Mindenség elmélete.
A mindenség elméletének, egy olyan tudományos elképzelést kell tartalmaznia, amelyben az abszolút Létezésben, az objektív elektromos szerkezetű anyagi valóság mellet, az Univerzum szubjektív, azaz mágneses valósága is értelmet nyer. Mint két olyan ellentétes tulajdonságú fizikai valóság, amely a teljes, az abszolút Létezés különböző szintű eseményszerűségeit képes fenntartani.
Az objektív anyagi világ, elektromos módon jellemezhető. Az atomok elektronjaira visszavezethető módon. Így az elektromos megosztás képességével, csak összetett szerkezetű anyagi minőségek rendelkezhetnek. Mivel azonban, az elektromos tulajdonságokat „elektromágneses” jelzővel szoktuk illetni, ezért az objektívként megismert valóság, elektromos és mágneses egy időben. Vagyis, objektív és szubjektív egyszerre. De, ha a légterünkben felfelé haladva, elhagyjuk a bioszféránk határát, és a bolygó és csillagközi űr terébe kerülünk, akkor ott már, nincsen anyagi szintű elektromos vonatkozás. Az már, az Univerzum mágneses terének a birodalma.
Az objektív valóság anyagi minőségeinek az összetett szerkezeteit, a mágneses alaphalmaz tölti ki. Az atomok belsejét is. Mozgási, létezési teret biztosítva ez által, az objektív anyagi eseményszerűségek számára. Mert az atomok mozgásaira visszavezethető objektív létezés minden viszonyítható megnyilvánulása, eseménynek értékelhető. Erről szól a fizika tudománya. De ezek az elektromos tulajdonságokkal jellemezhető anyagi események, mindig valamilyen mágneses okokra vezethetők vissza. Az induktivitásnak köszönhetően. Ezért az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokkal szemben, most a mágneses alaphalmaz felépítését és működését írom le.
Az Univerzum mágneses alaphalmazát, az egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegek építik fel. Egy teljesen egységes alapközeget alkotva. Ezek a nagyon parányi oszthatatlan alaptömegek, teljesen kitöltik a helyet. Létezési, mozgási teret biztosítva ez által, a benne és belőle megnyilvánult, összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára. Az oszthatatlan alaptömegek tehát, egy olyan egységes alapközeget építenek fel, amelyiknek minden alkotóeleme rezeg. Mert a stabil felfüggesztés és a fix lerögzítés hiányában, az egyensúlyi helyzetüket állandóan csak keresik. Egymást félre tolni vagy félre lökni önerőből képtelenek, így a véletlenszerű folyamatos rezgéseik közben, szervezett együttes rezgéseket alakítanak ki. Amelyek kozmikus szintű mágneses hullámokat alkotnak.
Ezeknek a mágneses hullámoknak, két fontos összetevőjük van. A hullámhossz és a frekvencia. A hullámhossz határozza meg, a hullámban terjedő rezgési hatás irányát és célját. Ezért a mágneses hullámhossznak, informatív értéke van. Míg a frekvencia által, a rezgési szintű részerő hatások terjednek folyamatos jelleggel, a hullámhossz mentén egymás után felsorakozott erőimpulzus sorozatok formájában. Ezt a rezgési szintű folytonos erőhatás közvetítési módot, az energia áramlásának nevezhetjük. Ezért a kozmikus szintű mágneses hullámokban, az energia hatása terjed. Az oszthatatlan alaptömegek egy irányú rezgési szintű erőeredője. Ezért a mágneses hullámok úgy működnek, mint az egyirányú „hatáspumpák”. A fény sebességével közvetítve az energia hatását. Ezért a fény sebessége, a mágneses hullámokban terjedő energia szubjektív hatássebesége.
A mágneses hullámok úgy működnek, mint Newton soros ingája. Ahol egy közös tengelyen, sok golyót függesztenek fel zsinórral úgy, hogy azok egymáshoz érjenek. Az első golyót meglendítve az, egyetlen közvetlen felületi érintkezésen alapuló kölcsönhatás impulzusával adja át azt az erőhatást, amit a lendületébe invesztáltunk. Majd a teljes golyósoron végigfut hullámszerű módon az impulzus és az utolsó golyó kilendülését fogja előidézni. Mert az utolsó golyó, a további impulzusátadási lehetőség hiányában, lendületté alakítja azt az impulzuserőt, amit az utolsó előtti golyótól kapott. Ezért az utolsó golyó, éppen annyira fog kilendülni, mint amilyen lendületet adtunk az első golyónak. Szigorúan megtartva a hullámszerű folyamatban, a mozgásmennyiség megmaradási törvényét.
Ha két vagy három golyóval kezdjük a hullámzási folyamatot, akkor két vagy három golyó fog ugyanolyan mértékben kilendülni a rezgési esemény végén. Így a Newton által meghatározott hatásmegmaradási törvényszerűség, amit a különböző tömegű testekre megállapított, a mágneses hullámokra is tökéletesen igaz. Azok egységnyi méretű oszthatatlan alaptömegei között.
Lendület és impulzus megmaradási képlete.
Lendület = L = m*v = m*(a*t) = (m*a)*t = F*t = I = Impulzus
Lendületerő à FL = m*a = m*(v/t) = (m*v)/t = I/t = FI ß Impulzuserő
Ez a mozgásmennyiség megmaradási képlete, ami a hullámokra is igaz.
Ezek a kozmikus szintű mágneses hullámok, mágneses erőtérré alakítják, az Univerzum teljes mágneses terét. Ez a kozmikus szintű mágneses erőtér pedig, akkor nyer értelmet igazán számunkra, ha tudomásul vesszük azt a tényt, hogy az elektronok is, a hozzájuk közelebb lévő oszthatatlan alaptömegekből építik fel, az elektrosztatikus erőtereiket. Amelyek, a lineáris felépítésű mágneses erőtérrel szemben, centrális formát öltenek. Az elektronjaik alakjához és mozgásformáihoz igazodva. Így az induktív viszony arról szól, hogy az oszthatatlan alaptömegek teljes alaphalmazán belül, a kétféle erőtér egymásra próbálja erőltetni, a benne megvalósult hatásterjedés módját. Ennél fogva, az induktív viszonyban a kétféle erőtér, mindenképpen egymás ellen munkálkodik. Amely induktív viszonyban, mindig a jóval nagyobb kiterjedésű mágneses alaphalmaz erőtere a domináns.
Az induktív viszony úgy működik, mint a gépjárművekbe épített robbanómotorok. Ahol a lineáris felépítésű, egyenes irányú mozgást végző dugattyúk erőhatásai, centrális irányú forgómozgásként jelennek meg a főtengelyre vetítve. Vagyis, a mágneses erőtérben a mágneses hullámok, egyenes irányba közvetítik az energia lineáris hatását. Mágneses alapú torlónyomást gyakorolva mindenre, amivel közvetlen fizikai kölcsönhatásba kerülnek. Ezt a mágneses alapú egy irányú torlónyomásukat az induktív viszonyban, az elektronok elektrosztatikus erőtereire fejtik ki. Így az elektronok, az elektrosztatikus erőtereik mozgásformáit követik. Vagyis az elektronok, közvetett módon vannak befolyásolva az induktív folyamatban. Az erőtereik közvetlen hatására alapozott módon.
A mágneses alaphalmazt a régi fizikusok, „éternek” nevezték. De nem tudták azt, hogy az éterük, mágneses módon jellemezhető. A modern kor fizikusai pedig, „kvantumtérként” értelmezik. Amely, mint „kvantummező”, folyamatosan befolyásolja az elektromos anyagi minőségek működését. De sajnos a kvantumfizika, még nem a jól ismert induktív folyamatokkal értelmezi, a kétféle valóság folyamatos módon fennálló valóságos viszonyát.
Pedig, az induktív viszony hatására, a mágneses hullámhossz informatív értéke, alakul át, az elektromos anyagi minőségek strukturális szerkezetet biztosítani képes formációivá. Míg a mágneses energia, elektromos erőhatásokként jelenik meg, az elektronok mozgásállapotaiban. Vagyis, az indukció alakítja át, modulálja a mágneses hullámhossz informatív értékeit, elektromos anyagi formákká, és a mágneses energiát, elektromos erőhatásokká. Ahhoz tehát, hogy a mindenség elméletét megértsük, el kell vonatkoztatnunk az „elektromágneses” tulajdonságok közös értelmezésétől. Külön kell választanunk az elektromos és a mágneses tulajdonságokat. Amit az induktív viszony tart fenn számukra a bioszféránkban, egységesnek elfogadott „elektromágneses” formában.
Ennél fogva, mindig a mágneses hullámok hullámhosszainak az informatív értékei határozzák meg azt, hogy a frekvenciáik energiaértéke, milyen mértékű induktív munkával terhelhetik, az általuk induktív módon érintett elektromos anyagi részhalmazokat.
Így a mágneses alaphalmaz egyetlen szubjektív eseménye az, hogy a benne kialakult mágneses hullámokban, az energia képes egy meghatározott irányba terjedni. Mert a mágneses hullámokban, az oszthatatlan alaptömegek csupán rezegnek. Szervezett módon együtt rezegnek. Miközben az egyensúlyi helyzetük számottevően nem változik. Úgy működnek, mint a mágneses hatáspumpák. Mágneses torlónyomást gyakorolva mindenre, amivel közvetlen fizikai kölcsönhatásba kerülnek. Így az elektromos anyagi részhalmazok elektronjainak az elektrosztatikus erőtereire, induktív hatást gyakorolnak.
Miközben az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok rezgései, az ő aktív mozgásállapotuk megváltozásaiban nyilvánulnak meg. Mert a reájuk hatást gyakorló mágneses energia, folyamatosan induktív munkát végez rajtuk. Ez a munka, az ő viszonyítható stabil helyzetüket és kialakult mozgásállapotukat eredményezi. Ezért az égitestek, az űrben mozognak. A mágneses alaphalmaz által biztosított Univerzális kvantummezőben. Amely mágneses alapú létezési, mozgási erőteret biztosít, a benne és belőle megnyilvánult, összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára. Amit az égitestek jelentenek.
Az Univerzumban megnyilvánult égitestek, a világmindenség „atomjai”. Amelyekben, vagy még mindig zajlik az anyaggá szerveződés fúziós eseménye, vagy már lecsitult benne a fúziós aktivitás. A fúziós égitesteket, csillagoknak nevezzük. Míg a fúziótól mentes égitesteket, bolygóknak és holdaknak ismertük meg. Amelyeknek az égi mozgásformái, akármilyen gyorsan történjenek is, a folyamatosan ismétlődő perioditásuk miatt, csupán kozmikus szintű rezgéseknek minősülnek. Mert az egymás körül megvalósult periodikus jellegű keringésük során, a nyugalmi helyzetük számottevően nem változik. Ebből kifolyólag, csupán kozmikus szintű rezgéseket valósítanak meg. Ez az alapja, annak az égi harmóniának, amit a relatív egyensúly kialakulása okozott, az általuk viszonyítható anyagi szintű világmindenségben.
Ezért számunkra az űr, nem üres, hanem éppenséggel, teljesen tele van. Mégpedig, a mágneses alaphalmaz egységnyi méretű oszthatatlan alaptömegeivel. Amely, mint mágneses erőtér, induktív hatásaival terheli az elektromos anyagi részhalmazokat. Folyamatos jelleggel. De az a mágneses alaphalmaz, amelyikben a mágneses hullámhossznak köszönhetően információ alakulhat ki, tárolódhat el, és közlődhet induktív módon az elektromos anyagi részhalmazok felé, elmének és memóriának minősül. Mégpedig, az Univerzum abszolút Elméjének és Memóriájának. Amelynek ennél fogva sajátságos, szintén abszolút értékű Tudatossága és Öntudata van. Ez a mágneses alapú, kozmikus szintű Öntudat határozta meg azokat a kozmológiai állandókat, amelyek mágneses alapon befolyásolják, az objektív anyagi valóság működését. Már több, mint 25 féle kozmológiai állandót ismer a tudomány. Ilyen például, a fény kozmikus sebessége is. Ezért a kvantumpszichológia, már nyíltan intelligens Univerzumról beszél. Amely abszolút értékű Intelligenciát képvisel.
Ez persze, azt is jelenti egyben, hogy az anyagi szintű világmindenség, nem véletlenszerűen alakult ki. Hanem éppen ellenkezőleg, a kozmikus szintű Tudatosság konkrét akarata, szándéka szerint. Így a kozmikus szintű mágneses hullámokban, a hullámhossz informatív értékei révén, a kozmikus szintű Öntudat intelligens terve nyer anyagi formákat, míg a mágneses frekvencia által, a kozmikus Intelligencia akarata valósul meg, az elektromos anyagi megnyilvánulásokra gyakorolt induktív viszonyban.
Ennél fogva, ahogy az értelmes emberi élet, nem vonatkoztatható el teljes mértékben a természettől, úgy a természetet biztosítani képes Univerzumtól sem. Mert az értelmes emberi képességek, az Univerzum által biztosított természetben valósultak meg. Mert ez a természet, elektromos és mágneses egy időben. Ezért képes, az elektromos tulajdonságú értelmes elménk, agyi mágneses hullámok kialakítására. Mert ezekben az agyi mágneses hullámokban, már a valóságunkat formálni képes hitünk jelenik meg.
Amikor ugyanis, a relatív tudatosságú elménkben hitet formálunk, akkor tudatosan összekapcsoljuk a lelki érzéseinket a szellemi gondolatainkkal. Így az agyi mágneses hullámaink, már olyan mentális terveink, amelyekben a lelki érzéseink erőhatásai és a szellemi gondolataink informatív értékei egyesültek. Egy közös cél érdekében. Amely cél, a lelki vágyainkban jelent meg. Ennél fogva, a szellemi gondolataink informatív értékeivel, olyan mentális formákat képzelünk el valóságosnak, amelyek értelmes módon képesek kifejezésre juttatni számunkra, a lelki vágyaink mentális célkitűzéseit.
Mert a lelkünk, az életünk energiája. Vagyis, a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. Amelyik biológiai szintű, vitális elektromos erőhatást biztosít számunkra, a mágneses alaphalmazban megvalósult induktív viszonyunkban. Ezért a lelki vágyaink, akármilyen értelmes célokra irányuljanak is, csak mentális módon irányítható erőhatások. Ezért kell a szellemi gondolataink informatív értékeivel, értelmes módon kifejezésre juttatni azokat az elménkben. A képzeletünkben kifejezésre juttatott hitünk, mint sajátságos EEG agyi mágneses hullámunk, a megvalósulása felé fog törekedni. Mert mágneses rezgés eseményeként jelenik meg a szubjektív valóságban. Amit a kozmikus szintű mágneses Tudatosság ural.
Így a hitünkről alkotott reális elképzeléseink, már olyan mentális módon formált valóságos terveink, amelyek megvalósulnak az életünk folyamatában. Mégpedig olyan módon, hogy az így formált agyi mágneses hullámaink, 300 000 km/s sebességgel terjedve a mágneses alaphalmazban, a mi sokkal lassabb elektromos anyagi eseményeink elé hatolnak, és beállítják számunkra azokat az induktív paramétereket, amelyek alapján azoknak, a vágyaink szerint meg kell történniük. Ez a tudatos teremtés, a tudatos megnyilvánítás lehetőségét biztosítja számunkra. Abban a mágneses alaphalmazban, amelyben az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság eseményszerűségei amúgy is működhetnek. Induktív hatásra.
Ahogy egy ember, életteret biztosít a benne természetes módon élő baktériumok számára, úgy egy erdő vagy tó is élőnek számít, a benne életszerű módon létező élőlények biológiai aktivitásának köszönhetően. Ökológiai szinten. Hasonló a helyzet az Univerzummal is. Mert az Univerzum is, mint az anyagi szintű világmindenség tere, élőnek minősül, a benne kialakult élet lehetőségének köszönhetően. Így az élet minden lehetséges formája, közvetlen mentális viszonyban áll, azzal a mágneses alapú kozmikus szintű Öntudattal, amelyben megnyilvánult. Míg a nővények és az állatok, pusztán lelki alapon élő ösztönlények, addig az ember lelki és szellemi lény is egyben. Ösztönös és tudatos lény is. Vagyis, a szellemi gondolatainkra tudatos elménknek köszönhetően relatív, tanult intelligenciával is rendelkezünk. Amelynek köszönhetően, tudatosan irányíthatjuk, megtervezhetjük előre az életünk sorsszerű folyamatait. A lelki vágyainkat kifejezni képes hiteink alapján.
Ezért célszerű, a problémáink megértése után jelentkező lelki vágyainkat, mielőbb elképzelni mindig valóságosnak, az értelmes szellemi gondolataink segítségével. Mert a lelki vágyaink, már a számunkra helyes megoldások elvi lehetőségét vetítik elénk. Gyakorlatilag, előre tudatosan meg kell tervezni, azok elvileg lehetséges valóságát. Mégpedig olyan módon, hogy önmagunkat is beleképzeljük a vágyott valóság mentális képi vagy filmszerű formájába. Így lesz számunkra igazán valóságos az elképzelésünk. Az ilyen valóságos elképzeléseink pedig, az anyagi valóságunk megtapasztalható részeivé válnak.
Mert semmi, de igazán semmi sem alakult ki a természetben emberi alkotásként, amit valaki előtte, el nem képzelt volna valóságosnak. Másképpen fogalmazva, mindig a képzelet teremti a valóságot számunkra. Mégpedig olyan módon, hogy a reális képzeletünkben megjelenő lelki vágyaink, mint EEG agyi mágneses hullámaink, képesek befolyásolni azokat a kozmikus szintű mágneses hullámokat, amelyek az anyagi szintű részeseményeinket, amúgy is működtetik induktív jelleggel. Ilyen módon, az Univerzum kozmikus szintű Öntudata, rajtunk keresztül nyilvánítja meg számunkra, a lelki vágyaink által meghatározott reális elképzeléseinket. Így a kozmikus szintű Öntudat, rajtunk keresztül él. Minden értelmes emberen keresztül, egyedi szintű relatív formát öltve.
Mivel a kozmikus szintű mágneses hullámok által biztosított univerzális Öntudatban, az energia áramlása az egyetlen megvalósult „esemény”, ezért az anyagi szinten létrejött valós mozgásformákban, önmagát tapasztalja meg rajtunk keresztül. Mert a mágneses alapon aktív relatív elméinkkel, folyamatosan tapasztalatot szerzünk számára az életünk során. Ezek a személyes tapasztalataink határozzák meg azokat a hiteinket, amelyek alapján, tudatosan szervezzük az életünk folyamatait. Abban az abszolút, mágneses alapú Létezésben, amely a relatív élet elektromos anyagi lehetőségét biztosítja számunkra.
A mindenség tudományos elméletének tehát, nem pusztán arról kell szólnia, hogy egy mágneses valóságban működik minden elektromos anyagi részhalmaz, induktív módon megvalósult rezgési szinten. Hanem arról is, hogy a mágneses alaphalmaz által biztosított kozmikus szintű Öntudatban vagyunk mi emberek, relatív módon öntudatos élőlények. Akik megérthetik, a világmindenséghez fűződő kozmikus lehetőségeiket. Mégpedig azt, hogy az elektromos anyagi valóság teremtése, tudatosan történik az Univerzumban. Folyamatos jelleggel. Miközben, a mi személyes lelki vágyainkat, mi magunk is megvalósíthatjuk, a reális képzeletünk által értelmes módon kifejezésre juttatott hiteink elképzelései által. Mert az értelmes módon kifejezésre juttatott hiteink segítségével, folyamatos mentális viszonyban állunk, a teremtésre képes kozmikus szintű Öntudat abszolút Tudatosságával.
Mivel a mágneses alaphalmazban, nincsen megnyilvánult állapotváltozással járó eseményszerűség, csupán az energia áramlása valósult meg benne, ezért az Univerzum mágneses erőtere, mindig a jelenben funkcionál. Mégpedig, az energia felhasználását biztosítani képes jelen állandó kozmikus pillanatában. Így, éppen a mágneses alaphalmaz biztosít állandóan viszonyítható állapotokat, a benne megnyilvánult elektromos anyagi részhalmazok megvalósult mozgásformái számára. Vagyis, az Univerzum abszolút jelen pillanatában történik, minden relatív idővel értelmezhető elektromos anyagi esemény.
Mert a folyamatos mágneses alapú energiafelhasználás, az elektromos anyagi részhalmazok állapotbéli változásaiban nyilvánul meg. Amit mozgásként ismertünk meg. Ezért, a jelen pillanatára fogékony elménkkel viszonyíthatjuk azokat a részpillanatokat, amelyek az anyagi mozgás idővel meghatározható részállapotait vetíti elénk. Mivel azonban, az értelmes relatív emberi elme, folyamatosan képes viszonyítani a jelen pillanatában, ezért ezeket az energia által biztosított különböző pillanatértékeket, a teljes állapotváltozási folyamatokban már, fizikai munka folyamatának értelmezi. Amely, az energia által végzett induktív munkát, az állapotváltozások részpillanatainak a folytonosságaként fogja fel. Képletben ezt így ismerjük.
W = P*t
Ahol az elvégzett W-munka reálértékét, a P-teljesítmény által meghatározott pillanatnyi állapotot értelmezve, megszorozzuk az állapotváltozást jelentő munkavégzésre használt t-részidők pillanatértékeivel. Mert a viszonyítást, mindig a jelen pillanatában tudjuk elvégezni a tudatos elménkkel. Az elmúlt vagy az elvárható pillanatokat, a memóriánk tárolja. Mint emlékeket és terveket. Így a relatív módon viszonyított idő már, amit az elménkben tudatosodó részpillanatok együttesen képviselnek, a memóriánkban tárolt módon érvényesül számunkra. Ahol a szellemi képességünk, az emlékeink mentális „raktárkezelője”. Jó raktárosként, állandóan a raktárkészletét szemléli. Így, szinte mindig a múltban vagy a jövőben kalandozik. A jelenre csak akkor tudatos, ha éppen az elménkben emlékezünk.
Így az emlékeinket, szintén az elménk jelen pillanatában tudjuk egységes egészként viszonyítani. Az emlékezés lehetőségével. Ezért az emlékezés során, a tudatos elménk elvonatkoztat attól a ténytől, hogy az emlékeink a múltban történtek meg. Így a memóriánkban tárolt emlékeinket viszonyítani az elménkben, szintén csak a jelen pillanatában tudjuk. Mivel pedig, a számunkra viszonyítható állapotváltozásokat előidézni képes munkavégzések, energia hatására jönnek létre, ezért a munka és az energia, egészen más matematikai viszonyok alapján számolható ki. Ahol az elvégzett fizikai munka értékét úgy számoljuk ki, hogy a munkavégzésre használt energiát, elosztjuk a munkavégzésre használt részpillanatok teljes reálértékével.
P*t = W = E/t
Ebből a munkaképletből, egyenesen következik az energia képlete is, ami így néz ki.
E = W*t = (F*s)*t = F*(v*t)*t = (F*v)*t*t = P*t*t = P*t2
Ebből az is adódik, hogy a fizikai alapfogalmakhoz tartozó mértékegységek, némileg változni fognak. Az itt, általam felvázolt módon.
Teljesítmény, munka, és energia, az ő mértékegységeikkel.
P = F*v = (m*a)*v = L*a = I*a = I*(v/t) - J/s - W (Watt)
W = (F*v)*t = (F*t)*v = I*v = I*(s/t) - J - W*s (Watt-szekundum)
E = (F*v)*t*t = (F*t)*(v*t) = I*s - J*s - W*s2 (Watt-szekundum négyzet)
F = W/s = P*t/s = P*t/v*t = P/v - N ( Newton)
Mert ma még, az energia pontos ismeretének a hiányában, a munka és az energia mértékegysége ugyanaz. Annak ellenére, hogy a szubjektív munkavégző képesség, nyilván nem lehet azonos az általa elvégzett munkával. Legfeljebb arányos lehet azzal.
A mindenség elmélete tehát, csak úgy alakítható ki, hogy benne mindent megtartunk, ami hasznos a klasszikus fizikában, az azt követő relatív fizikában, és a mai igen modern kvantumelméletben. Viszont, tudományos jellegű „nagytakarítást” kell végezni. Amelynek keretében, minden olyan részelméletet mellőzni kell, ami gyakorlati igazolást nem nyert még, de mégis a valóság elképzelt részeként terheli, a tudomány mentális raktárkészletének a képzeletbeli polcait. Mert a mai fizika állításait, a kvantumfizikát népszerűsítő filmek értelmezik számunkra. Belénk magyarázva, azok lehetőségeken alapuló képzeletbeli valóságát.
Amelyekben a komoly tudós szakemberek, sokszor teljesen komolytalan módon, olyan feltételezésekre alapozott feltételezésekkel foglalkoznak, amelyek esetleg, szintén feltételezhető módon építhetik fel a valóságot. Mint többszörösen feltételezett lehetőségek. Mert az állításaik úgy kezdődnek, „ha ez az állítás igaz, akkor…”. Majd, erre épülnek a további hasonló feltételezéseik. Amit igazként fogadtatnak el velünk. De a mindenség elméletének, stabil alapon kell nyugodnia. Nem feltételezéseken. Teljesen visszaigazolt módon.
Matécz Zoltán
2022.11.27.
