Hittel kifejezett hit.
Az emberi elménk természetes alapfeladata az, hogy a szellemi gondolataink informatív értékeivel fejezzük ki értelmes módon, a lelki érzéseinket. Így az emberek szellemi szintű egyedfejlődése során, mindenkinek folyamatosan változik a hite. Hiszen, teljesen lenullázott szellemi képességekkel születünk. Így a tanulás lehetőségével, folyamatosan változnak a relatív, szellemi szintű ismereteink. A születésünk pillanatától folyamatosan gyarapodva, a halálunk pillanatáig, a felejtés lehetőségével. De a folyamatosan változó relatív szellemi adottságaink, mégis alkalmasak arra, hogy a lelki érzéseinket kifejezzük általuk.
Mert, ahogy cseperedünk, a lelki tudatosságunk mindig olyan tulajdonságokat vesz fel számunkra, amelyeket tudatosan a „VAGYOK” szóval illetünk. Vagyis, a bennünket éltető lélek, mindig azzá az egyéniséggé válik bennünk, amit a lelki tudatosságunkban önmagunkra nézve igaznak tekintettünk. Ilyen módon biztosítva számunkra egy alapvető jellemet. Egy olyan lelki alkatot, ami egyfajta alaptermészet szerint, mindig képes irányítani az elménkben, a szellemi szintű gondolatmenetünket.
Ilyen formában, a szellemi szintű fejlettségünk, mindig alkalmas arra, hogy a lelki alkatunkat biztosító jellemünk irányításával, tudatosan is kifejezésre juttassuk azt, amiben hiszünk. Ezért, mivel az alapvető jellemünk szerint, hiszünk a racionalitásban, ezért számunkra, mindig a tanult ismereteink lesznek a hitünk kifejezhető tárgyai. Így működik például, egy tudós ember elméje. Vagy bármilyen értelmes ember elméje, aki a tanult ismereteihez ragaszkodva fejezi ki magát vagyis, a lelki érzéseit szellemi szinten.
Ez a dolog azért működik így az életünkben, mert az elménk, sohasem találkozik közvetlen módon a valósággal. Hanem csupán, az öt korlátozott képességű érzékszervünk által szerzünk némi bizonyosságot, az objektív anyagi valóság felől. Ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen, objektív-szubjektumok vagyunk. Anyagi szinten megnyilvánult, saját elmével gondolkodó lények. Akik az objektív valóság felől, csak az öt érzékszervük által juthatnak, az értelmes életvitelükhöz szükséges információkhoz. Ennél fogva, hinnünk kell az érzékszerveik informatív értékeiben. Vagy másképpen fogalmazva, mindig hinnünk kell abban, amit szellemi szinten gondolunk, amit verbális módon kimondunk vagy amit, a tetteinkkel megcselekszünk. Ezek mindhárman, a hitünk alapvető kifejeződései, magnyilvánulási formái.
A lelki alkatunkat képviselő jellemünk tehát, mindig gondosan ügyel arra, hogy a szellemi szintű értelmes kifejezésünk által, állandóan a hitünk jusson érvényre. Bár, amikor hazudunk, azaz nem mondunk igazat, akkor látszólag nem a hitünket fejezzük ki. De a hazug embernek, olyan gyenge a jelleme, hogy számára az igazmondás, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a mások megtévesztésével, nem a hitét fejezi ki. Mert a túlzott egoista érdekek mögött rejlő hazugságaiban, olyan sajátságos hit rejtőzik, amelyik szerint, mindig ő fog kijönni győztesen. Akár csak gondolkodik, akár aktívan szól, akár tettekkel cselekszik.
Ilyen módon, sohasem tudni azt, hogy egy ember, éppen mikor mond igazat. Ez ellen találták ki az esküt. Amit Istenre, egy felsőbb rangú szubjektív hatalom tudatosságára teszünk. Mert bennünket is Isten éltet a lélek által. Ettől vagyunk szubjektumok. Ezért, minden ember esküt tesz, a pillanatnyi hite szerint, hogy jó politikus, jó katona, jó rendőr, jó orvos, vagy éppen, jó házastárs lesz. Így az eskü, valójában az emberek közötti bizalmat erősíti meg. Azt, hogy aki esküt tett neked, az nem él vissza a bizalmaddal. Így lett a házastárs hites feleség, vagy éppen hites férj. Akik esküvel fogadták egymásnak azt, hogy mindig egymás bizalmát fogják élvezni, a közösen vállalt életük során. Ilyen módon gyakorlatilag, egymásért élnek. Mert, a házastársuk boldogságában találják meg, a saját örömeik forrását. Ez a házastársi kapcsolatuk alapja.
Amikor pedig, egy házastársi viszony családdá fejlődik, akkor az egymásnak fogadott eskü már, a gyermekeikre is vonatkozik. Mint a házastársi kapcsolat gyümölcseire. Ezért a szülői szeretet, a házastársi szeretettel párhuzamosan, már a család egységét fogja biztosítani. Így a házastársak egymás szeretetét biztosító esküje, a gyermekek első lelki öröksége. Egyenes ágú jutalma pedig, az a tiszta gyermeki szeretet, amiben a szülők szeretete képes mindig megújulni.
De, ettől hites minden ember, aki esküvel kötelezte el magát, más emberek felé. Mert az esküjével azt garantálja, hogy az aktuális szellemi szintű ismeretei alapján, mindig azok érdekeit fogja szolgálni, akikre esküt tett igaz hittel. Illetve azt, hogy a további szellemi szintű ismereteit, ugyanennek az esküjének veti majd alá. Így az eskü, önként vállalt kötelezettséget jelent. Amelyben, minden szellemi szintű tudásunkat, szolgálatba állítjuk azok számára, akikre esküdtünk.
Ahogyan a szellemi gondolatainkkal, mindig a lelki érzéseinket fejezzük ki, vagyis a pillanatnyi hiteinket, úgy az esküvel tulajdonképpen, garanciát vállalunk arra nézve, hogy a további ismereteinket is, az eskünk alapján fogjuk hasznosítani azok számára, akiknek a bizalmát élvezzük. Hasonló a helyzet akkor, amikor két ember beszélget, és hihetetlen dolgot állít az egyik. Akkor ugyanis elhangzik a régen ismert kifejezés, ami szerint, „esküszöm, hogy igaz”. Ez persze, nem jelenti azt, hogy az állítás feltétlenül igaz, csupán arra utal, hogy aki állítja azt, az bizony igaznak véli. Gyakorlatilag, úgy hiszi.
A bíróságokon pedig, olyan esküt kell tenni az igazmondás érdekében, amit már egy általánosan elfogadott felsőbb szubjektív hatalomra teszünk, Istenre. Ennek az eskünek az alapját pedig, az a tény képezi, hogy a lélek által, Isten élteti az értelmes embert. Ha egy felsőbb hatalom éltet minket, akkor a neki tett eskü alatt, olyan állításokat mondhatunk csak, amelyeket feltétel nélkül igaznak érzünk és gondolunk. Vagyis, amelyeket igaznak hiszünk. Mert a hitünk, már olyan szellemi gondolatunk, amelyikhez a lelki érzéseinket is csatolta az elménk.
Egy általános beszélgetés például, annál dinamikusabb, minél eredetibb szellemi módon fejezzük ki általa, a lelki érzéseinket. Oly annyira, hogy az ellentétes elképzelések ütközése esetén, komoly viták és veszekedések is kialakulhatnak. Így minden beszélgetés alapja az, hogy a nyelvünkben, alapvetően kétféle hangzó van kódolva. A lelki tudatosságunk alaphangzói, amit a magánhangzók képviselnek. Amit már, az újszülött gyermek is tisztán ki tud ejteni. Mivel a kisgyermekek gőgicsélése, akármilyen értelmesnek látszik is, a veleszületett lelki eredetű magánhangzókon alapszik.
A szellemi szintű mássalhangzókat, csak a szellemiségünk fejlődése során tanuljuk meg és használjuk aktívan. Így a beszédünkben, a magánhangzóink képesek a lelki aktivitásunk dinamizmusát kifejezésre juttatni, míg a mássalhangzókkal a szellemi szintű mondanivalónk nyer értelmet. Így a magánhangzóink dinamikus hatása, a beszédünk során juttatja érvényre a lelki aktivitásunkat. Ami sokkal jobban érvényesül, ha szavalunk. Amikor pedig énekelünk, akkor teljesen képes kidomborodni. Tökéletesen kifejezve a lelkesedésünket.
Ebből adódik az is, hogy már az egyszerűnek képzelt beszédünk is, olyan alapvető lehetőség számunkra, amely a lelki adottságunk kifejezésére tesz bennünket alkalmassá. A magánhangzóink által. Miközben a mássalhangzóink, a szellemi szintű mondanivalónk számára biztosítanak intelligens értelmet. Ilyen módon, bármit is mondunk, mindig a lelki érzéseinket fejezzük ki, a szellemi gondolataink informatív értékeivel. Vagyis, a hiteinket. Mert a hitünk, olyan szellemi gondolatunk, amelyikhez a lelki érzéseinket is hozzácsatolta az elménk.
A hitünket tehát, alapvetően a lelki alkatunkat képviselő jellemünk biztosítja. A lelki tudatosságunkban formálódó jellemünk. Ami a saját alaptermészetünk alapján szabályozza az egyéniségünk sajátságos kifejeződéseit. Így alakultak ki az alapvető emberi hitrendszerek. Mint az Istenhit, vagy éppen az ateista hit. Ahol az Istenhit azt jelenti, hogy az alapvető jellemünket, mint az egyéniségünket biztosító lelki alkatunkat, az Istenről szóló szellemi szintű ismereteinknek vetjük alá. Vagyis, teljes bizalmat adunk Istennek, és a folyamatosan fejlődő szellemi képességeiket is, mindig az Isteni alapelvek kifejezésére használjuk. A végtelen szeretet jegyében.
Az ateista ember sem tagadhatja Istent hit nélkül. Neki pedig, hinnie kell abban, hogy számára nincs Isten. Így a lelki alkatát biztosító jelleme, mindig az Istentagadó mivoltát fogja képviselni. Egy ateista, Istentagadó ember egyéniségét juttatva kifejeződésre, a szellemi szintű gondolkodás, a beszéd, és a cselekedetek során. Bár a lélek által, őt is Isten élteti, de ezt ő, szellemi szinten nem képes megérteni. Egyszerűen, képtelen elfogadni. Mert, nincsenek az elméjében olyan szellemi szintű ismeretek, amelyek alapján elfogadható lenne számára Isten léte.
Az életünk tehát, alapvetően hit alapú. Akár hiszünk Istenben, akár nem. Minden ember alapvető mentális képessége erre utal. Bár a tudósok szeretik azt állítani, hogy ők nem hisznek, hanem inkább mérnek. Teljesen megfeledkezve arról, hogy nekik is hinniük kell a méréseik eredményeiben. Hiszen, az ő elméjük sem találkozik közvetlen módon az objektív valósággal. Amelyben a méréseiket végzik. Csak a korlátozott képességű érzékszerveik által juthatnak, a méréseik szellemi szinten kezelhető informatív értékeihez.
Így lett a hit, az Istenre vonatkozó alaptermészetünk érzelmes kifejeződése. Ezért az Istenhit, éppen azt jelenti, hogy Isten eszméjét, szellemi szinten elfogadja az értelmes ember. Így a jellemünket biztosító alaptermészetünket, az Istenbe vetett bizalom jellemzi. Ezért, mivel bízunk az Isteni gondviselésben, ezért jogosan reméljük azt, hogy a megtapasztalható sorsunkat, számunkra jó dolgok és események fogják képezni. De pusztán a remény, még nem oldotta meg a problémáinkat. Ezért él annyi hivő ember szegénységben. Ők az Istenbe vetett abszolút hitük rabszolgái. Mert a remény, egy várakozó álláspont csupán. Egy cselekedetek nélküli passzív állapot. Amelyben nem jöhet létre érdemi változás.
Tulajdonképpen arról van szó, hogy a lélek által, valójában Isten élteti az embert. Éppen úgy, mint más élőlényt. Ezt a szellemi képességeinknek köszönhetően megértettük, és hívő emberekké váltunk. Tudomásul vettük azt, hogy Isten éltet bennünket. Hogyha probléma elé állít bennünket az élet, akkor a lelki vágyainkon keresztül megüzeni nekünk, hogy mi az Ő reánk irányuló szándéka. Nincs is más dolgunk, mint az, hogy az elménkben, a szellemi gondolataink segítségével, a reális képzelettel, értelmes módon kifejezésre juttatni, a lelki vágyainkban jelentkező Isteni akaratot. Ilyen módon, a folyton változó lelki vágyaink alapján, relatív hiteket formálni belőlük, a reális elképzelés segítségével.
Vagyis, az alapvető mentalitásunkban gyökerező abszolút hitünk, tökéletesen alkalmas arra, hogy a céltalan remény passzív mentális állapotát átlépve, az aktív elképzelés szintjén, mentális bizonyosságot szerezzünk arról a valóságról, amit a lelki vágyaink szerint szeretnénk megtapasztalni. Ha ugyanis, a szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével, elképzeljük valóságosnak a vágyunk tárgyát vagy eseményét, akkor mentális szinten, már bizonyosságunk lehet annak objektív megvalósulási lehetőségéről. Mert az így formált elképzeléseinket, már tisztán láttuk az elménkben. Kétségünk sem lehet a felől, hogy a valóságunk részét képezheti. Így a passzív reménybe fektethető lelki erőinket, az aktív bizonyosság megvalósulása érdekében aktivizálhatjuk.
A tudomány állítása szerint, az elménknek relatív képességei vannak csupán. Amit azzal magyaráznak, hogy a szellemi gondolataink, folyton változó relatív mentális lehetőségek csak az elménkben. Miközben figyelembe sem veszik azt, hogy a képzelet segítségével, korlátlan lehetőségekkel is bír az elménk. Ez az abszolút lehetőség tehát, már Isteni hatáskör az elménkben. Mert a képzelettel, bár a szellemi gondolataink informatív értékeivel alakítjuk ki azt, de mégis mindig a lelki érzéseinket juttatjuk kifejeződésre. Így a reális elképzeléseinkben, mindig a már kifejezésre juttatott relatív hitünk érvényesül. Az éppen aktuális lelki vágyaink szerint.
Amikor ugyanis, elképzelést formálunk az elménkben a lelki vágyunkról, akkor a szellemi gondolataink informatív értékeihez csatol az elménk lelki érzéseket. Vagyis, értelmes módon kifejezésre juttatott hitet formál a lelki vágyunkból. Az így megnyilvánult hiteink, mint EEG agyi mágneses hullámok jelennek meg a fejünkben. Az elektromos tulajdonságú agyunk tehát, agyi mágneses hullámok által formál hiteket az elmékben. Olyan hiteket, amelyek már, a megvalósulásuk felé fognak törekedni.
Amikor ugyanis, reális módon elképzelt hitet formálunk az elménkben, akkor tulajdonképpen, az elménket és a szívünket hozzuk koherens állapotba. Vagyis, közös nevezőre. Mert a hitünkben, a lelki vágyainkban jelentkező Isteni szándék, és a mi szellemi szinten kifejezett akaratunk, már együtt érvényesül. Így az Isten által nyújtott lelki erőt, a szellemi gondolataink informatív értékei fogják, a vágyainkban kívánt valóság megtapasztalása érdekében aktivizálni. Ezért a passzív remény helyett, a tökéletes bizonyosság aktív nyugalmával várhatjuk a vágyaink megvalósulását. Amely aktív nyugalom, tökéletesen kiegyensúlyozza a test, lélek és szellem harmóniáját bennünk.
Az alapvető mentalitásunkban gyökerező hitünk tehát, abszolút tökéletesen alkalmas arra, hogy a reális képzelet segítségével, kifejezésre juttassuk a megtapasztalható sorsunkat befolyásolni képes relatív hiteinket. Csak így élhetünk együtt Istennel. Ha a lelki vágyainkban jelentkező Isteni szándékot, mindig elképzeljük valóságosnak, a szellemi gondolataink informatív értékeivel. Az ilyen módon kialakult mentális forma, valamilyen képi vagy filmszerű alakot ölt az elménkben, amelybe a vágyunk pozitív lelki érzései integrálódnak. Vagyis, a szellemi szinten kialakított mentális formát, a lelki érzéseink töltik fel tartalommal. Gyakorlatilag, éltetik azokat.
Ezt úgy érdemes elképzelni, hogy a szellemi gondolataink informatív értékei irányítják tudatosan, a lelki érzéseink mentális erőhatásait, a vágyainkban jelentkező reális céljaink felé. Mert a képzelet által kifejezésre juttatott relatív hiteink, mindig a megvalósulásuk felé fognak törekedni. Mint agyi mágneses adottságok, képesek induktív módon befolyásolni, az elektromos rezgéseken alapuló anyagi dolgokat és eseményeket.
Ezért egy hívő embernek, sohasem szabad elfeledkeznie arról, hogy alapvetően kétféle hit létezik. Az abszolút értékű alapvető Istenhit, ami a jellemünket biztosítja. Azt a lelki alkatunkat, ami az alaptermészetünket eleve meghatározza. De ez az alapvető mentális hozzáállásunk biztosít lehetőséget számunkra, a reális képzelettel való kifejeződésre juttatott relatív hiteink formálására. Amely változó hiteink már, a személyesen megtapasztalható sorsunkat fogják alakítani. A kifejezésre juttatott relatív hiteink nélkül a lelki vágyaink, csupán sóvárgásokká silányulnak.
Úgy is mondhatnám, hogy van egy passzív és egy aktív hitünk. A passzív hitünk a jellemünket határozza meg. Egyszerűen, csak reményt adva számunkra. Míg az elképzeléseinkben aktivizált relatív hiteink, már a megtapasztalható valóságba vetett bizonyosság pozitív lelki érzéseivel vértezik fel az értelmes embert. Ami azt jelenti, hogy nem elég csupán kérni Istentől a számunkra szép és jó dolgokat és eseményeket. Majd passzív módon reménykedni abban, hogy azok szép sorban megvalósulnak az életünkben.
Alapvetően arról van szó, hogy Isteni eredetű lélek által éltetett értelmes élőlényekként, tudatosan is részt kell vennünk a teremtésben. Mégpedig, a lelki vágyaink reális elképzelései által. Amelyben az Isteni eredetű szándék és az emberi szabad akarat párosul, egy-egy kifejezésre juttatott relatív hitünkben. Vagyis, nem igazán Istenhez kell imádkoznunk, hanem inkább Istenként. Hiszen a lélek által, Isten szubjektív valóságát éljük meg. Ha akarjuk, ha nem. Ezért, Istenként kell meghatároznunk azt, hogy tulajdonképpen, mit is szeretnénk a lelki vágyaink alapján megtapasztalni a valóságunkban.
Annál reálisabb számunkra egy ilyen elképzelés, minél jobban beleképzeljük önmagunkat is, a vágyott dolog vagy esemény képzeletbeli mentális valóságba. Amikor ugyanis, beleképzeljük magunkat a vágyaink elvi szintű valóságába, akkor már érezzük a vele járó előnyöket is. Mert az elménk, érzéseket generál akkor is, ha tapasztalatot szerzünk valamiről és akkor is, ha csak mentális módon elképzeljük annak a valóságát. Vagyis, az elménk nem tesz különbséget, valós és képzeletbeli élmény között. Így a képzeletünkben megtapasztalt mentális élmények, valóságos élményekké fejlődnek, az objektív valóságunkban is. Mert a reális képzelettel kifejezésre juttatott aktív hitünknek, valóságformáló hatása van.
A szubjektív alapú mágneses valóságban működnek rezgési szinten, az elektromos tulajdonságú objektív anyagi részhalmazok. Mégpedig, induktív hatásra. Vagyis, az elektromos anyagi minőségeket, a kozmikus szintű mágneses hullámok tartják rezgési szinten működésben. A képzelet által kifejeződésre juttatott relatív hiteink pedig, ebben a mágneses valóságban lesznek aktívak. Gyakorlatilag, átállítják azokat az induktív előfeltételeket, amelyek szerint, az elektromos anyagi eseményeknek történniük kell. Mégpedig, a lelki vágyainkban kódolt Isteni szándék alapján.
Mert Isten, nem azért éltet bennünket a lélek által, hogy nélküle éljünk szellemi szinten. Így éppen az a mentális feladatunk, hogy a vágyainkban jelentkező Isteni szándékokat, mindig képzeljük el valóságosnak. Hogy így, értelmes módon kifejezésre jutatott folyton változó hitekként, megváltoztassák azok a megtapasztalható sorsunk folyamatait. Isteni rendben.
Vagyis, nem elég abszolút módon hinni Istenben. Mert a képzelet, Isten teremtői műhelye az elménkben. Mert a képzelet, abszolút képességekkel rendelkezik. Így, bármit el tudunk képzelni valóságosnak. De valójában, csak a lelki vágyainkat kell kifejezésre juttatni, a szellemi gondolataink informatív értékeivel. De azt, minden esetben meg kell tennünk ahhoz, hogy a megtapasztalható valóságunk részei lehessenek a vágyaink. Így, ha a lelki vágyainkban jelentkező Isteni akarat szerint élünk minden esetben, akkor már gyakorlatilag, Isten él rajtunk keresztül. Mert kifejezésre juttatott relatív hittel élni, csak az Istenbe vetett abszolút hittel lehet.
Ezért kedves olvasóm, Te képzelj el minden este elalvás előtt néhány dolgot vagy eseményt, amit másnap a lelki vágyaid szerint szeretnél megtapasztalni. Ezek a mentális terveid, mint agyi mágneses hullámok, beállítják számodra azokat az induktív paramétereket, amelyek másnap a megtapasztalható valóságodat, a lelki vágyaid szerint fogják befolyásolni. Isteni rendben. Ha ezt napi szinten rendszeresítve, hozzászoksz a tudatos teremtés lehetőségéhez, akkor már napközben is elképzeléseket formálhatsz a lelki vágyaidról. Azzal a biztos tudattal, hogy az Isteni lélek által éltetett értelmes élőlényként, a teremtő Isten munkálkodik az elmédben. Azért, hogy Te boldog legyél.
Isten mindig Veled van. Éltet Téged a lélek által. Ha probléma elé állít az élet, mindig küld számodra egy lelki vágyat. Ami, az Ő reád irányuló teremtői szándéka. Neked csak, szinkronba kell hozni az értelmes szellemi gondolataidat, a vágyadban jelentkező lelki érzésekkel. A reális képzelet segítségével. Így a megtapasztalható sorsodat, Te magad írhatod, a kifejezésre juttatott relatív hiteid révén.
Ezért, amikor probléma elé állít Téged az élet, ne sokat rágódj a problémán. Mielőbb a vágyadban jelentkező Isteni megoldás valóságos elképzelésével kösd le az elmédet. A szellemi gondolataid segítségével, fejezd ki értelmes módon a lelki vágyaidat, és ilyen módon, biztosíts valós célokat a lelki érzéseidnek. Mert csak az elképzeléseinkben kifejezésre juttatott relatív hiteinkben realizált valóság képes, a reális valóságunk részévé válni.
Ha most körül nézünk a természetben, akkor abban, minden emberi változást, valaki elképzelt előtte valóságosnak. Tervszerű módon. Vagyis, az emberiség életében, a képzelet formálja a valóságot. Mert, mindig a reális képzeletünkbe ágyazott lelki vágyaink realizálódnak számunkra.
Az Istenbe vetett hitünk, önbecsülést is biztosít számunkra. Mert, az Istenhittel felvértezett értelmes ember, tökéletesen alkalmas arra, hogy kifejezésre juttassa a lelki vágyaiban jelentkező Isteni szándékokat. Mert az Isteni teremtés rajtunk keresztül, csak így valósulhat meg. Tökéletesen szinkronba kell hoznunk az elménket, a vágyainkban jelentkező Isteni akarattal. Ami a vágyaink reális elképzelésével valósulhat csak meg. Ilyen módon, éppen a relatív hiteink kialakításával bizonyítjuk Isten számára azt, hogy a belé vetett hitünk abszolút.
Istenhittel tehát, csak Istentudatos ember lehetsz. Ami csupán, egy mentális alap ahhoz, hogy Isten vágyainkban kódolt akaratát követve, a tudatos teremtés lehetőségével éljünk. De ahhoz, a szellemi gondolataink segítségével, el kell tudni képzelni valóságosnak, a lelki vágyainkat. Ami a problémáink során, mindig változik. Így, értelmes módon kifejezésre juttatva, a lelki vágyainkra alapozott hiteinket. A sorsunkat befolyásolni képes hiteinket. Így az abszolút, passzív Istenhit mellett, a relatív aktív hitünkre is szükségünk van. Ami a lelki vágyaink valóságos elképzeléseiben gyökerezik. Ilyen módon, csak az Istenbe vetett stabil hittel tudjuk igazán, a sorsunkat folyton formálni képes, változó hiteinket kialakítani az elméinkben.
Így az Istenhit abszolút teljes bizalma mellé, a teremtésbe vetett relatív hit teljes bizalmát is élvezhetjük. Mert relatív hitünk, a még nem is létező dolgokról és eseményekről való teljes bizonyosságunk, csak akkor lehet, ha valóságos képzeletet alkotunk a lelki vágyainkról. De ezek az elképzeléseink, meg is változtatják a sorsunk menetét. Mert teremtésre méltó, értelmes módon kifejezésre juttatott hitekként jelennek meg a mágneses valóságban. EEG agyi mágneses hullámokként. Amelyek induktív hatásai, a lelki vágyaink megvalósulását fogják szorgalmazni.
Nem elég tehát Istenben, a teremtőben abszolút módon hinni. A teremtés folytonosságában és a teremtői képességünkben is hinnünk kell. Amit a reális képzelet lehetősége biztosít számunkra. Ez relatív hit, mert a folyton változó lelki vágyainkat fejezi ki értelmes módon az életünk során. Másképpen fogalmazva Isten, csak a kifejezésre juttatott relatív hiteink alapján lehet aktív az életünkben. Amikor tudatosan is szinkronba hozzuk a lelki érzéseinket a szellemi gondolatainkkal. Mert a lelki vágyaink tudatos teremtését, a folyton változó relatív hiteinkkel tudjuk értelmes módon kifejeződésre juttatni. Mert a lelki vágy, csak egy intelligens érzés. Egy mentális módon irányítható erőhatás. Amit a szellemi gondolataink informatív értékeivel kell céltudatosan irányítanunk. A reális képzeletünk segítségével.
Így a címben rejlő látszólagos ellentmondás, úgy teljes igazán, hogy az abszolút hitünkkel kell kifejezésre juttatni, a lelki vágyainkat képviselő relatív hiteinket. Mert akkor a relatív hiteink, már a megtapasztalható sorsunkat fogják irányítani. Isteni rendben.
Matécz Zoltán
2022.09.09.
