Atomi térfogat.
Az atomok, az anyagi minőségek tovább már kémiai szinten nem bontható alkotóelemei. Ezért a régi tudósok az atomot „oszthatatlannak” vélték. Ami kémiai szempontból véve, még ma is igaz. Így az „atom” szó, „oszthatatlant” jelent az anyagi világban. Ami természetesen, fizikai szinten már tovább bontható az ő alkotóelemeire. Ezért, az atomok oszthatatlansága, relatívvá vált a tudományban. Mert az atomok, a nukleonokból álló atommagokra és a körülöttük keringő elektronokra bonthatók. Ezért, az atommagokat általában véve, a protonok és a neutronok alkotják együttesen. A hidrogént kivéve, amelynek nincsen saját neutronja.
Az azonos atomokból álló anyagi minőségeket, elemeknek nevezik. Az elemek atomjai elektromos szempontból véve semlegesek, mert ugyanannyi protonjuk van, mint amennyi elektronjuk. Amit a periódusos rendszer ábrázol. Az atomok rendszámai alapján kialakított logikai sorendben. Ez a rendszám szerinti besorolás, az alapján alakult ki, hogy az adott atomoknak, hány darab protonja van. A gömb alakú atomok átmérője igen parányi. Aminek a középpontjában található az atomhoz mérten is igen kisméretű atommag. Az atomok külső peremén pedig, az atommagoktól is sokkal kisebb elektronok keringenek. A közöttük lévő tér pedig, teljesen üres. Ezt állítja a tudomány.
Ha az atomokat alkotó nukleonok által biztosított atommagok és elektronok együttes térfogatát összeadjuk, akkor az atomot alkotó alkatrészek együttes térfogata, a teljes atomi térfogatnak, csupán az egy tízezred részét teszik ki. Ilyen módon elég nagy, tágas tér van az atommagok és az elektronok között. Ami a tudományos állítások alapján, teljesen üres. Valójában, ez az atomokon belüli űr az, ami írásra serkentett engem. Mert, ha a protonoknak pozitív, míg az elektronoknak negatív sztatikus töltése van, akkor az ő erőtereiket is felépíti valamilyen elemi közeg. Ezért az atomok, egész biztosan nem lehetnek üresek.
Az elektronoknak, számunkra láthatatlan elektrosztatikus erőtereik vannak. Miközben az atomok peremén keringenek az elektronok az atommagjaik körül, addig el sem tudom képzelni őket, az ő elektrosztatikus erőtereik nélkül. Éppen ugyanilyen módon, az atommagot képviselő protonok sem lehetnek, az ő sztatikus erőtereik nélkül. Ebből kifolyólag, az elektromos tulajdonságú atomokon belül, olyan elemi közegnek kell lennie, ami az ő sztatikus erőtereiket felépíti. Akkor is, ha az teljesen láthatatlan számunkra. Még a legerősebb mikroszkópokkal szemlélve is. Amelyekkel az atommagokhoz viszonyítottan, parányi méretű elektronok is alig láthatók.
Na, már most, ha az elektronoknak elektrosztatikus erőterei vannak, akkor azokat, az elektronoktól jóval kisebb alaptömegű alkotóelemek közege építi fel. Amit az Univerzum, már valóban oszthatatlan alaptömegei alkotnak. Ahogyan azt, a régi görög tudósok éterként elképzelték. Ezek az egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegek szerintem, az elektronoktól legalább tízezerszer kisebbek. Ha tízezres arányt tartanak fenn, az atomok alkotóelemeinek az együttes térfogata és a teljes atomtérfogat között.
A mozgás, mindig valamilyen közegben valósul meg. Mert mozogni, valamihez képest, valamiben lehet csak. Így az atomok is olyan, számunkra láthatatlan alapközegben mozognak, amely teljesen kitölti bennük is a helyet. Mozgási, létezést teret biztosítva ez által, az elektromos tulajdonságú atomi világnak.
A tudomány, minden elektromos jelenséget, „elektromágnesesként” értelmez. Maxwell óta. De az „elektromágneses” kifejezés, csupán arra utal, hogy olyan elektromos hatásokról van szó, amit mágneses hatások idéznek elő. Induktív módon. Így az általunk teljesen láthatatlan mágneses hatásokat, az Univerzum mágneses alapú szubjektív alaphalmaza közvetíti. Amit, a tovább már valóban oszthatatlan, abszolút értékű alaptömegek építenek fel. Ezek az oszthatatlanok, teljesen kitöltik az Univerzumban a helyet. Egy egységesnek mondható mátrix rendszer közegét alkotva. Amelynek, minden egyes oszthatatlan alaptömege, folyamatosan csak rezeg. Egymással teljesen egyenrangú módon. Mert a stabil felfüggesztés és a fix alátámasztás hiányában, az egyensúlyi helyzetüket állandóan csak keresik. Egymást félre tolni vagy félre lökni, önerőből képtelenek.
Az állandó rezgéseik során, szervezettnek értelmezhető együttes rezgéseket valósítanak meg. Aminek köszönhetően, kozmikus szintű mágneses hullámokat alakítanak ki. Mert az elektrosztatikus megosztás képességével, csak összetett szerkezetű anyagi részecskék rendelkezhetnek. Így az oszthatatlan alaptömegeknek jutott, a mágneses tulajdonságok közvetítési kényszere. Ezért, az általuk kialakított longitudinális felépítésű, kozmikus szintű mágneses hullámoknak, két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia.
A hullámhossznak szerintem, informatív értéke van. Mert az határozza meg, a mágneses hullám irányát és célját. Míg a frekvencia által, az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásai terjednek, egy határozott irányba. Ezt a mágneses hullámokban folyamatossá vált hatásközvetítési módot nevezhetjük, az energia áramlásának. Így az energia, nem más, mint a mágneses hullámok által terjedő erőimpulzus sorozatok egy irányú folytonossága. Amit a hullámhossz mentén felépült frekvencia közvetít. Folyamatos jelleggel. Egyfajta mágneses torlónyomással terhelve minden elektrosztatikus erőteret, amivel közvetlen fizikai kapcsolatba kerülhet.
Mert az elektronok, az ő elektrosztatikus erőtereiket, szintén a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegeiből építik fel. A kétféle erőtér között pedig, az a különbség, hogy a mágneses erőtér lineáris módon közvetíti a hatást, míg az elektronok elektrosztatikus erőterei, mindig centrális módon. Mert hűségesen követik az elektronjaik megszerzett keringő és forgó mozgásformáit. Szinuszos jelleget kölcsönözve ez által, az elektromos hatásoknak.
A kétféle erőtér pedig, ugyanazon a mágneses alaphalmazon belül, mindenképpen egymás ellen munkálkodik. Mert a közös közegükben kialakult ellentétes mozgásformáikat, megpróbálják folyamatosan egymásra erőltetni. Ez a kétféle erőtér között fennálló közvetlen fizikai kapcsolat, nem más, mint az indukció jelensége. Az indukció tehát, a mágneses erőtér és az elektronok elektrosztatikus erőterei között folyamatosan fennálló, két irányú hatásközvetítési módot valósítja meg. Amely viszonyban, mindig a mágneses erőtér a domináns.
Az indukciós folyamatban tehát, a mágneses erőtérben munkálkodó kozmikus szintű mágneses hullámok informatív értékei alakulnak át, elektromos okokra visszavezethető formációkká. Valamint a mágneses elenergia hatása alakul át, az elektronok által viszonyítható elektromos erőhatásokká. Vagyis, az induktív viszony alakítja át, modulálja, konvertálja elektromos okozatokká, a mágneses hullámok alapvető paramétereit. Amit azok hullámhossza és a frekvenciája közvetít.
A mágneses hullámokban terjedő energia tehát, nem alakul át, hanem csupán elektromos okozatokat idéz elő, az elektronok elektrosztatikus erőtereiben. Induktív jelleggel. Ezen alapszik az energia megmaradási törvénye. Amely szerint sem teremteni, sem elpusztítani nem képes anyagi minőség, a mágneses alapú energiát. Viszont, ilyen értelemben véve, a tömeg megmaradási törvényét is el kell fogadnunk. Amelynek értelmében, a mágneses tér oszthatatlan alaptömegei, összetett szerkezetű elektromos anyagi struktúrákat vehetnek fel, az egymással konfrontálódó, kozmikus szintű mágneses hullámok hatásai miatt. Majd az anyagi minőségek, ugyanabba a mágneses alaphalmazba hullanak szét oszthatatlan alaptömegekké, amelyikből megnyilvánultak valamikor. Ha a mozgásukat meghatározni képes kozmikus szintű mágneses hullám, már nem hat reájuk.
Az atomok belseje tehát, egyáltalán nem üres. Hanem éppen ellenkezőleg, teljesen tele van. Az oszthatatlan alaptömegek által biztosított mágneses erőtérrel és az atomot felépítő alkotóelemek sztatikus erőtereivel. Amit ugyanazok az abszolút értékű oszthatatlan alaptömegek építenek fel. Ha pedig, az atomokból kialakult objektív anyagi valóságunkat, a légterünkben felfelé haladva elhagyjuk, akkor a bolygó és csillagközi térbe kerülünk. Az űrbe. Ahol már nincsen elektromos anyagi minőség.
De az „űr” sem üres igazából. Mert a mágneses alaphalmaz tölti ki teljesen. Az ő tovább már valóban oszthatatlan alaptömegeivel. Ami számunkra ugyancsak láthatatlan. De az a tény, hogy az „elektromágneses” hatások, akadály nélkül áramlanak benne, éppen arra utal, hogy az anyag nélküli elektromos tulajdonságok hiányában, az űr már, tisztán mágneses erőtérnek számít. Éppen ugyanolyan módon, mint ahogyan az atomokon belül is kitölti az üresnek látszó helyet. Így benne az „elektromágneses” hatások, mint mágneses hatások terjednek tovább. A kozmikus szintű mágneses hullámok közvetítései által.
Így a bioszférát biztosító anyagi világunk, objektív és szubjektív egy időben. Azaz, elektromos és mágneses tulajdonságokat is produkál számunkra egyszerre. Ezért lettek azok „elektromágneses” jellegűek. De az indukció folyamatos jelensége, mégis egyértelműen arra utal, hogy azért, továbbra is a kétféle erőtér állandó egymásra hatásáról van szó. A mágneses erőtér és az elektronok elektrosztatikus erőtereinek, az állandó jellegű egymásra hatásáról.
Így az anyag nélküli vákuum, nem jelent ürességet. Csupán arra utal, hogy ott, a mágneses erőtér oszthatatlan alaptömegei töltik ki a helyet. Mozgási, létezési teret biztosítva ez által, a benne és belőle kialakult, megnyilvánult, összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára. Mert az anyagi minőségek megnyilvánulni, csak a meg nem nyilvánult, mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegeiből voltak képesek. A kozmikus szintű mágneses hullámok egymásra gyakorolt hatására. Amikor pedig, végleg elbomlanak azok, akkor az összetett szerkezetük esik szét és oszthatatlan alaptömegekké széthullva, a mágneses alaphalmazba sugárzódnak. Nagy erővel. Ez, az annihiláció jelensége.
Az annihilációs szétsugárzás során, apró méretű mágneses hullámokat alakítanak ki a mágneses alaphalmazba sugárzódó oszthatatlan alaptömegek. Miközben nagy erővel szétsugárzódnak annak minden irányába. Majd végül, teljesen megszelídülve a saját alapközegük közegellenállása miatt, felveszik a kozmikus szintű mágneses hullámok által diktált alapvető rezgési feltételeket. Így a szétsugárzás során szerzett lendületük, a mágneses hullámokban fennálló rezgések részévé válik. Ilyen módon, az anyagi tömeg nem vész el, csak újra oszthatatlan alaptömegekké alakul. Ugyanolyan oszthatatlan alaptömegekké alakul, mint amilyenekből kialakult a megnyilvánulása alkalmával. Ezért, az energia megmaradási törvényével párhuzamosan, a tömeg megmaradási törvényét is tudomásul kell vennünk.
A világűrt kutató csillagászok kiszámolták, hogy az általuk belátható Univerzumban az anyagi minőségek aránya, csak 4-5% lehet. Vagyis, a galaxisokat alkotó csillagok és bolygok, olyan távol vannak egymástól, hogy ez az arány szerintük, nem lehet több. Ha azonban, figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az anyagi minőségeket és azok atomi szerkezeteit is a mágneses alaphalmaz tölti ki, éppen úgy, mint ahogyan a kozmikus szintű űrt is alkotja, akkor ez az arány, jóval kisebb lesz azonnal. Ami az én véleményem szerint, nem lehet több néhány ezreléknél. Éppen olyan formában, mint ahogyan az atomokhoz képest az oszthatatlan alaptömegek, akár tízezerszer, százezerszer, vagy éppen milliószor is kisebbek is lehetnek.
Ennél fogva, amikor térfogatról beszélünk, akkor azt a teret kell érteni alatta, amit a mágneses alaphalmaz képvisel, az elektromos anyagi részhalmazokon belül is. Mert létezési, mozgási teret, a mágneses alaphalmaz biztosít, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára. Amitől az atomokon belüli térfogat sem különbözik. Így az atomi térfogatot, az én véleményem szerint, a mágneses alaphalmaz abszolút értékű oszthatatlan alaptömegeinek, a számunkra láthatatlan közege tölti ki. Mágneses és statikus elektromos erőtereket alkotva benne. Ezért nem képes az atom összezuhanni. Annak ellenére, hogy a protonok és az elektronok vonzzák egymást. Miközben, az elektronok folyamatosan taszítják egymást.
A tudományban a tér fogalma, nincsen konkrét módon meghatározva. De ez az írás, egyértelműen utal arra, hogy az anyagi minőségek mozgási, létezési terét, az Univerzum oszthatatlan alaptömegeiből álló mágneses alaphalmaza képviseli. Ami mágneses alapú primer erőtérként biztosítja induktív módon, az elektromos anyagi minőségek másodlagos, szekunder részrezgéseit. Így a tér, csak úgy képes térfogatot biztosítani az anyagi minőségek számára, ha teljesen kitölti azok strukturális szerkezeteit is belül. Atomi szinten is.
A tér számunkra, koordináta rendszerben határozható meg. Amit három, egymásra merőleges iránnyal dimenzionálnak. Ami előre, jobbra és felfelé mutat. Így a koordinátarendszer, valóságos teret képez le. Aminek a pontszerű alkotóelemeit, az oszthatatlan alaptömegek képviselik. Ezért az írásaimban, ezeket az oszthatatlan alaptömegeket, olykor egyszerűen, csak pontoknak értelmezem. Éppen azért, hogy geometriai síkon lehessen ábrázolni őket. Ha pedig, matematikai szinten fejezem ki, akkor az egyes számmal jelölöm őket. Mint valóban létező pontokat. Mert így minden egyes szám, egy darab valóságos oszthatatlan alaptömeget képvisel a számolás során.
Ezért az én logikámban, az oszthatatlan alaptömegek elméletben, egy képzeletbeli, végtelenül hosszú pontsort alkotnak. Amelyből bármikor kiragadhatunk egy kisebb hosszúságú relatív vonal szakaszát. Így a geometriában elképzelt pont, valójában az Univerzum oszthatatlan alaptömegével azonosítható. Mint a tér legkisebb kiterjedésű egységnyi alkotóelemével. A pontokból álló vonalak pedig, az oszthatatlan alaptömegek által fennálló, kozmikus szintű mágneses hullámokat jelképezi.
Ha pedig, számokkal fejezzük ki ezt az abszolút vonalat, akkor egy egyesekből álló végtelen számsort láthatunk. Amelynek minden valós alkotóeleme, egy darab egyes szám lehet csak. Ha kiragadunk belőle egy kisebb hosszúságú egységet, akkor azt, egy relatív számsorként tudjuk értelmezni. Amelyikben minden egyes szám, akkora relatív számértéket vehet fel, ahányadik egyes számot képviseli a kiragadott számsorban.
Pontokból álló abszolút vonal.
………………………………
1111111111111111111111
Egyesekből álló abszolút számegyenes.
Ha pedig, az egyesekből álló abszolút számsort, egy általunk is használt relatív számsorhoz viszonyítjuk, akkor egy alapvető különbséget vehetünk észre.
Abszolút számsor.
…1111111111111111111…
„-„ …9876543210123456789…”+”
Relatív számsor.
Az abszolút számsor, minden létező pontot leképez maradéktalanul matematikai szinten, az egyes számok segítségével. Ezzel szemben, az általunk megszokott relatív számsorban feltüntetett nulla, a mi viszonyítási pontunkat képviselve, egyszerűen letagad egy darab valós pontot a sorból. A hozzánk viszonyított tükrözhetőség miatt. Mert a viszonyítási pontunkat, nullának értékeljük. Ez azt jelenti, hogy a relatív számsorban, a nullával jelzett pozícióban, nincsen számértékkel kifejezhető matematikai mennyiség. Így a mennyiég nélküli nemlétezés, csak a relatív számegyenesen valósulhat meg. Mert az abszolút számsorban, nem létezik a „nemlétezés” elvi lehetősége sem. Mert az abszolút számsor, a tér minden létező pontját, egy darab egyes számmal képviseli. Miközben a létezés abszolút számegyenesén, a nemlétezés nem is szerepelhet. Háromdimenziós térben gondolkodva pedig, az origót képviselő nulla pont, éppen a térből tagad le egy valós pontot, azaz egy oszthatatlan alaptömeget.
Ha pedig, térben gondolkodunk, akkor a háromdimenzióval meghatározott térelmélet jut az eszünkbe. Mint koordináta rendszer. Ami a mágneses tér által valóságos, létező dolog. Ilyen módon, csak elméletben lehet felosztani az ő lehetséges alkotóelemeire. Amit a kétdimenziós síkok, az egydimenziós vonalak és az elemi alapdimenziót képviselő pontok képviselnek. Így az alapdimenziós pont fogalma, éppen azt jelenti, hogy az oszthatatlan alaptömeg, az Univerzum legkisebb, tovább már valóban nem bontható legkisebb alkotóeleme. Egységnyi kiterjedésű alaptömege. Amit geometriai síkon, a pont fogalma testesít meg, míg matematikai síkon, az egyes szám.
Ha egy kockatestet veszünk alapul, akkor annak a térfogatát, a háromdimenziós koordináta rendszerrel tudjuk egyértelmű módon ábrázolni. Ahol az egymásra merőleges hosszúság, szélesség és magasság határozza meg a kockatest teljes kiterjedését. Vagyis, kiterjedés nélkül, nem beszélhetünk sem térről, sem térfogatról. Ha viszont, térfogatról esik szó, akkor ahhoz, valamilyen tér is tartozik, amiből el tud foglalni valamennyit, a térfogattal rendelkező kockatest. Így az emberi logika, a viszonyítható anyagi minőségekhez igazította, dimenzionálta a térfogat kiszámítási feltételeit. Amivel, az anyagi testek térfogatát elég jól ki is lehet számolni.
Ha azonban, magát az általunk beláthatatlan teret akarjuk dimenzionálni, azaz a tér valós kiterjedését meghatározni, akkor ez a három irány kevésnek bizonyul. Mert a teljes teret „átlátni” képtelenek vagyunk. De bárhová belehelyezhetjük magunkat elméletben, a viszonyítása érdekében. Csakhogy, akkor már nem önmagunkat dimenzionáljuk, mint anyagi minőséget a térben, hanem önmagunkhoz viszonyítjuk a mágneses teret. Illetve, a tejes térben, egy magányos pont pozícióját vesszük fel elméletben. Amit a minden irányban fennálló kiterjedése miatt, gömb alakúnak képzelhetünk el. Mintha mi, a képzeletbeli gömb közepén állnánk. A tér egy adott pontjában.
De a háromdimenziós koordináta rendszerünk, csak a képzeletbeli gömb északi féltekéjének az egy negyedét képes belátni. Így az északi félteke teljes érzékeléséhez 4*3 dimenzióra, azaz 12 irányú dimenzióra van szükségünk. A déli féltekével együtt pedig, máris 24 dimenzióssá válik számunkra azonnal a feladat. Ha mereven ragaszkodunk, a háromdimenziós rendszereinkhez. Ahhoz tehát, hogy a tér egy adott pontjából szemléljük a teljes teret, 24 dimenziós gondolkodásmódra volna szükségünk. A háromdimenziós koordináta rendszereink derékszögű egymáshoz illesztésével. De szerencsére, nekünk általában, csak a háromdimenziós, anyagi testek helyzetét kell meghatároznunk a térben. Amit a háromdimenziós gondolkodásmódunk, könnyedén lehetővé is tesz számunkra.
Ha azonban, valóban dimenzionálni szeretnék a teret, annak egyetlen valóságos konkrét pontjából értelmezve, akkor az egymásra húzott gömbátlókkal alkotott derékszögekkel, először vízszintesen négyfelé, majd a függőleges átlóval tudjuk megalkotni az új koordináta rendszerünket. Éppen úgy, mint a gömb esetében. Ennél fogva, az egy pontból vetített derékszögek száma fogja meghatározni számunkra a valós dimenziók mennyiségét. Ami ilyen módon, nem lehet több hatnál. A három átló derékszögű kereszteződéseinek az origó pontjában. Előre, hátra, jobbra, balra, fel és lefelé irányulva.
Ez a hat irány tehát, hat dimenziót képvisel. Aki pedig, az Univerzum bármelyik pontjából, ebbe a hat irányba képes hatást gyakorolni, bármerre is a mágneses erőtérben, az már „minden-hat-ó”. Vagyis, Isten. Isten tehát, abszolút Elmeként, az Univerzum mágneses alaphalmazának bármelyik konkrét pontját uralja. Így mindenhatóként, az elektromos anyagi minőségeket irányítja, induktív módon. De nekünk, relatív módon gondolkodó értelmes embereknek, az anyagi minőségeket kell dimenzionálnunk csak, hiszen azokat vagyunk képesek viszonyítani. A mágneses teret megérthetjük ugyan, de viszonyítanunk nem kell.
Geometriai szinten a háromdimenziós térben, a kétdimenziós síkok, az egydimenziós vonalak, és az alapdimenziós kiterjedésű pontok, elméletileg leképezhetők. Mint a tér konkrét módon meghatározható „fikciói”. De a gyakorlatban, szinte el sem képzelhető a pont, a vonal vagy a sík, a teljes háromdimenziós tér, valóságos és egységes létezése nélkül. Így a pontok, mint oszthatatlan alaptömegek, a mágneses hullámok egyenes „vonalait” építik fel a térben. Amelyek, a kozmikus szintű mágneses hullámokat alkotják. A sok kozmikus szintű mágneses hullám egyenes vonalai pedig, a mágneses erőteret alakítják ki. Mint egy egységesen funkcionáló mátrix rendszert. Amelyben az információ és az energia hatása dominál. Mágneses jelleggel.
A teret tehát, csak az anyagi minőségeket meghatározni képes, három kiterjedés alapján tudtuk viszonyítani, az anyagi testeken belül. Mint térfogatot. Egyébként pedig, a tudósok „űr-ként„ fogadták el. Olyan üres helyként, amiben nincsen semmiféle anyagi kiterjedés. De arra nem is gondolt az emberiség, hogy az elektromos tulajdonságú anyagtól üres helyet, a mágneses alaphalmaz tölti ki teljesen. Ami maga a tér, az anyagi minőségek számára. Csak így lehet valós térfogata az anyagi testeknek. Ezt a mágneses alaphalmazt nevezi a tudomány manapság, „sötét anyagnak” és „sötét energiának”. A kvantumelmélet bonyolult mérései alapján.
De, ha az anyag nélküli űr, bármilyen térfogatban meghatározható kiterjedéssel jellemezhető, akkor azt is valamilyen alapkiterjedéssel rendelkező tömeg tölti ki. Ami, nyilván nem lehet anyagi természetű elektromos dolog. Ezért, csak a mágneses alaphalmaz létezése oldhatja meg ezt a problémát. Amit az Univerzum tovább már valóban oszthatatlan, egységnyi kiterjedésű alaptömegei építenek fel. Számunkra teljesen láthatatlan módon. Mint mágneses és elektromos erőterek. Még az atomokon belül is.
Matécz Zoltán
2023.02.07.
