még elalvás előtt, elképzelünk néhány olyan dolgot vagy eseményt, amit a vágyaink szerint szeretnénk megtapasztalni. Miután hálát adtunk a mai nap számunkra hasznos dolgaiért és eseményeiért. Az ilyen módon formált hiteink, mint agyi mágneses hullámok, elénk mennek az időben. Mert a mágneses térben, fénysebességű a hatásterjedés. Míg az elektromos anyagi valóságban, legfeljebb egyharmad fénysebességet érhet csupán el. Ilyen módon, amíg alszunk, addig az agyi mágneses hullámaink beállítják számunkra azokat az induktív paramétereket, amelyeket a vágyaink szerint határoztunk meg. Így másnap, lehetőségünk nyílik a vágyaink megtapasztalására. Isteni rendben.
Ha tehát, a lélek által Isten éltet minden embert, akkor a vágyainkban jelentkező Isteni akarat reális elképzelésével hitet formálva az elménkben, hitben járhatunk. Az Isteni akarat szerint. Aminek, minden esetben boldogság a jutalma.
Matécz Zoltán
2022.06.20.
