Elektrodinamika alapja.
Az elektrodinamika, az elektromos, a mágneses, valamint a hullámoptika egységes fizikai elmélete. Így a villamosságtan, a gyakorlatilag alkalmazott elektrodinamikaként fogható fel. Ennél fogva az elektrodinamika valójában, azokról a fizikai jellegű kvalitatív hatásokról szól, amelyek az elektromos és a mágneses erőterekben uralkodnak. Továbbá, amelyek a hullámoptikai jelenségeket létrehozzák. Ennél fogva, az elektromos és a mágneses erőterek fennálló induktív viszonyát értelmezi.
Sajnos azonban, a nélkül teszi ezt a fizika, hogy bármit is mondana az elektromos és a mágneses erőterek valóságos mibenlétéről. Mert, ezt a kétféle erőteret, már elég jól tudja mérni a tudomány, az arra egyre alkalmasabb műszereivel. Az erőterek egymáshoz fűződő induktív viszonyát is ismerik matematikai szinten. De maguknak az erőtereknek a fizikai szintű felépítését, szerényen nem is tárgyalja a fizika. Mintha ezek az erőterek, mint elektromos és mágneses jellegű erőmezők, a semmiből alakulnának ki.
Ahhoz, hogy az erőterek alapvető lényegét megérthessük, az abszolút Létezést kell elméletben kétfelé bontanunk. Mégpedig, elektromosnak megismert anyagi összetevőkre, amit objektív valóságként ismerhettünk meg, és mágneses összetevőre, amit pedig, szubjektív valóságként értelmezhetünk. Az elektromos anyagi valóság, az atomokra visszavezethető módon, mindig összetett szerkezetű. Ami többnyire, valamilyen rács vagy kristályrács szerkezetet alkot. Úgy a szilárd, mint a folyékony vagy a gáznemű anyagi részhalmazokban.
Ezzel szemben, az abszolút Létezés mágneses összetevője szubjektív. Mert az Univerzum, tovább már valóban oszthatatlan alaptömegei építik fel azt az egységes alaphalmazt, ami mozgási, létezési teret biztosít, a világunkat alkotó anyagi szintű objektumok számára. Teljesen kitöltve ez által, az Univerzumban lévő helyet. Ebből és ebben a mágneses alaphalmazban alakultak ki, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok. Amit az égitestek képviselnek. Mint az Univerzum „atomjai”. Így az objektív valóság anyagi megnyilvánulásainak az összetett atomos szerkezeteit, éppúgy kitölti a mágneses alaphalmaz, mint ahogyan körülöleli azokat.
Ezért, az objektív anyagi valóság valójában, objektív és szubjektív egy időben. Azaz, elektromos és mágneses tulajdonságok is vannak benne egyszerre. Mint kétféle erőtér. Amelyek egymással, mindig induktív viszonyban állnak. Ezért lett Maxwell óta „elektromágneses”, minden anyagi esemény. Vagyis, az induktív viszony, nem csupán a villanymotorokat, a transzformátorokat vagy éppen a generátorokat működteti, hanem minden elektromos anyagi részhalmazt az objektívnek megismert anyagi valóságunkban. Amelyeket, az atomok stabilitását biztosító elektronok tartanak, általunk folyamatosan viszonyítható, különböző halmazszintű állapotokban.
Ha azonban, a légterünkben felfelé haladva, elhagyjuk az egyre csak ritkuló légrétegeket érintve a bioszféránk anyagi határát, akkor a kozmikus szintű térbe kerülhetünk. A világűrbe. Ahol már nincsen összetett szerkezetű elektromos anyagi minőség. Így az űr már, az anyag nélküli tökéletes vákuumot jelenti számunkra. Ami az elektromos anyagi minőségek hiányában, már csak kizárólag mágneses tulajdonságú lehet.
A mágneses alaphalmaz egységes alapközegét tehát, az Univerzum tovább már oszthatatlan alaptömegei építik fel. Így az elektromos megosztás lehetőségének a hiányában ez az alaphalmaz, kizárólag mágneses alaptulajdonságokat képes közvetíteni. A tisztán mágneses jellegű alapközegben, ezek az oszthatatlan alaptömegek, szorosan egymáshoz érnek, relatív módon egymáson támaszkodva. Egy tökéletes mátrix rendszert alkotva. A fix felfüggesztés és a stabil lerögzítés hiányában azonban, az abszolút jellegű egyensúlyi helyzetüket folyamatosan csak keresik az oszthatatlan alaptömegek. Ezért, állandóan csak rezegnek. Egymást félre tolni vagy félre lökni önerőből képtelenek. Így a kényszerű együttes rezgéseik által, kozmikus szintű mágneses hullámokat alakítanak ki. Amelyek longitudinális jelleggel, mindig egyenes irányban közvetítik a rezgési szintű részerő hatásaikat.
Ezeknek a kozmikus szintű mágneses hullámoknak, két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. A hullámhossznak szerintem, informatív értéke van. Mert az határozza meg, a mágneses hullám hatási irányát és célját. Míg a hullámhossz mentén felépülő frekvencia, az egymás után felsorakozott erőimpulzus sorozatokat tartalmazza. Így a hullámhossz mentén, a frekvencia közvetíti a rezgési szintű részerő hatásokat. Amit a mágneses hullámokban, folytonos jelleggel közvetít.
Ezt a kozmikus szintű mágneses hullámokban folytonossá vált rezgési szintű erőhatás közvetítési módot nevezhetjük, az energia áramlásának. Így bátran kijelenthető az, hogy a kozmikus szintű mágneses hullámhossznak informatív értéke van, míg a frekvenciája által, az energia terjed. Vagyis, a mágneses hullámokban, nem a hullámot felépítő részecskék száguldoznak, hanem csak a rezgési szintű részerő hatásaik terjednek. Mint kvalitások. Ami nem más, mint az energia. A fény sebességével terjedve.
Mivel a kozmikus szintű mágneses hullámok, mindig egy irányba közvetítik az energia hatását. Ezért a kölcsönhatási pontot, határozott jellegű mágneses torlónyomással terhelik. Így a mágneses hullámok úgy működnek, mint az egy irányú „hatáspumpák”. A mágneses alaphalmazt tehát, a sok kozmikus szintű mágneses hullám, mágneses erőtérré alakította. Amelyben a felszaporodott mágneses torlónyomás, minden összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazra képes kifejteni az energikus hatását. Gravitatív jelleggel. Az ő megnyilvánult, anyagi szintű tömegértékeikkel arányos módon.
A mágneses erőtér tehát, nem látható számunkra. Sem az anyagokon kívül, sem pedig, az anyagi szintű atomokon belül. Így az általa közvetített energiahatások, közvetettnek minősülnek számunkra. Távolba ható képességnek minősülnek. Ezért hívták a régi tudósok az energia hatását, bűvös cselekedetnek vagy más néven, Isteni tettnek. Mert nem látták közvetlen módon a mágneses okokat. Csak az elektromos tulajdonságú anyagi okozataikra lettek figyelmesek. Ami az elektronok mozgásállapot változásaiban nyilvánult meg.
Az anyagi minőségek elektronjai pedig, szintén az oszthatatlan alaptömegekből építik fel az elektrosztatikus erőtereiket. Így az elektronok által biztosított elektromos erőterek, szintén láthatatlanok számunkra. A mágneses erőtér és az elektromos erőterek között pedig az, az alapvető különbség, hogy a mágneses erőtérben, mindig lineáris, azaz egyenes irányú a hatásterjedés módja, míg az elektronok elektrosztatikus erőtereiben, mindig centrális. Mert az elektronok elektrosztatikus erőterei, mindig hűségesen követik, az elektronjaik megszerzett forgó és keringő mozgásformáit. Így a kétféle erőtér, ugyanazon a mágneses alaphalmazon belül, mindenképpen egymás ellen fog munkálkodni.
Ennél fogva tulajdonképpen, csak egyetlen egy energiamezője van az Univerzumnak. Mégpedig, a mágneses alaphalmaz. Ami a világűrt biztosítja számunkra. Mert az anyagi minőségekben és azok környezetében, automatikus módon elektromos erőtérré alakul a mágneses erőtér azon része, ami az anyagi minőségek közvetlen környezetében van. Hűségesen követve az anyagi minőségek elektronmozgásait.
A kétféle erőtér azonban, egymással közvetlen fizikai kapcsolatban van. Állandó jelleggel. Ezt nevezzük induktív viszonynak. Így az indukció jelenségében, a mágneses hullámhossz rezgési szintű informatív értéke és a frekvencia rezgési szintű energiahatása, meghatározott rezgési állapotban tartja, az elektronok elektrosztatikus erőtereit. Azokon keresztül pedig, közvetett módon ugyan, az elektronok mozgásállapotait rugalmasan befolyásolja. Így a mágneses energia, elektromos erőhatásokként jelenik meg az erőterek induktív viszonya által, az elektronoktól dús anyagi világunkban.
Így a mágneses erőtérből az energia, az elektronok elektrosztatikus erőtereivel induktív viszonyban állva, azokhoz közvetíti közvetlen módon a kvalitatív hatását. Ezért a lineáris módon érkező mágneses energia, centrális terjedési formát ölt, az elektronok elektrosztatikus erőtereiben. Ez az elektronok elektrosztatikus erőtereiben induktív módon megjelenő energia, közvetett hatást gyakorol az elektronokra. Így a mágneses módon diktált energia, az elektrosztatikus erőtereken keresztül, elektromos erőhatásként jelenik meg, az általunk is viszonyítható elektronok mozgásállapotaiban.
Így a kozmikus szintű mágneses hullámokban terjedő energia, elektromos energiává válik az anyagi minőségek elektromos erőtereiben. Majd dinamikus erőhatásként jelenik meg az elektronok mozgásállapotain. Így a kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszainak az informatív értéke, az általuk meghatározott formáció kialakítására készteti, az induktív viszonyban érintett elektromos anyagi részhalmazt. A mágnesesből formált elektromos energia hatására. Vagyis, a mágneses energia, dinamikus jelleggel befolyásolja az elektromos anyagi aktivitást.
Úgy is mondhatjuk, hogy az indukció jelensége, a kétféle erőtér segítségével modulálja, alakítja át, a mágneses információt és a mágneses energia hatását, az objektív valóságunkban viszonyítható anyagi formációkká és azokon viszonyítható fizikai erőhatásokká. Mivel a mágneses energia kvalitatív hatása, térfogati jelleget ölt, az induktív viszonyban érintett anyagi részhalmaz elektronjainak az elektrosztatikus erőterein keresztül, ezért háromdimenziós formáció kialakítására képes. Olyan stabilis formáció kialakítására, aminek a stabilis szerkezeti utasítása, a mágneses hullámhosszban van kódolva. Így a mágneses jellegű in-formáció fogalma gyakorlatilag azt jelenti, hogy az anyagi formát meghatározni képes információ, a mágneses hullámhosszban van meghatározva.
Ebből kifolyólag, nyugodtan kijelenthetjük azt, hogy a kozmikus szintű mágneses hullámokban, mindig a hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az elektromos anyagi részhalmazokon. Az ő elektrosztatikus jellegükre visszavezethető elektromos erőtereiken keresztül. Aminek hatására, az induktív viszonyban álló elektromos anyagi minőségek, a mágneses előfeltételeknek megfelelő formációkat vehetik csak fel. Az induktív viszonyban érintett elektronok aktivitási szintjének megfelelően. Kivétel nélkül.
Az induktív viszony tehát, a számunkra teljesen láthatatlan erőterek között valósul meg. A mágneses és az elektromos erőterek között. Amivel a fizikai szintű elektromos jelenségek éppúgy értelmezhetők, mint a mágneses jelenségek. Így a kozmikus szintű energiamezőben kialakuló erőtereket, nem nevezhetjük anyagi térnek. Mert akkor, az atomok építenék fel azokat. Mivel az erőtereket, az elektronoktól is jóval kisebb, oszthatatlan alaptömegek közege alkotja az Univerzumban. Amit az Univerzum szubjektív, azaz mágneses alaphalmaza biztosít olyan módon, hogy benne, kozmikus szintű mágneses hullámok alakultak ki. Mágneses erőtérré alakítva ez által, a bolygó és csillagközi teret. Ami mozgási, létezési lehetőséget biztosít, a benne és belőle kialakult, összetett szerkezetű elektromos anyagi szintű égitestek számára.
A mágneses erőtér és az elektrosztatikus erőterek által biztosított elektromos erőtér tehát, csak a felépítésében különbözik. A hatásközvetítési módjában. Mert a mágneses erőtérben, mindig lineáris a hatásterjedés iránya. Míg az égitestek elektromos erőtereiben, mindig centrális jelleget ölt. Így például az égitesteknek, mint összetett szerkezetű anyagi részhalmazoknak, saját elektromos erőtereik vannak. Amelyek az Univerzum mágneses erőterében, induktív módon ugyan, de mindenképpen konfrontálódnak egymással fizikai szinten.
Így tulajdonképpen, csak egyetlen energiamező van az Univerzumban. Ami az anyagi minőségekben és azok elektrondús környezetében, elektrosztatikus módon, centrális irányú elektromos erőtérré alakul. Ami arról ismerhető fel, hogy a lineáris jellegű mágneses erőtérrel szemben, mindig centrális jelleggel követi a vizsgált anyagi minőség felszínét. Körkörös módon. Egyre csak gyengülve az anyagi minőségtől távolodva.
A tudomány valójában, nem tud konkrét módon különbséget tenni az elektromos és a mágneses erőterek között. Pedig, a magyarázat nem is olyan túlságosan bonyolult. Mert a mágneses erőtér, az anyagi minőségekben és azok környezetében, centrális irányultságú elektromos erőtérré módosul. Ilyen módon, ugyanannak az univerzális energiamezőnek az elválaszthatatlan része marad. Csak a kettőjük között továbbra is folyamatosan fennálló dinamikus érdekkülönbözőség, fenntarja az állandó induktív viszonyt. Ahol az induktív viszony, éppen a kétféle erőtér fizikai szintű kiegyenlítő folyamatait tartja fenn. Ugyanazon az egyetlen energiamezőn belül. Ezért a hatási irányuk, egymással ellentétesnek minősül.
Így minden általunk észlelhető anyagi jelenség, olyan elektromos folyamat, amit a kozmikus szintű mágneses hullámok tartanak működésben. Induktív jelleggel. Ahol a mágneses erőteret alkotó kozmikus szintű mágneses hullámok, energikus hatást gyakorolnak az elektronok elektrosztatikus erőtereire. Így például, az általunk látható fény olyan, számunkra láthatatlan kozmikus szintű mágneses hullám által valósul meg, amely az anyagi világunk gázhalmazaiban okozott elektromos hullámok által válik, számunkra is látható jelenségekké. Mert az elektronok elektrosztatikus erőtereikben kialakuló elektromos hullámok rezgési tempóját követik, maguk az elektronok is. Vagyis, míg az elektromágneses hullám elektromos összetevője, az elektronok aktivizálásával láthatóvá válik számunkra, addig az erőtér jellegű vonzatai, továbbra is teljesen láthatatlanok maradnak számunkra. Ezen alapszik, az elektrodinamikának a hullámoptikai jellegű témaköre. Mert a fény, mindig hullámtermészetű elektromos jelenség. De, csak az elektronok meghatározott rezgésű mozgásai biztosítanak számunkra látható fényhatást.
A kozmikus szintű mágneses hullámok pedig, éppen úgy működnek, mint Newton soros ingája. Ahol sok vasgolyót függesztettek fel zsinórral egymás után egy hosszú rúdra úgy, hogy azok, éppen egymáshoz érjenek és az esetleges mozgásuk, csak egy egyenes irányba valósulhasson meg. Ha az első golyót kilendítjük és elengedjük, akkor az, a golyósornak fog csapódni. Egyetlen impulzus által közvetítve a lendülete által továbbítható erőhatását, amit mi magunk biztosítottunk számára. Majd ez az impulzusérték, végigfut a teljes golyósoron és az utolsó golyó ugyanolyan arányú, de ellentétes irányú kilendülését fogja előidézni.
Így Newton soros ingája, végül is látszólag, teljesen nyugalomban van ugyan, csak az erőhatás impulzusértéke futott végig rajta. Majd az utolsó golyó esetében, a további impulzusátadás lehetőségének a hiányában, annak arányos kilendülését fogja előidézni. Ha a folyamatot két, három, vagy éppen több golyóval kezdjük el, akkor a folyamat végén két, három, vagy éppen több golyó fog ellentétes irányban kilendülni. Mindvégig megtartva a hullámszerű folyamatban, a hatásmegmaradás nagyon szigorú fizikai törvényét. Ami az impulzus és lendület megmaradási tételét biztosítja a hullámokban is.
Mivel a soros inga végén, ellentétes irányba lendülnek ki a golyók, miközben a lendületükkel képviselik azt az impulzusértéket, amit az inga közvetített, ezért az inga alkalmas arra, hogy egyszeri nyomást gyakoroljon bármire, amivel közvetlen fizikai kényszerkapcsolatba kerülhet. Kozmikus szintű mágneses hullámok esetén pedig, ezt a jelenséget, a folyamatos mágneses torlónyomás garantálja. Ami miatt, mágneses erőtérré alakult, a mágneses hullámok kialakítására képes kozmikus szintű mágneses tér.
A kozmikus szintű mágneses erőtér és az elektromos erőterek között a hatásközvetítés módja pedig, úgy alakul ki, mint ahogyan a gépjárműveinkbe épített robbanómotorok is működnek. Ahol a lineáris, azaz hosszirányú mozgást végző dugattyúk energikus hatása, centrális irányú dinamikus forgómozgást alakít ki, a motor főtengelyére vetítve. Így a mágneses hullámok lineáris, azaz egyenes irányú torlónyomása, az elektronok elektrosztatikus erőtereinek, a centrális irányú forgómozgását fogja befolyásolni. Így, nem az elektronok kapják meg közvetlen módon a mágneses energia induktív hatását, hanem az ő elektrosztatikus erőtereik. Amelyek pedig, közvetett módon ugyan, de az elektronjaik mozgásformáit fogják szabályozni. Induktív módon fenntartva ez által, az elektromos anyagi jelenségek dinamikus mozgásformáit. Amin az elektrodinamikai jelenségek alapulnak.
Így az energia mágneses hatása, elektromos erőként jelenik meg, az elektronokra vetített induktív folyamatokban. Alapvetően tehát, erről kellene szólnia, az elektrodinamika tudományának. Éppen azért, hogy tökéletesen megérthessük azt, hogy a mágneses hullámok szubjektív energiáiból, hogyan lesz objektív elektromos erőhatás az anyagi világunkban. Majd, csak ezek után jöhetnek, a ma tanított további elektrodinamikai ismeretek. Amelyek a fizikai méréseken és számításokon nyugszanak.
Matécz Zoltán
2023.10.05.
