Referenciahullámok.
A referencia szó fogalmában, a „re” előtag, a visszafelé irányultságot határozza meg. Míg a „fero” utótag, a hord, visz jelentéstartalommal bír. Így a latin „refero” jelentése az, hogy visszahoz, visszavisz. Ezért, a magyarban is meghonosodott referencia szó jelentése az lett, hogy valaki, valamilyen információt tapasztalati szinten visszaigazol. Vagyis, egy korábbi tapasztalat alapján történő visszaigazolásról van szó. Ami informatív értékében, szinte tökéletesen megegyezik az alapvető tapasztalat informatív értékével.
Ha pedig, most a referencia fogalmát a hullámokra vetítjük, akkor a visszavert referenciahullám, szinte teljesen megegyezik azzal a beeső hullámmal, amelyik annak a visszaverődését előidézte. Ilyen hullámjelenség például az akusztikában, a visszhang. Vagy a fényhatások területén a tükröződés. Ahol a visszaverődő hullámok, ugyanazt az informatív értéket takarják, mint amilyen a beérkező hullámoké volt. Vagyis, szinte teljesen torzulásmentes módon hat visszafelé.
Így a referencia jellegű hullámokban, a reflexió során, szinte egyáltalán nem torzul a visszaverődő hullám informatív értéke, a beeső hulláméhoz képest. Így a visszhang esetében, egy távolabbi felületről visszaverődő hanghullámról van szó, ami esetenként, többször is hallható. Minél többször valósul meg a visszaverődés tényszerűsége, annál halkabbá válik a hanghatása. Ami azt jelenti, hogy a frekvenciája gyengül ugyan, de a hullámhossza mindig közel azonos marad. Ilyen, hazánkban is nagyon híres visszahang jelensége hallható, Tihanyban.
Fény esetében, a reflexió fogalma jeleni azt, hogy egy fényhullám, két különböző sűrűségű közeg egyenetlen határfelületéhez ér, akkor egy része verődik csak vissza. A többi szétszóródik az egyenetlen felületről minden irányban. Ez a szabálytalan visszaverődés, a szétszóródó diffúzió jelensége. Ha azonban, a reflexió hatása, egy kellően sima felületről verődik vissza merőlegesen, akkor a jelenséget tükröződésnek nevezzük. Amikor az egymással párhuzamos módon beeső fényhullámok, egymással párhuzamos módon verődnek vissza. Ezt nevezik szabályos fényvisszaverődésnek. Amin a tükröződés jelensége és működése alapszik.
Ha pedig, a fény hullámai, egy optikailag sűrűbb közegből, egy optikailag ritkább közeg határfelületéhez érkeznek, és a beesési szögük nagyobb, mint a két közegre jellemző határszög mértéke, akkor a fény nem törik meg. Hanem teljes egészében visszaverődik. Ezt a fizikai jelenséget, teljes fényvisszaverődésnek nevezzük. Más néven totálreflexiónak.
Lényegét tekintve tehát, a tükörhatás attól függ, hogy a beeső és a visszavert fényhullámok között, a hullámhosszban kódolt információs érték alig változik. Ennél fogva a tükröződés jelenségét, a beeső hullámok visszavert referenciahullámai valósítják meg. Amely hullámok, még szinte teljes mértékben képviselik azt az informatív értéket, amit a beeső hullámok biztosítottak. Mert a hullámhosszuk, szinte tökéletesen megegyező. Így a visszavert fényhullám, miközben szinte teljesen visszaverődik, referenciaértéket képvisel a beeső fényhullámról. Vagyis, az informatív eltérés, a kétféle hullám hullámhossza között, nem jelentős.
Ehhez hasonló referencia hullámok építik fel a hologramokat is. Ahol a tükrökkel vetített képeket egy pontba irányítva, háromdimenziós képi megjelenési formát öltenek. Így Gábor Dénes találmánya a hologram, olyan több irányból készült képeket vetít valamely tárgyról, egy konkrét módon meghatározott helyre, speciális tükrök segítségével, amelyek általános jelleggel, több dimenzióból készültek ugyan, de egy konkrét pontban összegződnek. Miközben a fotókról készült hullámszerű információjukból alig veszítenek. Ilyen módon, a lefotózott tárgy háromdimenziós látványát kölcsönözik az ember számára.
Ha pedig, tudomásul vesszük azt a tényt, hogy az objektív anyagi részhalmazok elektromos tulajdonságait, a kozmikus szintű mágneses hullámok idézik elő és tartják fenn induktív hatásra, akkor az anyagi megnyilvánulásokat, a mágneses hullámok referenciahullámai hatásainak tekinthetjük. Mert az elektromos tulajdonságú anyagi megnyilvánulások, a sajátságos objektív formavilágukkal, tökéletesen visszatükrözik számunkra azt a mágneses információt, ami induktív hatásra létrehozta és rezgési szinten, általunk is viszonyítható állapotban tartja őket. Mint objektív valóságot.
Így az anyagi létezés minden lehetséges megjelenési formáját, olyan elektromos jellegű referenciahullámok biztosítják, amelyek induktív hatásra jöttek létre, és állnak fenn. A kozmikus szintű mágneses hullámok hatására. Mert, az atomok elektronjaira visszavezethető módon, minden egyes elektromos anyagi megnyilvánulás, rezgésnek minősül. Olyan elektromos jellegű szekunder másodrezgésnek, amit induktív hatásra, a kozmikus szintű mágneses hullámok primer alaprezgései hoztak létre és tartanak fenn. Amely elsődleges, primer alaprezgések informatív értékei, a kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszaiban vannak kódolva. Az ideák mágneses valóságában.
Így a kozmikus szintű mágneses hullámoknak két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. A hullámhossznak szerintem, informatív értéke van. Mert az határozza meg a hullám irányát és célját. Míg a frekvencia energiaértéke, induktív módon létrehozza azt az anyagi formációt, aminek az informatív értékeit a hullámhossz határozza meg. Ezért a frekvencia energiaértéke, a hullámhossz által meghatározott irányba és célra fókuszálja az energikus jellegű, kozmikus szintű induktív hatását.
Így az indukció, az a két irányú fizikai jelenség, ami a mágneses erőtér és az elektromos erőterek között feszülve átalakítja, konvertálja, modulálja, transzformálja a mágneses hullámok informatív értékeit és energikus hatásait. Elektromos okokra visszavezethető formációkká és elektromos erőhatásokká. Illetve fordítva. Így az objektív valóságra jellemző elektromos hullámok, már olyan rezgések, amelyek a mágneses alaprezgések informatív értékei szerint késztetik az atomokat arra, hogy objektív anyagi formák struktúráit meghatározni képes halmazállapotokat vegyenek fel az objektív valóságukban.
Így az objektív valóságot fenntartani képes elektromos rezgések, olyan referenciahullámok, amelyek a reájuk ható kozmikus szintű mágneses hullámok lineáris jellegű informatív értékeit, szinuszos módon tartalmazzák. Mivel pedig, az elektromos anyagi valóság, a mágneses valóság informatív értékeit tükrözi vissza számunkra induktív módon, ezért a természetet képviselő objektív valóságban, tökéletes rend van. Mert az abszolút értékű mágneses erőtér által képviselt ideák valóságának az informatív értékeit képviselik, szimbolikus jelleggel, relatív anyagi szinten.
Ezt a természet által formált tökéletes, abszolút rendet próbálja megérteni az értelemmel bíró ember. Amikor sajátságosan relatív módon, rendszerezi a benne viszonyítható anyagi minőségeket. Akár a fizika, a kémia, vagy éppen a biológia területén. De ezek a relatív értelmezésű részrendszerek, sohasem tükrözhetik abszolút módon azt a valóságot számunkra, amely az ideák mágneses valóságából létrehozta őket. Vagyis, a tudományos jellegű rendszerezgetések, nagyon sok új információval kecsegtethetnek bennünket, de egységesnek mondható tökéletes képet mégsem tükrözhetnek számunkra, az ideák világát uraló kozmikus szintű abszolút Tudatosságról.
Meditatív elmeállapotban azonban, az értelmes ember relatív tudatossági szintje fokozódik, és elérheti azt az abszolút tudatossági szintet, amit az Univerzum Isteni eredetű abszolút Tudatossága képvisel. Ez a megvilágosodás pillanata. Amikor az Isteni eredetű mágneses Tudatosság, és a meditáló ember relatív tudatossága között, tökéletes összhang van. Mert a visszaverődő relatív emberi tudatosság bioelektromos rezgési szintje, ugyanazt az informatív értéket képviseli, mint a beesőnek minősülő, Isteni eredetű mágneses Tudatosság hullámszerű rezgése.
A fizikában, a közel azonos frekvenciájú hullámok interferenciája esetén, az eredő amplitúdóban fellépő igen kis frekvenciaingadozásokat, lebegésnek nevezik. Így a lebegés frekvenciája, majdnem tökéletesen megegyezik a hatást kiváltó hullám frekvenciájával. Amelyben a beeső és a visszavert hullám hullámhossza is, szinte teljesen azonos. Amikor a beeső és a visszavert hullám ellentétes irányú módon szinkronban van egymással. Így a lebegés esetében, azonos informatív értékekről is beszélhetünk. Ezért a beeső hullámot, a visszavert referenciahullám készteti lebegésre.
Ha a lebegés jelenségét, az emberi tudatosság rezgési szintjére vetítjük, akkor meditáció esetén elérheti az ember, az Isteni Tudatosság által beeső mágneses hullámmal szemben, a saját tudatossága által visszavert rezgési szintjét. Ami a teljes megvilágosodást eredményezi. A mentális jellegű totálreflexiót valósítva meg ez által. Amelyben az Isteni jellegű abszolút Tudatosság, és az ember relatív tudatossága, azonos rezgési szinten lebeghet. Azaz, tudatosságban egyezve, tökéletesen megérthetik egymást. Gyakorlatilag, közös nevezőre kerülnek. Ami a kétféle tudatosság között létrejövő, mentális jellegű tökéletes egyetértésben valósul meg. Így az értelmes ember, éppúgy megtapasztalhatja Isten szubjektív valóságát, mint ahogyan Isten is folyamatosan megtapasztalja, az ember mentális jellegű szubjektív valóságát.
Mert az a mágneses jellegű alaphalmaz, amelyikben a mágneses hullámok hullámhosszai által információ alakulhat ki, tárolódhat el és közlődhet induktív módon az elektromos anyagi részhalmazok felé, elmének és memóriának minősül egyben. Az Univerzum kozmikus szintű abszolút Elméjének és Memóriájának. Amelynek ennél fogva, szintén abszolút értékű Intelligenciával rendelkező Tudatossága és Öntudata van. Az ideák mágneses valóságát megvalósítva. Ezt a kozmikus szintű Öntudatot nevezi az idealista filozófia Istennek.
Istenben tehát, a mágneses alapú ideák világa valósul meg. Ahol minden idea, mint Isteni eredetű elképzelés, egy-egy kozmikus szintű mágneses hullám hullámhosszában van kódolva. Ezt a mágneses hullámok hullámhosszaiban kódolt információs halmazt nevezhetjük Szent-Szellemnek. Isteni eredetű mindent tudásnak. Míg a kozmikus szintű mágneses hullámok frekvenciáiban terjedni képes energiák együttesét, Szent-Léleknek hívhatjuk. Isteni eredetű hatóképességnek. Így ideális esetben, induktív hatásra megnyilvánulhat az elektromos anyagi világunk objektív valóságában, minden olyan kozmikus szintű információ, ami az ideák mágneses alapú szubjektív valóságát alkotja.
Isten tehát, minden elektromos anyagi részhalmazt, önmaga mágneses valóságából teremtett meg, és azóta is fenntartja azok rezgési szintű működését, induktív módon. Így a kozmológiai állandók, olyan tudományos szinten is meghatározott és bizonyított mágneses paraméterek, amelyek az ideális jellegű elektromos anyagi rezgéseket határozzák meg. Kozmikus jelleggel az Univerzumban. Abszolút tökéletesen megvalósuló, finoman hangolt módon. Ilyen kozmológiai állandó például, a fény sebessége is. De a tudomány még, vagy harminc ilyen kozmológiai állandót ismer.
Vagyis, az elektromos anyagi minőségek stabilan viszonyítható állapotait, olyan kozmológiai állandók határozzák meg, amelyeket a tudománynak még fel kell majd fedeznie. Ha nyitottabbá válik, az objektívnek értékelt anyagi világunk teljesebb megismerésre. Addig azonban, meg kell elégednünk azzal, hogy a mágneses alapú ideák világában funkcionáló abszolút Tudatosságról, csak meditatív elmeállapotban képes az értelmes ember információkat szerezni. Teljesen szubjektív módon.
De ez nem csoda, mert az ideák mágneses valósága, maga is szubjektív jellegű. Azaz mágneses. Hiszen az Univerzum belső, azaz tökéletesen szubjektív alapú mágneses valóságát képviseli. Annak az abszolút Tudatos jellegét. Amelyben az emberi relatív tudatosság megvalósulhat. Szintén szubjektív, azaz egyedi szintű relatívan mágneses módon. Az EEG agyi mágneses hullámaink által biztosított hiteinkkel. Ezért, amikor a szubjektív jelleggel megszerzett egyéni jellegű információkról beszélgetünk, akkor mindig olyan konzultációkat folytatunk, amelyekben egyeztetjük a megszerzett ismereteink helyességét. Ezt teszik a tudósaink is, amikor egy-egy tudományos elvet megvitatva, konzultálnak egymással a kongresszusaikon. Az egyéni tapasztalataikon szerzett szubjektív ismereteiket egyeztetve, tudományos értékű megállapodásokra jutnak szubjektív módon, egy-egy általuk kutatott témát illetően.
Így a tudomány nem más, mint a tudós szakemberek kollektív egyezségen alapuló hite. Kifejezésre juttatott hitként pedig, olyan szubjektív véleményt tükröz, ami tanítható, oktatható objektív értéket jelent a társadalmi életünkben. Így a tudományos állítások, tudatosan abszolutizált kijelentésekké válnak. Amit a közoktatás keretében, már mentális etalonként használhatnak. Viszonyítási alapként. Így a hitünk, olyan reális elképzelés alapján alakul ki az elménkben, amelyben a valóságról visszaigazolt tapasztalataink jutnak érvényre. Tudományos szinten is. Mert a tudós szakemberek elméje sem találkozik közvetlen módon azzal az anyagi valósággal, amit meg kíván ismerni. Csupán az öt korlátozott képességű érzékszervük ad számukra is, viszonyított adatokon alapuló információs értékeket az objektív valóságról. Ezért alapvetően, hinniük kell a méréseik eredményeiben. Akármilyen precíz mérésekről legyen is szó.
Majd az embernek, hinnie kell abban is, hogy a mért részadatok által, olyan reális elképzeléseken alapuló valóságos képet tud kialakítani szubjektív módon az elméjében, amely tökéletesen visszatükrözi a viszonylagos tapasztalatait. Ha ez tévesnek bizonyul utólag, akkor a tudomány tévedett. Mert egy tudós szubjektív állítását elfogadta a nélkül, hogy meggyőződött volna annak tökéletesen megfelelő objektív helyességéről. Volt már ilyen a tudományok történelmében. De lesz még ilyen bőségesen.
Mert a mai modern fizika, kétféle ágazatra osztható. A relatív fizikára. Ami a viszonylagossága miatt, a véletlenre alapoz. Valamint a kvantált fizikára, ami az elképzelhető lehetőségek fizikáját valósítja meg. Vagyis, nem a valóságot kutatják, hanem a benne megjelenő események véletlenszerűségeit és elvi lehetőségeit keresik. Tehát valójában, feltételezéseken alapuló jóslásokba bocsátkoznak.
Ha azonban, a tudomány eredeti feladata az, hogy az objektív valóságot ismerje meg, akkor a teljesebb megismerés érdekében, azokat a szubjektív jellegű mágneses okokat is kellene elemeznie, amelyek az elektromos anyagi valóságot, induktív módon létrehozták és fenntartják annak működését. Mert az elektromos anyagi világ objektumai tökéletesek. Mivel a természetben, mindig azt a mágneses információt közvetítik strukturális formaként, ami induktív módon létrehozta őket. Ezért, ha egy tudományos állítás, nincsen szinkronban az anyagi valósággal, akkor valójában, nem a természet tévedett. Így a tudományos paradoxonok, a relatív emberi igazságokat kérdőjelezhetik csak meg.
Az Univerzum szubjektív alapú mágneses valóságának a kutatása, új irányt határozhat meg a tudományban. Mégpedig, az elektromos tulajdonságú okozatokat, induktív módon előidézni képes mágneses okokat kutatva. Új kozmológiai állandók felismerésével. Mert a kauzalitás tudományos elve, a nyilvánvaló ok-okozati viszonyokon alapszik. De az eredendően mágneses okokat nem érthetjük meg tökéletesen, ha csak az elektromos anyagi szintű okozataikat vizsgálgatjuk. Mert az, éppen olyan ellentmondáshoz vezetne, mint a racionális gondolkodással szemben, hit kérdése. Miközben a tudomány, maga is hit alapú. A tudósok morfogenetikus jellegű kollektív hitét képviselve. Ami az anyagi részhalmazokban lévő mágneses erőtérben lehet csak kollektív jellegű.
Mert a hit, olyan reális elképzelés az elménkben, ami a jelenlegi valóságunkban még nem is tapasztalható meg. Így a hitünk, a még nem is látható dolgokról és eseményekről való szilárd meggyőződésünket képviseli. Meggyőződési értéket pedig, az a nyilvánvaló tény biztosít számára, hogy az elménkben, mint valóságos elképzeléseket, már tisztán láttuk őket. Így a hitünk nem más, mint a jövőnkre irányuló olyan reális elképzelésünk, amelyben a céltudatos terveink jutnak értelmes módon kifejeződésre. A hiteink tehát, a terveinkben előre vetített olyan reális elképzeléseink, amelyek a jelenlegi valóságunk nyilvánvaló hiányosságait képviselik. Vagyis, a hittel irányított értelmes élet valójában, tudatosan irányított tervszerű életet jelent.
Mivel az ember, hit alapú értelmes lény, ezért bármivel szemben képes hitet formálni az elméjében. Így alakultak ki a vallásos jellegű hiteink is. Amelyekben, az Istenhez fűződő mentális, azaz szubjektív viszonyunk tükröződik vissza számunkra. Ahol Isten, a kozmikus szintű mágneses erőtér abszolút Tudatosságát képviseli. Amely az Univerzum kozmikus szintű mágneses erőterét alkotva, az ideák valóságát biztosítja számunkra. Ez a kozmikus szintű mágneses valóság, az elektromos jellegű anyagi részhalmazokon belül, mint morfogenetikus mező jut érvényre. Mivel pedig, a mi saját elméink is, olyan bioelektromos adottságaink az agyunkban, amelyek EEG-agyi mágneses hullámok által nyilvánítják ki a hiteinket, ezért a kétféle mágneses adottság, folyamatos mentális viszonyban áll egymással. A mi sajátságos, EEG-agyi mágneses hullámaink és a kozmikus szintű mágneses hullámok, egymással szinkronban.
A kétféle mágneses hullám között, közvetlen a mentális kapcsolat. Nincs szükségük induktív viszonyra. Ezért, a mi agyi jellegű mágneses hullámaink, alkalmasak arra, hogy az anyagi világ reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámait, a hiteinkben kódolt vágyaink szerint befolyásolják. Jobban mondva vezéreljék. Mégpedig olyan formában, hogy a reánk irányuló anyagi dolgok és események kozmikus szintű induktív előfeltételeit, átprogramozzák számunkra, a lelki vágyaink alapján. Ez azt jelenti, hogy az értelmes ember, saját maga írhatja az anyagi világban megtapasztalható sorsát. Ha a relatív elméjét, szinkronba hozza a mágneses alapú abszolút Elme, objektív anyagi valóságot működtető, mágneses alapú mentális érdekeivel.
Ez úgy valósítható meg a legegyszerűbben, ha minden este lefekvés után, amikor már megnyugodott minden testi funkciónk, elképzelünk magunknak néhány olyan dolgot és eseményt valóságosnak, amit a lelki vágyaink szerint szeretnénk másnap megtapasztalni. Majd azzal a biztos tudattal térünk nyugovóra, hogy másnapra, mindent jól elterveztünk magunknak előre. Majd másnap, tapasztaljuk meg ezeket az elképzeléseinket Isteni rendben úgy, ahogyan elképzeltük őket előre. Ez a boldog élet alapja. Mert az olyan ember, aki mindig a lelki vágyai szerint élhet, boldog emberré válik.
Aki pedig, nem él az elképzelései által előre vetített terveivel hit alapú lelki életet, az arra kényszerül, hogy mások reális elképzeléseit valósítsa meg. Akkor is, ha azok, nem okoznak számára felhőtlen boldogságot. Egyszerűen, beépülve a társadalom elképzelések által megvalósult „gépezetébe”, mint egy mechanikus jellegű fogaskerék. Aki, csak a társadalom elvárásai alapján képes élni. Mert, nincsenek saját, személyes hit alapú reális elképzelései, értelmes tervei a jövőre nézve.
Mert a természetben, csak olyan dolog vagy esemény alakulhat ki emberi alkotásként, amit valaki, már előre elképzelt valóságosnak. Úgy is mondhatnám, hogy az elképzeléseink formálják a megtapasztalható valóságunkat. De elképzelni, csak azt tudjuk, amiben igazán hiszünk is. Mert amiben nem hiszünk, az eleve elképzelhetetlen számunkra. Így a tudatos cselekedeteinket, többnyire hit alapú elképzelések szerint tervezzünk meg magunknak előre.
Ezért, vannak rövid, közép és hosszútávú elképzeléseink is. A rövidtávú elképzeléseinkben, olyan terveink jelennek meg, amelyek a hiteinket néhány másodpercre vetítik csak előre. Ezek a folyamatosan megvalósuló rutinszerű tudatos cselekedeteink. Amelyekről, nem is tudjuk megállapítani azt, hogy előre megtervezett módon jönnek létre. Annyira természetesek számunkra. Majd vannak a középtávú terveink. Amelyek a hitünk által kifejezésre juttatott elképzeléseinket néhány másodperctől, akár néhány órára is képesek előre vetíteni számunkra. Ezek a mi napi szintű tevékenységeink. Végül pedig, vannak a hosszútávú elképzeléseink. Amelyek a terveink által meghatározott hiteinket, néhány órától, akár évekre is képesek előre vetíteni.
Ha azonban, a szükségszerű cselekvési kényszerünket, egy másodpercnél rövidebb idő alatt kell megtennünk, akkor eleve nincs is időnk arra, hogy azt szellemi szinten jól átgondolva, előre megtervezett módon hajtsuk végre. Ezért, az ilyen gyors lefolyású cselekedeteinket, lelki irányítás által valósítjuk meg. Ezek a mi spontán cselekedeteink. Amelyek után, csak később tudatosodik az elménkben az, hogy mi történhetett volna, ha nincsen a lelki jelenlétünk rendben. Ami azt igazolja számunkra, hogy a lélek is intelligenciával rendelkezik. Abszolút értékű lelki Intelligenciával. A jól átgondolt, szellemi szintű relatív intelligenciánkkal ellentétben.
Így az elménk, két dologra tudatos. Az abszolút módon Intelligens lelki érzéseinkre, és a relatív módon intelligens szellemi gondolatainkra. De a lélek abszolút Intelligenciája általában véve, türelmesen hagyja azt, hogy a szellemi intelligenciánk alapján éljük az életünket. Mert a szellemi intelligenciánkban, a szabadnak értékelhető emberi akaratunk nyilvánul meg. Amely egyedi emberré formálhat bennünket. Így a relatív testi és szellemi viszonyaink, lehetővé teszik azt, hogy nincsen két teljesen egyforma tudatossági szintű ember a világon. Vagyis az emberek, mint Isten anyagi szintű értelmes egyedi megnyilvánulásai, az emberiségen belül, abszolút módon valósítják meg Istent. Abszolút különbözőséggel, de relatív egyedi módon.
Ilyen módon, amikor az életünk tapasztalatairól beszélgetünk, és tökéletesen egyetértünk valamiben, akkor a hiteink kerülnek egymással mentális viszonyba. Amely mentális viszonyban, az egymás felől érkező relatív agyi mágneses hullámaink, azonos jellegű informatív értéket képviselnek. Így a tökéletes megértés során, egymás referenciahullámait képviseljük. Amit úgy is szoktak emlegetni, hogy közös hullámhosszon vagyunk. Vagyis, közös nevezőn.
Ilyen referenciahullám szerint működik a szerelem is. Az anyagi minőségeket kitöltő morfogenetikus jellegű mágneses mezőben. Az a biológiai jelenség, amikor egy ember, elmegy akár több száz ellentétes nemű embertársa mellett, de gyakorlatilag nem érez semmit. De, amikor az, az egyetlen, számára igen kedves szeretett ember közeledik, akkor a szíve egyre hevesebben kezd dobogni. Mert a kedvese tudatosságának a referenciahulláma, éppen ő reá van hangolódva. Minél közelebb kerülnek egymáshoz, annál stabilabb közöttük a mentális lebegés. Ami kellemes érzésekkel ruházza fel őket. Míg az egymástól való távolságban, megszűnik ez a mentális lebegés. Ezért kellemetlen érzések keríthetik halalmunkba a szerelmeseket. Egymás hiányát elszenvedve lelki szinten.
Így a referenciahullámok, éppen azt jelentik számunkra, hogy olyan visszaverődő hullámokról van szó, amelyek a beeső hullám informatív értékeit alig csorbítják. Totálreflexió esetén pedig, tökéletesen megegyeznek a hullámok hullámhosszban kódolt informatív értékeik. Csupán egymás ellentétes irányú hullámait képviselik, a zártnak minősülő mágneses rendszeren belül. Mint amilyen a mágneses alaphalmaz rendszere az Univerzumban.
Matécz Zoltán
2023.03.11.
