Agyműködésünk.
A tudós szakemberek azt állítják, hogy „ők nem hisznek, hanem mérnek”. Vagyis a szellemi tudásukat, nem a lelki szinten érvényesülő érzéseikre alapozott hitük határozza meg, hanem a szellemi szinten kezelt értelmes gondolataik. Ebből kifolyólag, előbb mindig mérnek, azaz viszonyítanak. Majd a méréseik eredményeiből vonják le, a nyilvánvaló szellemi szintű következtetéseiket. Ilyen értelemben véve, egy igazi tudós ember, sohasem a lelki eredetű megérzéseire hagyatkozik. Mert az elméjében, a lelki szintű megérzéseinek, nincsenek precíz méréseken alapuló, tudományos létezési jogosultsága.
Akkor most, nézzük meg azt, hogy hogyan is működik az elektromos tulajdonságú agyunkban, az EEG-agyi mágneses hullámokat gyártó elménk? Az, az elménk, amelyikben a jelen pillanatában tudatosak lehetünk. Amelyikkel éber tudati elmeállapotunkban, a méréseink és egyéb tapasztalataink által viszonyított adatokat tudjuk értékelni. Éppen azért, hogy a szubjektív lelki érzéseink helyett, az objektív szellemi döntéseinket, teljesen racionális módon meg tudjuk hozni.
Az elménk alapfeladata az, hogy összekapcsolja a lelki érzéseinket a szellemi gondolatainkkal. Éppen azért, hogy azok, együtt tudatosodjanak az elménkben. Ha ez megtörténik, akkor a lelki érzéseink és a hozzájuk csatolt értelmes szellemi gondolataink, egy közösen kezelhető mentális egységet fognak alkotni. Ami EEG-agyi mágneses hullámként jelenik meg az agyunkban. Amit elég jól lehet mérni, az erre alkalmas orvosi műszerekkel. Így az elménkben kialakult agyi mágneses hullámainkban már, a lelki érzéseink és a szellemi gondolataink, együtt jelennek meg. A tudatosan kifejezésre juttatott hiteinket alkotva.
Vagyis a hit, nem pusztán egy tudománytalan fantazmagória, egy szubjektív lelki adottság, hanem a tudatos emberi elme értelmes kifejeződése. Mivel a hit az elménkben kialakulva, már olyan tudatos szellemi gondolatunk, amelyikhez a lelki érzéseinket is társítottuk. Így válnak az előre megtervezett hiteink, értelmes cselekedetvezérlő képességű szellemi gondolatainkká az elménkben. Amelyek már, a lelki érzéseink mentális erőhatásait is képviselik. Mert a lelki érzéseink nélküli elképzeléseink, csupán erőtlen ábrándozások maradhatnak.
Vagyis, ahogy a szellemi gondolatainknak informatív értékei vannak, úgy a lelki érzéseink, szellemi szinten irányítható mentális erőértékekkel rendelkeznek. Amelyek a tudatos elméinkben egyesülnek hitté, egy közös cél megvalósítása érdekében. Ezért az elménkben, a reális képzelet által kifejezésre juttatott hiteink, mint EEG-agyi mágneses hullámaink, már a megvalósulásuk felé fognak törekedni. Mert tudatosan meghatározott mentális lelki erőhatásokat irányítanak, a reális képzeletük által előre megtervezett céljaink felé.
A tudós szakemberek elméje, éppen ugyanígy működik. Mert az ő elméjük sincsen közvetlen viszonyban, a külvilágot jelentő természettel. Amit a precíz méréseik alapján meg kívánnak ismerni. Így a méréseik eredményei, nem jutnak közvetlen módon az elméjükbe, hanem csupán, az erősen korlátozott képességű érzékszerveinken keresztül értesülhetnek azok informatív értékeiről. A mért adatok alapján. Ilyen módon, hinniük kell a méréseik eredményében. Ezért, ezeknek a tudományos értékű hiteiknek köszönhetően juthatnak olyan szellemi szintű következtetésekre, amelyek már nyilvánvaló módon, a tudományos értékű meghatározásaikat képes kifejezni. Így a tudomány nem más, mint a tudós szakemberek kollektív módon kifejezésre juttatott hite.
De, éppen ugyanilyen módon, léteznek egyéb célokra irányuló hiteink is. Amelyek, bármilyen célokra irányulhatnak. Így alakult ki például, a vallások több száz fajtája. Amivel szemben, az ateizmus hite funkcionál. Ami olyan egyéni hit, ami eleve tagadja a teremtő létezését. Mivel azonban, a hitünk alapvetően a mi cselekedetvezérlő szellemi gondolatunk, amihez a lelki érzéseinket is biztosítjuk az elménkben, ezért a különböző cselekedeteink jogszerűségében is hinnünk kell. Így a hiteinkben meghatározott céljaink, általában egymással is keveredve biztosítanak az emberiségen belül, olyan egyéni mentális értékeket, amelyek sajátságos módon nyilvánulnak meg az elképzeléseink során. Vagyis, nincsen két azonos mértékű hitértékkel rendelkező értelmes ember a világon. Mert a hiteinket irányítani képes tapasztalataink és ismereteink, eleve különböznek egymástól.
A tudomány tehát, úgy alakul ki, hogy a közel azonos témájú kutatásokat végző tudományos szakemberek, konzultálnak egymással. Olyan értekezleteket tartanak, amit már tudományos értékű kongresszusoknak hívnak. Ahol megvitatják a méréseik eredményeit, és olyan közös egyezségre jutnak, amit a jelenlévő tudósok többsége meg is szavaz. Vagyis, a tudományos értékű meghatározásaik, amit már elfogadott tudománynak értékelnek, nem csupán az objektív hozzáállásukat igazoló józan eszükre hagyatkozva alakul ki, hanem a szubjektív lelki érzéseikre alapozott módon is. Az egyéni hiteik alapján. Amely egyéni hiteikhez továbbra is ragaszkodva, olykor egymással teljesen szembe helyezkednek a logikai következtetéseik. Megosztva ez által a tudósok népes táborát.
Ilyen módon, felmerül a jogos kérdés, hogy mi az a szellemiség és mi az a lelkiség, amelyeknek a közösített döntései, meghatározzák az értelmes emberi elménkben formálható hiteink alapvető minőségeit. Mert az elménkben formált hiteink, már olyan cselekedetvezérlő szellemi gondolataink, amelyekhez a lelki érzéseink is társultak. Vagyis, a lelkünk és a szellemiségünk, az elménben formálható hiteinkben határozzák meg a közös céljaikat. Mint olyan mentális terveinket, amelyek értelmes célkitűzésekként, a megtapasztalható jövőnkre irányulnak. Amely hiteinkben, a vágyainkban jelentkező lelki érzéseink biztosítják a célkitűzéseinket, míg a szellemi gondolataink határozzák meg a konkrét céljainkat.
Így válnak a hiteink, olyan nyilvánvalóan értelmes valóságos látványokká az elméinkben, amelyek még nem is észlelhetők a valóságunk jelen dolgai és eseményei között. Mert pusztán reális elképzelések azok. Mivel valóságosnak elképzelni csak olyan dolgot vagy eseményt tudunk, amiben igazán hiszünk is. Mert, amiben nem hiszünk igazán, arról fogalmunk sem lehet. Vagyis, az elménkben nem használhatunk olyan szellemi szintű fogalmakat, amelyek a vágyukat, képesek lennének értelmes módon kifejezésre juttatni számunkra.
A reális elképzeléseinket, a szellemi szinten használható fogalmaink alapján úgy formáljuk az elménben, hogy azok, számunkra értelmes mentális képi vagy filmszerű formákat öltsenek. Így a szellemi gondolataik informatív értékeivel határozzuk meg célként azt a mentális formát, ami az elménkben, a képzeletbeli látványunkat formálhatja, kialakíthatja számunkra. Majd, ezeket a képzeletbeli formáinkat töltjük fel a lelki érzéseink mentális erőhatásaival. Ilyen módon, gyakorlatilag „éltetjük” azokat. Azért, hogy kifejezésre juttatott hitekké alakuljanak azok. Vagyis, olyan egyéni szintű hitekké az elménkben, amelyek már a lelki érzéseink mentális erőhatásai miatt, a megvalósulásuk felé fognak törekedni.
Mert az erő, fizikai szintű munkavégző képesség. Akkor is, ha a szellemi gondolataink informatív értékeivel irányítjuk azt. Ezért, szinte semmi, de semmi sem alakult ki a természetben emberi alkotásként, amit valaki előtte, el nem képzelt volna valóságosnak. Ezt röviden úgy is fogalmazhatjuk, hogy mindig a képzelet alakítja a megtapasztalható valóságunkat. Az a reális képzelet, amely a hiteinket juttatja értelmes módon kifejeződésre. Így az értelmes módon kifejezésre juttatott hiteink által, a határozott céltudatosságunk nyer értelmet számunkra. Előre megtervezett módon.
Így a kifejezésre juttatott hiteink között, vannak rövid, közép és hosszútávú terveink is. A rövidtávú terveink, olyan reális elképzeléseink alapján jönnek létre, amelyek pár másodpercnyire vetítik előre a hiteinket. Ezek alapján cselekszünk. Észre sem véve azt, hogy az ilyen cselekedeteink is, előre megtervezett módon jönnek létre. Majd vannak a középtávú elképzeléseink. Amelyek már pár másodperctől, akár néhány percre vagy órára vetítik előre a hiteinket. Végül pedig, vannak a hosszútávú terveink, amelyek néhány perctől, akár néhány évre is előre vetíthetik az elménkben tudatosan formált hiteinket.
Természetesen, vannak olyan spontán cselekedeteink is, amit a másodperc tört része alatt kell megcselekednünk. Azok már, olyan tanult cselekvési formák, amit rutinosan képes a lelkünk végrehajtatni velünk. Mert ilyen rövid időtartam alatt, nincsen lehetőségünk arra, hogy szellemi szinten átgondoljuk azt, hogy mit is kellene csinálnunk. Így a lelkileg vezérelt és ösztönösnek mondható spontán cselekedeteinket, a szellemi gondolataink tudta és jóváhagyása nélkül hajtjuk végre. Előre meg nem terveztett módon. Majd, csak a végrehajtott cselekedet után gondolunk arra, hogy mi lehetett volna akkor, ha nem tudunk a lelki érzéseink alapján, ösztönös módon cselekedni. Vagyis, a lelki érzéseink, éppolyan intelligensek, mint a szellemi gondolataink. Illetve, még sokkal intelligensebbek is. Mert a lelki érzéseink, a szellemi irányításunk nélkül is, intelligenciát képviselnek. Abszolút Intelligenciát. Míg a szellemi gondolataink csupán tanult, racionálisként értelmezhető relatív intelligenciával rendelkeznek.
Ahhoz azonban, hogy tisztábban lássuk azt, hogy az elménk miért tudja hitté összekapcsolni a szellemi gondolatainkat és a lelki érzéseinket amikor éppen tudatos, arra van szükségünk, hogy megértsük azt, hogy mi is a szellem és a lélek funkciója az agyunkban. Valamint arra, hogy milyen alapvető képességgel rendelkezik még az elménk, miközben a szellemi és a lelki aktivitásukat kezeli a jelen pillanatában.
A szellemiségünk, nem az elménk tulajdonsága. Az elménk ugyanis, mindig csak a jelen pillanatára fogékony, amikor éppen tudatos. De a méréseink vagy az egyéb viszonyításaink, mindig a jelen pillanatára korlátozódnak. Amit már viszonyított az elménk, az tudatosodott benne és a memóriánkba kerül tárolás céljából. Így a memóriánkban már, időrendi sorban alakulnak ki, az ilyen formában kifejlődött emlékeink. Amely időrendiséget, a már megtapasztalt és tanult adatok határozzák meg benne. Így a memóriánk mentális „raktárkezelője” a mi szellemiségünk.
Jó raktárosként pedig, szinte mindig a mentális raktárkészletét szemléli. Vagyis, szinte állandóan az emlékeink által biztosított múltunkban kalandozik. Ilyen módon biztosít számunkra reális időérzetet, az emlékeink időrendi sorrendisége alapján. Így az idő folytonossága számunkra, a már viszonyított emlékeink, szellemi szintű mentális visszatükröződése az elménkben.
Ha a szellemiségünk, észlel egy logikai hibát vagy hiányosságot a mentális adatbázisában, akkor azt azonnal átküldi az elménkbe, tudatosodás céljából. Ezek a mi napi szintű szellemi gondolataink. Amelyek, több ezren is lehetnek napi szinten. Így a memóriánkban tárolt mentális adatbázisunk, amit az emlékeink képviselnek, folyamatosan kiegészülhet, ha a tudatos elménkkel hozzájárulunk azok értelmes változásaihoz. Csupán arra van szükségünk, hogy a memóriánkból érkező szellemi gondolatainkra odafigyeljünk, és tudatosan korrigáljuk azok mentális értékű informatív értékein. Éppen azért, hogy azok, már logikai hibát vagy hiányosságot ne képviselhessenek, a memóriánkban tárolt emlékeink között.
A memóriánk, a tudatalattinkban funkcionál. Ahol a szellemiségünk, egy abszolút tudással rendelkező mentális adatbázis kialakítására törekszik. Ezért, folyamatosan mentális kapcsolatban áll az elménkkel. Amelyben itt és most, tudatosak lehetünk, a szellemi gondolatainkra és az általuk közvetíthető emlékeinkre. Így az elménk alkalmas arra, hogy a szellemi gondolataink mentális módon biztosított informatív értékeit értékelje, kezelje. Éppen a pillanatnyi viszonyítási képességére alapozott módon. Így az elménkbe, alapvetően két irányból érkezik állandóan információ. A külvilág felől, amit az érzékszerveink közvetítenek és a memóriánkból, amit a szellemi képességeink biztosítanak számára.
Ilyen módon tulajdonképpen, az elménk közös nevezőre hozza, a két irányból érkező információk mentális módon kezelhető informatív értékeit. Vagyis a tudatosan viszonyított adatokat, a memóriánkban tárolt emlékeink mentális adatbázisához illeszti. Teljesen elvonatkoztatva attól, hogy a szellemi értékeink, a múltunkból merültek fel az elménk jelen pillanatába. Így gondosan ügyelve arra, hogy a szellemi szinten kezelt adatbázisában, ne alakuljon ki logikai hiba vagy ellentmondás. Mert, ha ilyen mentális problémát talál a szellemiségünk a memóriánkban, akkor azt azonnal visszaküldi tudatosodás céljából az eménkbe. Így az elménkben megvalósuló pillanatnyi tudatosságunk, nem lehet a mi mentális szellemi képességünk. Mivel az elménk, a szellemi gondolatainkra is csupán tudatos lehet. A múltunktól elvonatkoztatott módon.
A lélek pedig, az életünk energiája. Ezért a belőle származtatható lelki érzéseink, már olyan mentális erőhatások, amelyeket a szellemi gondolataink informatív értékeivel irányíthatunk. Az arra tudatos elménken keresztül. Így az elménkben tudatosodó szellemi gondolataink, lelki érzéseket váltanak ki. Mégpedig, éppen az aktuális minőségeik szerint. Ami azt jelenti, hogy a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, negatív lelki érzéseket csatol az elménk. Míg a kellemes szellemi gondolataink, pozitív lelki aktivitást váltanak ki az elménkben.
Ezt úgy érdemes elképzelni, hogy az elménk gyakorlatilag, egy szellemi szinten vezérelhető lineáris érzelmi „csúszka”. Ami a kellemetlen szellemi gondolataink hatására, alacsony frekvenciás negatív lelki érzéseket képes csak aktivizálni. Míg a kellemes szellemi gondolataink hatására, magas frekvenciás pozitív lelki érzéseket. Vagyis, a szellemi gondolataink segítségével, mi magunk dönthetjük el azt, hogy a lelki érzéseinknek milyen erősségű polaritást biztosítunk. De, csak a magasabb frekvenciájú pozitív lelki érzéseink hasznosak számunkra. Mert azokban a mentális módon értékelhető lelki erőhatások, magasabb mentális erőszintet képviselnek. Míg az alacsony frekvenciás negatív lelki érzéseink, főképpen bennünk munkálkodnak. Komoly károkat okozva, a szervezetünk testi, lelki és szellemi egységében. A túl mély rezgési szintű lelki erőhatás azonban, már olyan erős belső „vákuumszerű” feszültséget idéz elő az idegi rendszerünkben, ami már túlmutat a depresszív állapotainkon, és már öntudatlan őrjöngésnek minősül.
Mert az elménkben tudatosodott szellemi gondolatok és lelki érzések hatására, különböző rezgési szinteket valósítunk meg az agyunk számára. Ezeket a pillanatnyi rezgési szintjeinket, a szervezetünket alkotó idegi sejtjeink azonnal átveszik. Így a sejtjeink biológiai szintű folyadékkristályos folyamatai, az elménktől átvett rezgési minőségek alapján fognak létrejönni. Vagyis, a szükségszerű egészséges sejtfejlődési és sejtosztódási folyamataink, csak a pozitív lelki érzéseink által irányított, magasabb agyi rezgéseink hatására valósulhatnak meg a sejtjeinkben. Az alacsonyabb agyi rezgési szinteket képviselő negatív lelki érzéseink, a sejtjeink folyadékkristályos szerkezeteinek a kristályrezgéseit is lelassítják. Korlátozva ez által, a sejtjeink egészséges kristályosodási szintű folyamatait.
Vagyis, a tudatos elménk feladata éppen az, hogy a szellemi gondolataink minőségeinek a mentális hatására, beállítsa számunkra azokat az érzelmi szinteket, amivel a lelki érzéseink kompatibilisek lehetnek. Ilyen módon, éppen az elménkben honos tudatosságunk határozza meg azt, hogy milyen mértékben vagyunk képesek lelki szinten „urai” lenni, az életünk éppen most zajló folyamatainak. Vagyis, az elménk, a szellemi gondolataink alapján szabályozza a lelki aktivitásunk mértékét. Mi pedig, ezekre a tudatosan szabályozott pillanatnyi elmeállapotainkra vagyunk fogékonyak. A tudatosságunk jelen pillanatában. Ezért a tudatos elménk, éppen azt határozza meg, hogy a lelki érzéseinket, milyen erős fokozaton használhatjuk éppen, a szellemi gondolataink irányítása mellett. Így ezek a teljesen különböző viszonyított pillanatértékek fogják képezni, a memóriánkban eltárolható emlékeink mentális adathalmazát.
Ez azt is jelenti egyben, hogy az értelmes ember annál spirituálisabb életet él, minél több pozitív lelki érzést aktivizál a kellemes szellemi gondolataival. Tudatosan kerülve a kellemetlen szellemi gondolatokat. Mert azokhoz, csak negatív lelki érzéseket társíthat az elméjében. Ilyen módon, a spirituálisként értelmezhető lelki érzéseit, önmaga ellen fordítva. Mert a „spirit” szó, lelket jelent. Így a „spirituális” kifejezés, a szellemi szinten irányított lelki aktivitásunkat határozza meg.
Ahogy az elektromos tulajdonságú anyagi világunk valóságát, a kozmikus szintű mágneses hullámok működtetik induktív módon, úgy az ember anyagi minőségét is, a reá irányuló kozmikus szintű mágneses hullámok valósítják meg. Azok a kozmikus szintű mágneses hullámok, amelyeknek két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. A hullámhossznak informatív értéke van, mert az határozza meg a hullám egyenes irányát és induktív célját. Míg a frekvencia által, azt energia terjed. A hullámhossz mentén, egymás után felsorakozott erőimpulzus sorozatok segítségével.
Az induktív viszony pedig, arról szól, hogy a mágneses erőtér, az ő mágneses hullámainak a torlónyomásaival, hatást gyakorol a mi anyagi minőségünk elektronjainak az elektrosztatikus jellegű erőtereire. Az összes elektronunk elektrosztatikus erőterére egy időben. Ezek az elektronjainkra gyakorolt induktív hatások határozzák meg azt a strukturális szerkezeti formát, amit a testünk sejtjei felvehetnek, és azt az biológiai szintű elektromos erőhatást, ami a vitalitásukat képviseli a szervezetünkben. Vagyis, az erőterek között fennálló induktív viszony alakítja át, modulálja a mágneses hullámok informatív értékeit, strukturális szerkezetet biztosítani képes testi formációkká, és a mágneses hullámban terjedő energiát, elektromos életerőt biztosítani képes vitális, biológiai szintű erőhatásokká.
Vagyis, a lelki érzéseink, mint erőhatások, az elektromos tulajdonságú agyunkat működtetve, az elménk aktuális pillanataira fogékony tudatosságát biztosítja számunkra. Amelyben a lelki érzéseink mentális erőhatásai éppen irányíthatók, a szellemi gondolataink informatív értékeivel. Mert erőhatásokat irányítani, csak a jelen pillanatában tudunk. Itt és most. Ennél fogva, bár a lélek maga, a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája, de a lelki érzéseink már, az anyagi minőségünkben induktív módon jelentkező bioelektromos hatások eredménye. A mi személyes vitalitásunkat képviseli.
Így az elménk, gyakorlatilag összekapcsolja a szellemi gondolataink biológiai szinten elektromos informatív értékeit, a lelki érzéseink szintén bioelektromos értékeivel. Ilyen módon, egy olyan biológiai szintű elektromos hullámot alakít ki, amelynek az induktív hatása, mint EEG mágneses hullám jelenik meg az agyunkban. Vagyis, az agyi mágneses hullámainkban, a hullámhosszt a szellemi gondolataink informatív értékei fogják képviselni, míg frekvenciát, az éppen aktivizált lelki érzéseink.
Erre utal az „ezoterikus” fogalmunk. Olyan belső mentális folyamatra, amelynek keretében, a szellemi gondolataink segítségével, lelki erőhatásokat aktivizálhatunk. A megtapasztalható valóságunk érdekében. Ennél fogva, egy értelmes ember, annál ezoterikusabb gondolkodó, minél több spirituális értékű pozitív lelki érzést képes az elméjében aktivizálni, a szellemi gondolatai segítségével. Vagyis, az „ezoterikus” jelző arra utal, hogy az értelmes ember, tudatosan használja azt a belső mentális adottságot, ami a pozitív lelki életet biztosíthatja számára.
Most már, csupán arra van szükségünk, hogy megértsük azt, hogy az elektromos tulajdonságú agyunk, miért állít elő agyi mágneses hullámokat a hiteinkből? Ennek pedig az, az alapvető oka, hogy a természetben megszokott valóságunk „elektromágneses” jellegű. Vagyis, olyan elektromos események folyamata, amit mágneses hatások alakítanak ki és tartanak fenn. Induktív hatásra. Ebből kifolyólag, kell lennie az Univerzumban, egy olyan egységes mágneses alaphalmaznak, amelyből és amelyben, az elektromos anyagi részhalmazok megnyilvánulhattak és működhetnek rezgési szinten. Ha tehát, a légterünkben felfelé haladva, elhagyjuk a bioszféránk határát, akkor már az anyag nélküli mágneses valóságba kerülünk. Ahol már nincsen elektromos anyagi minőség. Ez a bolygó és csillagközi űr az a tér, ami létezési, mozgási lehetőséget biztosít, a benne kialakult anyagi megnyilvánulások számára.
Ezt a mágneses alaphalmazt, az Univerzum egységnyi méretű oszthatatlan alaptömegei építik fel. Teljesen kitöltve a helyet. Amelyben minden egyes oszthatatlan alaptömeg állandóan csak rezeg. Mert a fix alátámasztás és a stabil felfüggesztés hiányában, az egyensúlyi helyzetüket folyamatosan keresik. De egymást félre tolni vagy félre lökni önerőből képtelenek. Így a szervezett együttes rezgéseik miatt pedig, longitudinális felépítésű kozmikus szintű mágneses hullámokat alakítanak ki. Amelyekben a hatásterjedés iránya lineáris. Azaz mindig egyenes irányú.
A mágneses hullámoknak két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. A hullámhossznak informatív értéke van. Mert az határozza meg azt, hogy a mágneses hullám, milyen irányba és milyen célra irányuljon. Míg a frekvencia révén, az energia terjed. A fény sebességével. A hullámhossz mentén egymás után felsorakozott erőimpulzus sorozatok által. Amit az oszthatatlan alaptömegek alakítanak ki. Így a kozmikus szintű mágneses hullámokban, az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásai terjednek folyamatosan egy irányba. Vagyis, a mágneses hullámok úgy működnek, mint az egy irányú „hatáspumpák”. Aktív mágneses alapú torlónyomást gyakorolva mindenre, amivel csak közvetlen fizikai szintű kölcsönhatásba kerülnek. Az állandó induktív viszonyban pedig, az elektronok elektrosztatikus erőtereire. Ilyen ódon, közvetett jellegű fizikai kölcsönhatási formát megvalósítva, az elektromos anyagi világunk valóságában.
Ez az induktív viszony pedig, azon alapszik, hogy az elektronok, az elektrosztatikus erőtereiket, ugyanazokból az oszthatatlan alaptömegekből építik fel, mint amelyikből a mágneses alaphalmaz áll. A kétféle erőtér között pedig, az a különbség, hogy a mágneses alaphalmaz erőterében, mindig lineáris a hatásterjedés módja. Vagyis, egyenes irányú. Míg az elektronok elektrosztatikus erőtereiben, mindig centrális. Vagyis, gömb alakú. Mert az elektrosztatikus erőterek, hűségesen követik az elektronjaik kialakult alakját és mozgásformáit.
Így a kétféle, egymással ellentétes hatásközvetítésre alkalmas erőtér, ugyanazon a mágneses alaphalmazon belül, mindenképpen egymás ellen munkálkodik. Ezért a kétféle erőtér között, az indukció jelensége modulálja, alakítja át a mágneses alaphatásokat, elektromos tulajdonságokká. Így a mágneses hullámhossz informatív értéke, elektromos formációt biztosítani képes alakzatok kialakítására készteti az anyagi részhalmazt. Ami strukturális szerkezetet biztosít az atomokból álló anyagi részhalmazok számára. Míg a mágneses frekvencia energiaértéke, elektromos erőhatásként jelenik meg, az induktivitás által érintett anyagi részhalmazokban.
Az objektív anyagi valóság tehát, objektív és szubjektív egy időben. Vagyis, elektromos és mágneses tulajdonságok is befolyásolják. Ezért lettek azok „elektromágneses” tulajdonságúak. De az indukció jelensége, továbbra is egyértelműen utal arra, hogy ebben az állandó induktív viszonyban, mindig kétféle erőtér feszül egymásnak. Amelyben a mágneses erőtér a domináns. De az induktív viszony két irányú folyamat. Ami azt jelenti, hogy felfokozott elektromos aktivitás, mágneses hullámokat alakít ki a mágneses alaphalmazban. Ezt teszi az elménk is, amikor agyi mágneses hullámok segítségével, a hiteinket juttatja kifejeződésre. Bármilyen szellemi szinten meghatározott értelmes célra irányítva a lelki érzéseinket.
Ahogy az elektromos anyagi valóság, a mágneses valóságban nyilvánult meg és működik rezgési szinten, úgy a mi agyi mágneses hullámaink is, az Univerzum mágneses alaphalmazában lehetnek csak aktívak. Így a hiteinket kifejezésre juttatni képes agyi mágneses hullámaink, már a mágneses tér aktív eseményeit fogják képviselni. Amelynek keretében, a fény sebességével terjedő agyi mágneses hullámaink, a mi sokkal lassabb, saját elektromos anyagi eseményeink elé „kúsznak”, és beállítják számunkra azokat az induktív paramétereket, amelyeket a lelki vágyaink szerint határoztunk meg benne. Így a kozmikus szintű induktív hatásra működő anyagi események, már a lelki vágyaink szerint meghatározott formában fognak alakulni. Mert az agyi mágneses hullámaink, átírták azokat a kozmikus szintű induktív előfeltételeket, amelyek szerint azok addig működtek. Ezért az elménben, a képzelet segítségével kifejezésre juttatott hiteink, mindig a megvalósulásuk felé fognak törekedni. A mágneses valóságban aktív, EEG-agyi mágneses hullámaink által.
Ezért célszerű, minden este lefekvés után, előre elképzelni valóságosnak néhány olyan dolgot vagy eseményt, amit a lelki vágyaink szerint szeretnénk másnap megtapasztalni. Majd azzal a biztos tudattal nyugovóra térni, hogy másnapra mindent jól megterveztünk magunknak előre. Aki ilyen módon, már képes tervszerűen irányítani a saját sorsát, mert megszokott rutinná vált az életében az, hogy a lelki vágyai szerint kívánatos valóságot mindig elképzeli reális módon, az már a nap bármelyik szakaszában képes lesz, a tudatos teremtés folyamatát alkalmazni.
Ráadásul, az életében jelentkező problémák, már nem fogják terhelni őt szellemi szinten. Mert a tudatos teremtés mentális lehetőségével, bármikor elképzelheti valóságosnak azt, ami a problémája megoldását, lelki vágyként vetíti elé. Így a folyton jelentkező problémákban, már a tudatos teremtés lehetőségét fogja csupán látni. Azzal a biztos tudattal, hogy a felismert problémákon nem kell már agyalnia és ilyen módon, nem szükséges azokhoz a szellemi gondolatokhoz, negatív lelki érzéseket csatolnia. Mert az elméjében, már a lelki vágyaiban jelentkező helyes megoldás reális elképzelését formálhatja. Tökéletesen uralva ez által, az agyában megvalósuló elméjének a mentális funkcióit. Ilyen módon, mielőbb a tudatos teremtés hatáskörébe rendelve, az adott probléma vágy szerinti megoldását.
Amikor egy problémánk megoldásán agyalunk, vagyis gondolkozunk, akkor a tudatos elménkben egymáshoz viszonyítjuk, az éppen felfogott problémás adatokat, a memóriákban tárolt régebbi adatokkal. Amelyekre emlékezünk. Majd ennek az új viszonyításunknak az eredményét, szintén a memóriánkban tároljuk el. Ennél fogva az értelmes elménkben megvalósuló gondolkodás, egyfajta „meditációnak” minősül. Mert a tudatos lelki jelenlét pillanatában tartja az elménket. Akkor is, ha a memóriánk régebben eltárolt emlékeihez viszonyítja éppen az új adatokat. Mert az elménk, mindig meditatív állapotban van, amíg a lelki jelenlétünkre fogékony. Ezért vagyunk képesek azonnal örülni, a gondolkodás folyamataként létrejött mentális eredményünknek. Amikor egy aktuális problémánk megoldására rájövünk. Vagy éppen bosszankodni, ha nem jövünk rá a megoldásra.
A mi személyes relatív elméink tehát, folyamatos mentális viszonyban állnak, az Univerzum abszolút Elméjével. Mert az elektromos anyagi valóságot, az Univerzum mágneses alaphalmaza működteti, mágneses erőtérként. Induktív módon. De ezeket az induktív előfeltételeket, mi magunk is korrigálhatjuk, az elménkben formált EEG-agyi mágneses hullámainkkal. Amelyekben a hiteink nyernek, értelmes módon kifejezett mentális értékeket.
Így az Univerzum abszolút Elméje, és a mi relatív elméink, folyamatos mentális viszonyban állnak egymással. Éppen azért, hogy az induktív módon létrejövő teremtés folyamatában, mi magunk is részt vállalhassunk tudatosan. Amelyben a saját sorsunkat formálhatjuk, a lelki vágyaink szerint.
Ennek pedig az, az egyetlen oka, hogy a relatív tudatosságú értelmes ember, nem különült el az abszolút tudatosságú Elmétől. Amit az Univerzum mágneses alaphalmaza biztosít. Mert, az a mágneses alaphalmaz, amelyben a mágneses hullámhossz révén információ alakulhat ki, tárolódhat el és közlődhet induktív módon az elektromos anyagi valóság felé, elmének és memóriának minősül egyben. Az Univerzum abszolút Elméjének és Memóriájának. Amelynek, szintén abszolút értékű Tudatossága és Öntudata van. Abszolút Intelligenciával.
Mivel pedig, az elektromos anyagi valóság részhalmazai, a mágneses alaphalmazban nyilvánultak meg és működnek induktív hatásra, ezért az objektív valóság, a szubjektív valóság anyagi szintű kiterjesztésének minősül. Úgy érdemes elképzelni, mintha az anyagi valóság, a mágneses alaphalmaz „holografikus” jellegű megnyilvánulása lenne. Olyan elektromos anyagi kivetülésnek értelmezve, amit a mágneses hullámok idéznek elő és tartanak fenn. Kétirányú induktív viszonnyal. Amelyben az értelmes ember, a valóság részeseményeire tudatos elméjével, részt vehet önmaga sorsának megtapasztalható eseményeiben. Előre megtervezett módon.
Azért, mert az emberi lélek által, az Univerzum abszolút Elméjének az akarata nyert, anyagi szintű megnyilvánulást. Vagyis, minden relatív emberi elme, az Univerzum abszolút Elméjének a mentális részét képviseli. Akár tud róla, akár nem. Ezért, ha az abszolút Elmét induktív anyagi „teremtőnek” hívhatjuk, akkor benne az emberi relatív elméink segítségével, mi magunk is relatív teremtők vagyunk. De az Univerzumot tejesen átlátni képtelenek vagyunk, a korlátozott képességű relatív elméinkkel. Viszont a saját lokális, sorsszerű eseményeinket, tudatosan befolyásolhatjuk az elménkben formálható hiteink által.
Ahogy az abszolút Elme „hite”, induktív módon megvalósította önmagában a globális elektromos anyagi valóságot, úgy a mi saját relatív elméink is, képesek azt lokális módon módosítani. A lelki vágyainkról szóló, reális elképzeléseink által biztosított, értelmes módon kifejezésre juttatott hiteink segítségével. Így az elektromos tulajdonságú agyunk, olyan anyagi minőségünk, amelyben a létezés valóságaira tudatos elménk funkcionál. Így az elménk fő feladata az, hogy hitekké alakítsa azokat a szellemi gondolatainkat, amelyekhez lelki érzéseket képes csatolni. Mert ezeknek a hiteinknek a segítségével alkalmazkodunk az anyagi valóságunkban megtapasztalható, általunk viszonyítható és folyton változó részeseményekhez.
A lelki vágyaink pedig, a bennünket éltető lelkünk kozmikus szintű intelligens üzenetei. Amelyek, lelki érzésekként tudatosodnak az elménkben. Vagyis, mentális módon irányítható erőértékeket képviselnek. Ezért kell a szellemi gondolataink segítségével, valóságosnak elképzelni a lelki vágyainkat. Racionális módon meghatározva azokat az értelmes céljainkat, amire a lelki érzéseinknek irányulniuk kell. Mert csak így válhat a lelki vágy és a szellemi gondolat, értelmes módon kifejeződésre juttatott hitté az elménben. Olyan erőértékekké, amit már a szellemi gondolataink informatív értékei irányítanak.
A lélek által tehát, folyamatosan mentális viszonyban állunk az Univerzum abszolút Elméjével. Amíg élünk, éltet bennünket. Ha probléma elé állít bennünket az élet, azonnal küld számunkra egy lelki vágyat. Amely vágy, már a mi személyünkre irányuló kozmikus szándékot képviseli. Mint megoldást. Ami boldoggá tehetne bennünket. Míg a reális elképzeléseink által formált hiteink segítségével, szabad akarattal tudatosan részt vehetünk, az induktív teremtés reánk irányuló folyamataiban.
Ezért a lelki vágyaink szerint formálható hiteiket, olyan szellemi szinten használható fogalmakkal határozhatjuk meg, amelyek mentális képi formát biztosítanak a vágyaink számára. Ezeket a szellemi szinten kezelhető fogalmakat kimondva, a szellemi és a lelki adottságaink is azonnal érvényre jutnak. A szavaink által hallható hangoknak köszönhetően. Mert a magánhangzóink, a mi lelki hangzóink. Amit az újszülött gyermek is tisztán ki tud mondani. Mivel azok, nem tanult hangzók, hanem a velünk született lelki hangzóink. Míg a tanult relatív szellemiségünk hangzóit, a mássalhangzóink képviselik. Amit a szellemisége bontakozása közben tanul meg minden gyermek.
Így a beszédünket alkotó fogalmaink, már a lelki aktivitásunkat éppúgy képesek kifejezni, mint a szellemi gondolataink informatív értékeit. Ezért, mindig a magánhangzóinkkal adunk verbális erőt képviselő nyomatékot az értelmes mondanivalónknak. Ami az éneklés során, még nyilvánvalóbbá válhat számunkra. Hiszen erősíteni, kitartani, csak a magánhangzóinkat tudjuk. A mássalhangzóink pedig, a szellemi szintű informatív értékeink kifejezéseit végzik el az értelmes beszédünk során.
Ilyen módon, a beszédkészségünk is az elménkben funkcionál. Mert beszélni is, csak itt és most tudunk, a jelen pillanatában. Ilyen módon, a folyamatos beszéd lehetőségével is a hiteinket fejezzük ki értelmes módon. Mert a beszédünk által használt fogalmaink, már eleve tartalmazzák a magánhangzók által a szubjektív lelki adottságainkat. Éppen úgy, mint ahogyan a mássalhangzók segítségével, az objektívnek értékelt szellemi gondolataink informatív értékeit.
A tetteink pedig, szintén a hiteinket fejezik ki. Mivel azok, a szellemi gondolataink informatív értékeire aktivizált lelki érzéseink mentális erőhatásai révén jöhetnek csak létre. Ilyen módon, a lélek él rajtunk keresztül. A mi szellemi gondolataink irányításával. Mivel a lélek önmagától, csak spontán módon nyilvánulhat meg az életünkben. Ösztönös módon. Olyan gyorsan, hogy szellemi szinten át sem tudjuk azt gondolni hirtelen. Csak utólag dolgozzuk fel szellemi szinten, a lélek ilyen ösztönösen irányított spontán cselekedeteit.
Vagyis, a jelen pillanatában tudatos elménk többnyire, mindig úgy irányítja az agyunkat, hogy abban a test és cselekedetvezérlési funkcióink, a szellemi gondolataink informatív értékei alapján irányított lelki érzéseink erőhatásait aktivizálja. Ilyen módon, akár csak agyalunk az elménkben, akár beszélünk is róla, vagy éppen valamilyen cselekedetet hajtunk éppen végre, a szellemi gondolataink és a lelki érzéseink, szinte mindig együtt jutnak érvényre. Mert a tudatos elménkben megvalósuló értelmes kifejezésmódunk, nem különülhet el csak szellemi szintre. A kizárólag objektív véleményünket képviselve. Miközben, a lelki szinten való ösztönös kifejezésmódunk is, utólag nyer szellemi szinten kezelhető mentális értéket számunkra. Mert a mágneses alapon nyugvó lelki aktivitásunk sokkal gyorsabb, mint az elektromos képességeinken alapuló szellemi aktivitásunk lehetősége.
Így az agyi működésünk, sokkal bonyolultabb, mint ahogyan azt eddig gondoltuk. De jócskán leegyszerűsödik számunkra, ha megértjük a lelki érzéseinkre és a szellemi gondolatainkra alapozott természetes, relatív elménk alapfunkcióit. Ami természetes módon, a kifejezésre juttatott hiteinkben nyilvánul meg. Még a tudós szakemberek elméjében is.
Matécz Zoltán
2022.12.12.
