Szeretetforrás.
Minden általunk megtapasztalható dolog és jelenség, valahonnan származtatható. Így a szeretet is. Ezért, az általunk megismert relatív szeretetnek is van valamilyen, számunkra ismeretlen forrása, eredete. Ahol még abszolút értékű a Szeretet. Olyan ez, mint a forrás és a belőle eredeztethető patak vizének a viszonya. Ahol a víz tisztasága attól függ, hogy milyen közel vagyunk a forrásához. Vagy másképpen fogalmazva, minél távolabb vagyunk a zárt rendszerű forrástól, annál szennyezettebb vizet ihatunk csak a patakjából. Mert annál több szennyeződés képes belehullani, a forrás által táplált patak nyílt vizébe.
Az abszolút Létezés, alapvetően kétféle valóságra épül. A mágneses alapú szubjektív valóságra, és a benne és belőle kialakuló, megnyilvánuló objektívként megismert, összetett szerkezetű elektromos anyagi valóságra. Vagyis, az oszthatatlan alaptömegek teljes közegéből álló mágneses alaphalmazra, és a benne kialakult és működő elektromos anyagi részhalmazok valóságára. Mivel azonban, az objektív valóság elektromos anyagi részhalmazainak a megnyilvánulásai, a mágneses alaphalmazból alakultak ki, ezért azok összetett atomos szerkezeteinek a belsejét is, a mágneses alaphalmaz tölti ki belül.
Vagyis, az atomokon belül, éppolyan űr van, mint a légterünkön kívül. Ami nem jelent ürességet. Csupán arra utal, hogy összetett szerkezetű és elektromos tulajdonságú anyagi minőség nélküli, kizárólag mágneses halmazról van szó. Ezért az atomokat belül, ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint amelyik körül öleli azokat. Így az elektromos anyagi minőségektől ez a mágneses alaphalmaz, csak a légterünkön kívül különül el teljesen. A bolygó és csillagközi teret alkotva. De, hogyan jön ide a szeretet?
Tulajdonképpen arról van szó, hogy az a mágneses alaphalmaz, amelyik minden elektromos anyagi részhalmazt, önmagából teremtett meg induktív módon, minden anyagi szintű alkotását, önmaga megnyilvánulásának „tekinti”. Ezért, minden elektromos anyagi részhalmaz megnyilvánulását továbbra is, önmaga elválaszthatatlan részeként értelmezi. Ezért, minden anyagi megnyilvánulást, egyformán értékel. Ez tartja fenn az abszolút Szeretet forrását. Amely a mágneses alaphalmazból árad ki az elektromos anyagi megnyilvánulások felé, és folyamatos induktív viszonyban áll azokkal.
Mert az a mágneses alaphalmaz, amelyikben az oszthatatlan alaptömegek, kozmikus szintű mágneses hullámok kialakítására képesek sajátságos, abszolút értékű Öntudattal és Tudatossággal rendelkezik. Mert a mágneses hullámok hullámhosszainak, informatív értékei vannak. Az a mágneses alaphalmaz pedig, amelyikben információ alakulhat ki a mágneses hullámok hullámhosszai révén, elmének és memóriának minősül. Mégpedig, az Univerzum abszolút Elméjének és Memóriájának egy időben.
Ha tehát, elfogadjuk azt a tényt, hogy a mi maréknyi agyunkban, amelyik kizárólag elektromos tulajdonságú anyagi minőség, EEG agyi mágneses hullámok alakulhatnak ki, és bizonyítják számunkra a mi relatív elménk és memóriánk létezését, akkor az Univerzum gigantikus méretű mágneses alaphalmazát, abszolút értékű Elmének és Memóriának tekinthetjük. Ahogyan azonban, a mi relatív elméink, relatív tudatosságot és öntudatot biztosítanak számunkra, úgy az Univerzum abszolút Elméje, abszolút Tudatosságot és Öntudatot képvisel. Az Univerzumnak ezt az abszolút Tudatosságát és Öntudatát nevezi az idealista filozófia, egyszerűen csak Istennek.
Isten tehát, mint az Univerzum abszolút értékű Tudatossága és Öntudata, minden összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazt, önmaga mágneses valóságából teremtett meg, induktív módon. Így az indukció segítségével tartja fenn az elektromos anyagi részhalmazok, rezgéseken alapuló működési feltételeit. Mégpedig, végtelen Szeretettel. Mert minden elektromos anyagi létezést, önmaga objektív megnyilvánulásaként értékel.
Úgy is mondhatnám, hogy az elektromos tulajdonságú objektív anyagi részhalmazok, nem mások, mint a mágneses alapú Isteni szeretet megnyilvánulásai. Így, amikor Isten az elektromos anyagi megnyilvánulásait „érzékeli”, az olyan, mintha a tükörbe „tekintene”. Mivel önmaga anyagi megnyilvánulásait „látja” az objektív valóságban. Amit továbbra is végtelen, abszolút Szeretettel értékel. Abszolút Egoista módon, kizárólag önmagában gyönyörködik, amíg az objektív valóságot értékeli.
Ez a kozmikus szintű abszolút Szeretet, az a lelki indíttatású forrás számunkra, amelyből a mi relatív szeretetünk táplálkozik. Mert a lélek számunkra nem más, mint a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. Amely az életünket biztosítani képes lelki energiát közvetíti felénk. Egyfajta szubjektív alapnyomás értékkel terhelve bennünket. Ami a halál pillanatában felszabadul. Ez a szubjektív nyomásérték, egy felnőtt emberre vonatkoztatva, körülbelül huszonegy gramm. Amit a mágneses alaphalmazzal fennálló állandó induktív viszonyunk biztosít számunkra, amíg élünk.
Isten tehát, a lélek által éltet bennünket. A lelki vágyainkon keresztül pedig, folyamatosan megüzeni számunkra azt, hogy egy-egy adott problémánk esetében, mi lenne számunkra az a helyes megoldás, ami boldoggá tehetne bennünket. Így a lelki vágyaink, mint a mi személyünkre irányuló Isteni akaratok jutnak érvényre. Ezek a lelki vágyaink, intelligens módon érthetővé válnak az elméinkben, de csak mentális módon irányítható erőhatást képviselnek ott. Vagyis, motivációs értékük van számunkra. Ezért a reális képzelet segítségével, nekünk kell meghatároznunk szellemi szinten azt, hogy a lelki vágyainkban jelentkező mentális erőhatásaink, milyen értelmes célok megvalósítására irányuljanak. Mert Isten, erre teremtette a szellemi szintű értelemmel bíró embert.
Az Isteni eredetű végtelen Szeretetben, nincsenek korlátozások. Ezért Isten, szabad akarattal ruházta fel, a szellemi szintű relatív értelemmel rendelkező megnyilvánulásait. Az embereket. Ami nem jelenti azt, hogy bármit megtehetünk szabadon és büntetlenül, hanem csupán arra utal, hogy teljesen szabad akaratból dönthetjük el azt, hogy a lelki vágyainkban jelentkező Isteni akaratnak engedelmeskedünk, vagy egyéb szellemi szintű elképzelések alapján kívánjuk-e élni az életünket.
Isten tehát, amig induktív módon értékel bennünket, mindig a legjobbat akarja számunkra. Amit a lelki vágyainkban meg is üzen számunkra. Tulajdonképpen, nincs is más dolgunk, mint a lelki vágyainkat elképzelni szellemi szinten és értelmes módon valóságosnak. Mert elképzelni csak azt tudjuk, amiben igazán hiszünk. Amiben nem hiszünk, azokról a dolgokról és eseményekről, fogalmunk sem lehet. Ilyen módon, nem is kerülhetnek az elképzeléseink mentális szintjére.
Vagyis a hiteink, a reális elképzeléseink során alakulnak ki. Ezért hinni, csak abban a dologban vagy eseményben tudunk, amit valóságosnak képzeltünk el. Ezekben a reális elképzeléseinkben, a szellemi gondolataink informatív értékei és a lelki érzéseink mentális erőhatásai integrálódnak, egyesülnek. Egy jól mérhető, EEG agyi mágneses hullámmá alakulva az elménkben. Így az agyi mágneses hullámaink hullámhosszát, a szellemi gondolataink informatív értékei biztosítják. Míg a hozzá társuló frekvenciáját, a lelki érzéseink mentális erőhatásai garantálják.
Ezek a relatív képességű, EEG agyi mágneses hullámaink, nagyon kicsi energiát képviselnek. Önmagukban véve, teljesen alkalmatlanok arra, hogy az induktív alapú teremtés részei lehessenek. Viszont, arra tökéletesen alkalmasak, hogy az anyagi világ valóságát fenntartó kozmikus szintű mágneses hullámokat vezéreljék, irányítsák. Mégpedig, a vágyainkban megjelenő lelki érzéseink és az elképzeléseink által kifejezésre juttatott hiteink alapján.
A mi relatív elméinkben, abszolút képességet biztosít számunkra a képzelet. Vagyis, Isteni hatáskört. Úgy is mondhatnám, hogy a mi elménkben Isten teremtő „műhelye” a reális képzelet. Amelynek segítségével, lehetőségünk van arra, hogy a lelki vágyainkat, értelmes módon kifejezésre juttassuk. Amikor ezt megtesszük, akkor a vágyunk lelki érzései és a képzeletünk szellemi gondolatainak az informatív értékei egyesülnek, egy közös akarat érdekében. Vagyis, a vágyaink reális elképzeléseiben, az Isteni üzenet és az emberi szándék, egy közös akaratra fejlődik.
Az ÁMEN kifejezés azt jelenti, hogy LEGYEN. Amikor tehát, a lelki vágyainkat valóságosnak képzeljük el a szellemi gondolataink segítségével, és a kétféle mentális adottságunk EEG agyi mágneses hullámmá egyesült, akkor a vágyunk tárgyát vagy eseményét már megvalósultnak láttuk az eménkben. Az ÁMEN kifejezéssel pedig, ennek a megvalósulásához adjuk az áldásunkat. Ez azért áldás számunkra, mert az Isteni akarattal szinkronban vehetünk részt, a tudatos teremtés gyakorlatában. A boldogságunk megtapasztalása érdekében.
Az ÁMEN kifejezéssel kivetített azaz, projektált hiteink, a megvalósulásuk felé fognak törekedni. Mert amikor a relatív elménkből kivetítettük azokat, akkor azonnal az abszolút elmébe kerülnek, és megkeresik ott a hullámhosszuknak megfelelő, de jóval nagyobb energiájú kozmikus szintű mágneses hullámokat. Amelyek az elektromos anyagi valóság működését, induktív módon fenntartják. Majd ezeket a kozmikus szintű mágneses hullámokat, a vágyainkban kódolt Isteni akarat megvalósítására késztetik.
A tudatos teremtés tehát, arról szól, hogy az anyagi eseményeket folyamatosan fenntartó kozmikus szintű mágneses hullámokat, a saját EEG agyi mágneses hullámainkban megjelenő hiteink alapján irányíthatjuk. Mégpedig, a vágyaink szerint kívánatos ideális valóság megtapasztalása érdekében. Vagyis, a megtapasztalható sorsunkat, mi magunk befolyásolhatjuk tudatosan. A reális elképzeléseink alapján. Amelyeket, mindig célszerű, a lelki vágyainkban jelentkező Isteni akarat alapján kifejezésre juttatni. A megtapasztalható boldogságunk érdekében. Mert Isten, az Ő végtelen Szeretetével, kizárólag csak a legjobbat akarja nekünk. Ezért, tökéletesen megbízhatunk, a lelki vágyainkban értelmes módon tudatosodó, reánk irányuló szándékaiban.
Azt azonban tudnunk kell, hogy minden reális elképzelésünk, képes megváltoztatni a megtapasztalható valóságunkat. Úgy a sajátunkat, mint bárki másét. Ezért a megtapasztalható sorsunk, mások reális elképzeléseitől is függ. Ha azonban, mindig a lelki vágyaink alapján formálunk elképzeléseket a tudatos elméinkben, akkor az Isteni útmutatás alapján, senkinek sem árthatunk. Mert Isten, minden teremtményének egyformán jót akar. Az Ő végtelen Szeretetével.
Sajnos, még sokan vannak olyanok, akik nem hisznek Istenben. Illetve olyanok is, akik nem gyakorolják megfelelő módon a tudatos teremtés mentális lehetőségét. Mert önmagukban, még nem Istentudatosak. Így a reális elképzelés szintjére, nem a lelki vágyaikat, hanem egyéb szellemi gondolatokon alapuló valóságot képzelnek el. Amelyik mellőzi, az Isteni útmutatás szellemi szinten követendő lehetőségét. Ilyen módon, Isten akarata ellen kezdeményezik a tudatos teremtés lehetőségét. Ami olykor, kárt okozhat másoknak is. Ezek a mentális károk jelentkeznek az életünkben, mint megoldásra váró problémák.
De semmi sincsen veszve. Mert amint, önmagunk vagy mások által okozott probléma elé állít bennünket az élet, Isten mindig elküldi számunkra, a szerinte legjobb megoldás elvi lehetőségét. A lelki vágyainkban kódolva. Vagyis, a tudatos teremtés mentális technikáját ismerő értelmes ember számára, minden problémából van olyan kiút, ami Isteni rendben, boldoggá tehet bennünket. Csupán, értelmes módon kifejezésre juttatott hitet kell formálnunk, a lelki vágyainkból.
Másképpen fogalmazva, probléma esetén, ne azokat szidjuk, akit a gondot okozták számunkra. Akár önmagunkat vagy másokat kárhoztatva ezzel. Hanem a probléma ismeretében, mielőbb a megoldását kínáló Isteni akarat szerint járjunk el. Ami a lelki vágyainkban jelentkezik. Mert ellenkező esetben, olyan mentális cselekedetekre kényszerülünk, amelyekben nem a szeretetünk jut érvényre. Sok esetben, teljesen meggondolatlan módon. Tovább bonyolítva az életünk sorsszerű menetét. Úgy a saját életünkét, mint másokét. Akikkel csoportos jellegű társadalmi közösségben élünk.
Akik számára, nem megfelelő a világ megtapasztalható valósága, az azért van, mert nem a számukra meghatározott Isten akarat szerint élnek. Vagyis, nem a lelki vágyaikat követik, a reális elképzeléseik alapján. Hanem egyéb tudatos szellemi irányítás alapján alakítják a megtapasztalható sorsukat. Tovább bonyolítva önmaguk és mások életét. Ilyen módon, egyre jobban eltávolodnak az Isteni akarat lehetőségétől. Ami a boldogságukat okozhatná.
Akik pedig, szellemi szinten eltávolodnak a lelki vágyaikban jelentkező Isteni akarattól, azok a szeretet forrásától is eltávolodnak egyben. Mert, minél távolabb kalandozunk a szellemi szinten felfogható érzelmi „patakban”, annál távolabb kerülünk annak lelki eredetű „forrásától”. Így a tiszta és abszolút Szeretet helyett, relatív módon élhetjük csak meg a szeretetet. Éppen az alapján, hogy milyen távol kerültünk szellemben, a reánk irányuló Isteni akarat követésétől.
Minél távolabb vagyunk szellemben az Isteni Szeretettől, annál mocskosabb módon kell megtapasztalnunk, a szeretet relatív megnyilvánulásait. Amely lelki megnyilvánulások, már a szeretet eltorzult értékeit valósítják meg. A közönyön keresztül, az egyre negatívabb lelki érzésekig. Egészen a gyűlöletig. Ennek tudatos megakadályozása érdekében, minél közelebb kell kerülnünk szellemben, az Isteni eredetű szeretetforrás megértéséhez. Vagyis, nem csupán az érzelmi patakot kell követnünk, egyre távolabb kerülve a forrástól, hanem éppen a forrás eredeténél kell szellemi szinten „letáboroznunk”. Mert, ott a legtisztább a szeretet megtapasztalhatóságának a lehetősége.
Ezt a mentális utat, bárki járhatja büntetlenül. Csak arra van szüksége, hogy minden embert megáldjon naponta az imáiban. Reggel és este. Mint Isten szellemi szintű értelmes megnyilvánulásait. Mert, ahogyan engem Isten éltet a lélek által, úgy minden emberrel ugyanezt teszi. Vagyis, lélekben egyek vagyunk. Csak szellemben és testben különbözünk. Ezért szükséges az, hogy szellemben is fejlődve, a mentális szintű érzelmi patakon visszafelé haladva, megkeressük annak a forrását. Istent. A kozmikus szintű Tudatosságot és Öntudatot. Amelyben a végtelen Szeretet uralkodik, abszolút módon. Ilyen módon, egyre Istentudatosabb emberekké válhatunk.
Mert, ez a végtelen Szeretet, éppen felénk irányul, a teremtményei felé. A szeretet forrásaként érvényesülve számunkra. Így a lelki eredetű érzelmi tisztaságot, nem az érzelmek egyre távolodó patakjában tapasztalhatjuk meg, hanem annak a forrásánál. Így egy Istentudatos ember, másokban is éppúgy tiszteli az önmagára tudatos lelket, mint önmagában. Mások, csak szellemben és az anyagi megnyilvánulásukban különbözhetnek tőle. Ezért, mindenkit olyannak fogad el, amilyenek azok. Így, akiket reggel és este, Isten áldásában részesített az imáiban, azokkal szemben napközben is szeretettel fog viszonyulni.
Mert Istentudatossá mindenkinek, önmagának kell válnia. Mivel a szellemi fejlődés egyéni adottság, amit a sajátságos ismereteink alapján, kollektív módon szorgalmazhatunk. Éppen azért, hogy az érzelmi patak vizében, minél többen eljussunk szellemi szinten a forrásig. Az Istentudatosság tiszta élményéig.
Matécz Zoltán
2022.08.07.
