Autizmus.
Az autizmust, nem tartja az orvostudomány betegségnek. Inkább az emberi elme egy adott, fix spektrumzavaros állapotának tekintik. Amelyben a természetesnek elfogadott szellemi képességek erősen korlátozottak. A gyengén autista állapottól, az erősen autista állapot spektrumáig. Így az autizmus, a szociális jellegű kommunikációs képességek mentális zavara, amit a tanulható szellemi képességek biztosítanak egy átlagembernél. Ezért az autista ember nem elmebeteg, hanem csupán a szellemi szintű irányítás valamilyen szintű zavaraival küszködik, miközben szükségszerű módon kommunikálnia kell, az őt körülvevő társadalmi közösségével.
Amikor megszületik egy kis ember, akkor a lelki adottságai, azonnal a rendelkezésére állnak. Ahogy a lélek élteti, úgy a lélek hangjaival kommunikál azonnal. Tulajdonképpen, a magánhangzókkal. Dinamikus módon. Majd a szellemi képességeinek a bontakozása során tanulja meg az édesanyjától, a szellemi szintű mássalhangzók értelmes használatát. Ettől lesz az, a mi édes anyanyelvünk. De a szellemi szintű mássalhangzóinkat értelmesen kimondani tulajdonképpen, csak valamelyik magánhangzó segítségével vagyunk képesek. Ami azt jelenti, hogy a mássalhangzóink valójában, csak szellemi szintű mentális jelek. Amelyeket másodlagos hangokká, a lélek hangjai, a magánhangzóink formálnak csupán. Így a szellemi szintű képességeink, arra alkalmasak, hogy a lelki érzéseinket, a lelki vágyainkat fejezzük ki velük értelmes módon. Mégpedig, a lélek hangjainak a segítségével.
Az emberi egyedfejlődésünk során, sok olyan egyéb dolgot tanulunk meg, ami elengedhetetlen a természetesnek mondható társadalmi életünkben. Ezeket a dolgokat szellemi szinten tanuljuk meg akkor is, ha a tapasztalat lelki szintjén, átéltük is esetleg őket. Így a memóriánkban tároljuk a szellemi szinten tanultakat, ahonnan szükség szerint előhívhatjuk az emlékeinket, az arra tudatos elménkbe. Mert az elménk, mindig a szellemi gondolatainkra és a lelki érzéseinkre tudatos. Mert a szellemi gondolatainknak digitális jellegű informatív értékeik vannak. Ezért tudunk a szellemi szinten kezelhető digitális fogalmaink segítségével, analóg mentális képi formákat előállítani az elménkben. Azaz vizuális elképzeléseket alkotni a lelkünk számára. Míg a lelki érzéseink, a lelkünkből származnak, az életünk energiájából. Ezért mentális módon irányítható erőhatások azok.
Éppen az, az értelmes elménk mentális alapfeladata, hogy a szellemi gondolatainkhoz lelki érzéseket társítva, hitet formáljon belőlük. EEG-agyi mágneses hullámokat. Így válik minden értelmes módon kifejezésre jutott hitünk, olyan cselekedetvezérlő szellemi gondolattá, amelyikhez a lelki érzéseink mentális erőhatásait is hozzáadta már az elménk.
A kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, alacsony frekvenciás, negatív lelki érzéseket társít az elménk. Míg a kellemes szellemi gondolataink, jóval magasabb frekvenciájú, pozitív lelki érzések aktivizálását teszik számunkra lehetővé az elménkben. De csak a magasabb frekvenciájú, pozitív lelki érzéseink mentális erőhatásai lehetnek hasznosak számunkra. Mert azok, mindig építő jellegűek. Konstruktív módon. Ezért, a mi személyes felelősségünk az, hogy milyen minőségű szellemi gondolatokkal terheljük az elménket.
Ebből kifolyólag tulajdonképpen, minden értelmes ember egy skizofrén alkat. Egy kettős tudatú értelmes lény. Akit individuális módon, a lelki és a szellemi tudatosság, együttesen határoz meg. Ami egy átlagemberre vetítve azt jelenti, hogy a szellemi gondolatainkkal, mindig a lelki érzéseinket fejezzük ki értelmes módon. Ettől vagyunk tudatosak az elménkben. Ahol a szellemi és a lelki minőségünk, mindig közös nevezőn van, a természetesnek mondható kifejezésmódjainkban.
A társadalmi szintű kommunikációink során, sokszor észre sem vesszük azt, hogy a kimondott szavainkkal szellemi szinten, a lelki érzéseink nyertek értelmes kifejezési módot. Ennek ellenére, mégis megpróbálunk néha objektív módon kifejezni valamit. Vagyis, a lelki érzéseink szubjektív mentális befolyása nélkül. Kizárólag úgy, mint ahogyan azt, szellemi szinten megtanultuk valamikor. De ezek az objektívnek értékelt állításaink sem lehetnek mentesek a szubjektív lelki érzéseinktől. Mert hiszünk azok igazságértékeiben. A hitünkben pedig, a lelki érzéseink is nyilván benne vannak már.
Amikor pedig, egy értelmes ember meditálni szeretne, akkor éppen a szellemi aktivitását kell lecsendesítenie az elméjében. Ami azt jelenti, hogy a szellemi aktivitása hiányában, a lelki jelenlétet tapasztalhatja meg valaki a meditatív elmeállapotában. Így a lelki jelenlét, folyamatosan mentális erővel ruházza fel az elméjén keresztül. Ilyen módon, egy tíz-tizenöt perces aktív meditáció, több órányi alvásnyi pihenésnek felel meg. Mert annyira képes felfrissíteni a testet. Ráadásul, a meditatív elmeállapotban, a lélek abszolút értékű igazságaira lehetünk fogékonyak. Olyan abszolút értékű igazságokra, amelyek a relatív tévedésektől tökéletesen mentesek.
Na, már most, ahogy a szellemi aktivitás tudatos elcsendesítésével, meditatív elmeállapotba kerülhetünk, úgy az autista ember elméje, éppen fordítva működik. Folyamatosan, a lelki jelenlétben él és komoly mentális munkát kell végeznie ahhoz, hogy a szellemi aktivitását képes legyen használni. Mivel az elméje, már kisgyermek korától kezdve így működik, ezért a szellemi szintű emlékei is erősen korlátozottak. Mert azok is a lelki tapasztalataiból származnak. Így jóval nehezebb számára az, hogy a kevés szellemi szintű emléke között kutatva, megfelelő analógiákat találjon, az esetleges módon jelentkező problémáira.
Mert az én véleményem szerint, az emberi szellem nem más, mint a memóriánk mentális „raktárkezelője”. Jó raktárosként, állandóan az időrendi sorban tárolt emlékeink között felelhető mentális raktárkészletét ellenőrzi. Vagyis, mindig a szellemi szintű múltunkban és jövőnkben kalandozik. Amint talál bennük egy logikai hibát vagy hiányosságot, máris felküldi azt az elménkbe, tudatosodás céljából. Ezek a mi, napi szinten felmerülő szellemi gondolataink. Ami több ezer is lehet naponta.
Ezzel szemben az autista, főképpen a lelki jelenlét meditatív elmeállapotában tartózkodik. Így a múlt és a jövő szellemi szintű emlékeit, folyamatosan letompított állapotban tartja az elméje. Egyfajta meditatív elmeállapotban él, szinte állandóan. A lelki jelenlét állapotában. Amiből, nagyon nehéz őt kizökkenteni. Ha mégis sikerül, akkor pedig, sokszor nem is képes mit kezdeni azzal a szellemi szintű információs hiánnyal, amit a memóriája képvisel. Mert a memóriájában is, főképpen a lelki jelenlétének a szellemi szintű emlékei lehetnek csupán meg információs adatbázisként.
Az autista ember elméje tehát, folyamatosan a lelki jelenlét meditatív állapotában tartózkodik. Ezért, komoly mentális feladat számára az, hogy a szellemi képességére is tudatos elméjével bármit is kezdjen. Így számára, a szellemi szintű tudatos elmeállapot, nem jelent nagyon értelmes változást. Ezért, hamar visszazökken a számára természetes, meditatív elmeállapotába. Ahol azonban, nagyon nehéz őt megérteni.
Az ezoterikus tanítások szerint, az álom, öntudatlan meditációnak minősül. Míg a meditációt, tudatos álomnak lehet értékelni. Mert ahogy az álomban, úgy a meditatív elmeállapotban is, a lélek információs adatbázisára lehet figyelmes az emberi elme. Azzal az alapvető különbséggel, hogy az álomban, véletlenszerű módon tudatosodik az elménkben minden lelki jellegű abszolút információ, míg a meditáció során, mi magunk határozhatjuk meg azt, hogy milyen minőségű lelki információra van szükségünk.
Mivel az autisták, egy folyamatosnak mondható meditatív elmeállapotban tartózkodnak, ezért azt is lehet mondani, hogy egy irányítás nélküli, sajátságos álomvilágot tapasztalnak meg. Éber, tudatos formában is. Így az esetleges testi jellegű viselkedésüket is, a meditatív elmeállapotuk irányítja, határozza meg. Amit egy szellemi szinten élő tudatos átlagember, erősen eltorzult viselkedési formaként értékelhet. Holott ő nem beteg, csak az elméje egészen másképpen működik. Szinte állandóan meditatív állapotban van. Nagy előnye ennek a meditatív elmeállapotnak, hogy a lélekre tudatos jellegénél fogva, abszolút igazságok birodalmában lehet tudatos. Azok alapján hajtja végre az esetleges cselekedeteit. Szinte kivétel nélkül. Oly annyira, hogy minden azzal ellentétes kényszerrel szemben, dühkitöréssel reagál. Mert mereven ragaszkodik, az elméjében tudatosodott lelki irányításhoz. Akkor is, ha azok szellemi irányítás nélkül, véletlenszerűen jelennek meg számára, mintha csak álmodna.
Alapvetően, háromféle spektrális fokozatú autizmust határoz meg az orvostudomány. A gyenge, a közepes és az erős autizmust. Amiről eddig írtam, az nem más, mint az erős autizmus jelensége. A közepes fokozatú autistáknak, megvannak az alapvető életvitelükhöz szükséges szellemi képességeik. Így a napi rutinszerű cselekedeteiket, némi segítséggel ugyan, de elvégzik. Majd amint lehet, azonnal visszakapcsol az elméjük a meditatív elmeállapotukba. Míg a gyengén autisták esetében, szinte csak az egészségügyi szakember képes megállapítani azt, hogy autista egyénekről van szó. Mert, szinte tökéletesen be tudnak illeszkedni a társadalmunk szellemi szinten irányított rendjébe.
A gyengén autista emberek, arról ismerhetők fel, hogy mereven ragaszkodnak az elképzeléseikhez. Túlságosan is kitartóak a lelki szintű elképzeléseik megvalósításában. Ilynek lehetnek például a művészek, az írók, a költők, szobrászok, a tervezők, de bármilyen egyéb szakma képviselői is. Akikben a hivatásuk iránti elkötelezettségük igen magas fokon áll. Mert a meditatív elmeállapotuk miatt, előre látják a cselekedeteik lehetséges végkifejletét, már a munkadarabjaikban. Gyakorlatilag, lelki szinten benne látják, a szellemi szinten irányított munkafolyamataikban a végső eredményt. Ezért alkalmasak arra, hogy következetesen és mereven ragaszkodjanak az elképzeléseik megvalósításához. Eltántoríthatatlan módon. Többnyire, tökéleteset alkotva.
Ilyen értelemben véve, szinte minden értelmes ember, egy kicsit autistának minősül, akit a lelki érzései képesek hajtani, valamilyen szellemi szinten elképzelt valóság kialakítása érdekében. Mert, amikor valaki, túl buzgó módon veti bele magát a munkába, tökéletes elszántsággal, akkor a munkájára irányuló szellemi képességeit, már tudatosan is alárendelte a lelki érzéseinek. Ilyenek például, az élsportolók is. Akik a szellemi szintű elhatározásaikat, végre sem tudnák hajtani, a lelki akaratuk dominanciája nélkül. Ilyen módon, elképzelik a győzelem végső lehetséges állapotát, és a teljes sportesemény során, a lelkük hajtja őket a sikeres végkifejletig. Megállíthatatlan módon. Ami kitartást biztosít számukra. Mert az elméjük, meditatív állapotban, csak a szellemi szinten kitűzött célra fókuszál. Majd a cél elérése után, újra visszakapcsol azt elméjük, az átlagosnak mondható szellemi tudatosság szintjére.
Az autizmus tehát, valóban nem betegség. Hanem az elme tudati állapotának a szellemi szinten korlátozott jellege. Ami egy normálisnak mondható átlagembernél is megváltozhat, ha eltökélten kíván elérni egy szellemi szinten kitűzött eredményt. Különböző spektrális tartományú hatásokkal. Ez a másfajta tudatossági szint képes mélyebb eltökéltséget, elszántságot, nagyon erős kitartást biztosítani számunkra, a végrehajtás érdekében. Olyankor az ember, teljesen átlényegül. Mert az elméjében meghatározott szellemi céljait, a lelki aktivitás kényszere váltja fel. Ettől lehet valaki igazán céltudatos. Amikor, már egyéb szellemi szintű információ sem képes eltántorítani valakit a céljaitól. Teljesen elszánt csökönyösséggel ragaszkodva a folyamathoz.
Úgy is mondhatnám, hogy szinte minden értelmes ember képes autista jellegű tulajdonságokat produkálni, ha eléggé elszánt. Mert, minél erősebb a lelki késztetés egy esemény végrehajtása során, annál határozottabb módon nyilvánul meg bennünk az autista hajlam. Az átlagember elméje azonban, nem kerül mély meditatív elmeállapotba a végrehajtás során. Mindvégig tudatos marad szellemi szinten is. Csak a vágyott esemény végrehajtása érdekében szűkíti be lelki szinten az elméje figyelmét. Konkrét céltudatosságot biztosítva ez által, az éppen elvégzendő cselekedete számára.
Az autizmus sajnos, lehet káros az autista emberek számára. Mert a társadalmi szintű természetes kapcsolattartás, nehézségekbe ütközik náluk. De valójában az autisták, mégis társadalmi értéket képviselnek. Mert az autisták elméje, szinte mindig meditatív állapotban van. Vagyis, állandóan a lelki értékű abszolút adatbázisban tudatosak. Ilyen módon elvileg, bármilyen probléma megoldásához, teljes értékű információhoz segíthetik az emberiséget. Ha ki tudjuk aknázni, a számukra természetessé vált mentális képességeikből a lehetőségeket.
Ahhoz ugyanis, hogy egy átlagember abszolút értékű információkhoz juthasson, meditatív elmeállapotba kell kerülnie az elméjének. Ezzel szemben az autisták, eleve meditatív elmeállapotban tartózkodnak. A lelki tudatosság mentális szintjén. Ahonnan bármilyen letöltött információ, abszolút értéket képvisel. Tévedhetetlen módon.
A lélek ugyanis, nem más, mint az elektromos anyagi testünket induktív módon működtetni képes, kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. Amelyben az életünk energiája terjed felénk. A lelki érzéseink pedig, már a lelkünk által indukált, bioelektromos jellegű mentális erőhatások az elménkben. Ennél fogva, amikor meditatív állapotba kerül az elménk, akkor a lélekre lesz tudatos. A bennünket éltető kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciájára. Azon keresztül pedig, a kozmikus szintű mágneses hullámunk hullámhosszára is egyben. Amelynek azonban, már informatív képessége van.
Az Univerzum kozmikus szintű mágneses alaphalmazát, amelyikben a mágneses hullámok kialakulhattak, mágneses erőtérré alakították ezek a hullámok. Így a mágneses erőtér összes mágneses hullámhossza együtt, az abszolút Elmét valósítja meg az Univerzumban. Abszolút értékű Öntudattal és Tudatossággal. Ez az abszolút Elme határozta meg azokat a kozmológiai állandókat, amelyek alapján a kozmikus szintű mágneses hullámok, induktív módon működtetik, a benne megnyilvánult elektromos anyagi eseményeket. A természettudomány, már vagy 20-30 féle ilyen mágneses alapú kozmológiai állandót ismer. De, ilyen kozmológiai „állandónak” minősül valójában, a bennünket lélek által működtetni képes, kozmikus szintű mágneses hullámunk is.
Amikor tehát, meditatív állapotba kerül az elménk, akkor tulajdonképpen a lelkünkre válik tudatossá. A bennünket éltető kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciájára. Azon keresztül pedig, annak a hullámhosszára is. Ami az Univerzum abszolút Elméjének az elválaszthatatlan része. Ilyen módon, bármilyen kozmikus szintű információt lekérhetünk az abszolút Elméből. A mi saját, kozmikus szintű mágneses hullámunk hullámhosszán keresztül. Ezt az abszolút értékű információszerzési képességet, bárki megtapasztalhatja, aki képes meditálni.
Az autisták viszont, ezt a meditatív elmeállapotot élik meg valóságosnak. Számukra ez a természetes. Ilyen módon, az autisták valójában, kiegészíthetik számunkra azokat az ismereteinket, amelyek még hiányoznak a kultúránkból. Vagy tévedéseknek bizonyulnak abban. Méghozzá, teljesen abszolút értékű, tévedhetetlen információkkal pótolhatják azokat. A tudomány bármelyik területén. Ezért az autistákat, meg kell becsülnünk. Foglalkoznunk kell velük, hogy a bennük rejlő meditatív lehetőségeknek köszönhetően, olyan abszolút értékű információkhoz jusson az emberiség, ami által komolyabban is fejlődhetünk. Ilyen értelemben véve az autizmus, a legnagyobb áldás lehet az emberiség számára.
Csak arra kell vigyázni, hogy az autistákkal, nagyon jól képzett pszichológusok foglalkozzanak napi szinten. Akik végtelen türelemmel képesek kezelni az elméjüket. Szellemi szinten tanítani őket és közben, olyan kérdéseket feltenni nekik, ami probléma az emberiség számára. Majd megkérni őket, hogy mondják el vagy rajzolják le azt, amit a kérdéssel kifejezett probléma megoldásaként éppen látnak. Mert az ő elméjük, a lelki jelenlétre tudatos. Vagyis, az Univerzum abszolút értékű mentális adatbázisára. Amiből a tökéletesen elfogadható valóság igazságértékét láthatják.
Egy átlagember esetében, komoly mentális munkát kell végezni ahhoz, hogy valaki megtanulja a tudatos álmodás lehetőségét. Aminek a lényege az, hogy egy problémát átmentünk az álomperiódusba és ott, az abszolút ismeretek birodalmában, egyszerűen megálmodhatjuk az egyetlen lehetséges megoldást. Csak arra kell figyelmet fordítani, hogy amint felébred az ember, azonnal írja vagy rajzolja le, amit álmodott, mert különben könnyedén elfelejti. Ezt a technikát használta Da Vinci is, a nagy olasz festő. Azért maradt utána annyi rajzvázlat, amiről az utókor sok esetben, azt sem tudja igazán, hogy mit is ábrázol. Mert rengeteg rajzát, félálomban vagy féléber állapotban rajzolta. Amíg emlékezni tudott reájuk.
Ezzel szemben az autisták, folyamatosan egy álomvilágban élnek. Vagy éppen, egy félálom vagy féléber jellegű tudatosság meditatív szintjén léteznek. Csupán arra van szükség, hogy jól képzett pszichológus szakemberek, szakszerű módon irányítsák az ő álomperiódus jellegű éber tudati állapotukat. Ez által hasznosítva mindazt, amit le tudnak írni vagy rajzolni a dologról. Aminek a nagy része nyilván értelmezhetetlen lehet egy normális átlagember számára, épp úgy, mint Da Vinci esetében. De, ha csak a 10%-a hoz érdemi eredményt, akkor is tökéletesen megéri a próbálkozást.
Ráadásul, még az autista személy is jól megélhet ebből a tudományos jellegű próbálkozásból. Miközben szellemi szinten is fejlődhet ez által. Azaz, amíg foglalkoznak vele, addig az autizmusában értékelhető spektrális minősítése sokat javulhat. A durva autizmus felől, a gyengén autista spektrális besorolás felé.
Matécz Zoltán
2023.11.17.
