Mozgási energia.
A fizika az energiát, mint az anyagi testek munkavégző képességét, kétféle módon fejezi ki. Potenciális jellegű helyzeti, azaz tárolt energia és kinetikus tulajdonságú mozgási képességként értelmezik, amit az energia felszabadult változataként fognak fel. Ahol az anyagi testek mozgásából származtatható energia mechanikai munkavégző képességét úgy viszonyítják, hogy egy Newtoni F-erőhatás ellenében végzett hatásnak az egy méter magasra való emelőképességét veszik figyelembe, mint egy Joule energiát. Miközben az energia, a négy alapvető kölcsönhatási forma által változik a helyzeti és a mozgási állapotok között. Így a kétféle energia folyamatosan egymásba módosul. Ezért, energia sohasem jön létre magától és soha nem semmisülhet meg. Az energia mértékegysége tehát a Joule, éppen úgy, mint a fizikai munka mértékegysége.
Az energiának ez a rövid meghatározása, kissé ködös. Mert az energia, egy Joule mértékű alapértékét, az F-erő felhasználásával állapítja meg. Így az energiát értelmezési szinten, nyilván összemossa az F-erővel. Ahol az erő egy méter magasra történő állapotváltoztató hatását, egy Joule energiaként értelmezik. De, ha az F-erő hatása végzi el az emelés fizikai munkáját, akkor azt energiaként megállapítani teljesen önkényes dolog. Mert nem az energia munkavégző képességét mérték közvetlen módon, hanem csak közvetett módon következtettek arra, az F-erő hatásának az igénybevételével. De akkor mi is az energia?
Az energia szó görög eredetű. Amit a közvetlen viszonyíthatatlansága miatt, Isteni tettnek vagy bűvös cselekedetnek értelmeztek az ókorban élő régi tudósok. Mert közvetlen jellegű, felületi érintkezésen alapuló objektív módon, nem tudták megfigyelni és mérni az energia hatását. Arisztotelész például, már valamivel később ténykedés, valamilyen művelet értelemben használta az energia fogalmát. Míg Diodórosz, egy gép erejeként határozta meg azt. De attól, hogy egy gép erejeként határozunk meg egy viszonyítható hatást, attól az még nyilván fizikai erőhatás marad. Távol az energia lehetséges meghatározásától.
Ahhoz, hogy az energia mibenlétét megérthessük, előbb a világunkat kell tisztábban látnunk. Azt a valóságot, amelyikben létezünk. Az abszolút létezés ugyanis, eleve kétféle valóságon alapszik. Az objektívnek megismert elektromos anyagi valóságon és az anyagi minőségektől mentes szubjektív, mágneses valóságon. Mivel az objektív valóság elektromos anyagi minőségei, a mágneses alapú szubjektív valóságban alakultak ki, ezért abban is működnek rezgési szinten. Ezért a mi bioszféránkat, elektromágneses tulajdonságú jelenségek építik fel.
Ha azonban, a légterünkben felfelé haladva, elhagyjuk az egyre csak ritkuló légrétegek végső anyagi határát, akkor már az elektromos anyagi minőségektől mentes űrbe kerülünk. Az Univerzum mágneses alaphalmazába. Ahol a kozmikus szintű mágneses hullámok kialakultak és kozmológiai állandókként induktív módon biztosítják, az elektromos anyagi minőségek rezgési szintű létezését.
Az Univerzum mágneses alapú alaphalmazát, a tovább már oszthatatlan alaptömegek teljes közege építi fel. Mivel az egységnyi méretű oszthatatlan alaptömegek nem összetett részecskék, ezért elektromos tulajdonságuk nem is lehet. Hiszen az elektromos megosztás képességével nem rendelkezhetnek. Így lettek ők, a mágneses tulajdonságok közvetítői és hordozói. Amit kozmikus szintű mágneses hullámok formájában hajtanak végre. Ami számunkra teljesen láthatatlan.
Ha pedig, nem kifelé haladunk az anyagi világunkból az űr felé, hanem befelé az atomok belsejébe, akkor is éppúgy az űrbe kerülünk, csak jóval kisebb léptékekben. Mert az üresnek látszó atomokat, éppúgy a számunkra láthatatlan mágneses alaphalmaz egységes közege tölti ki, mint ahogyan a bolygó és csillagközi teret biztosítja. Vagyis, az objektívnek megismert elektromos anyagi valóság valójában, objektív és szubjektív egy időben. Azaz elektromos és mágneses tulajdonságokat is produkál. Így lettek benne a fizikai jelenségek elektromágnesesek.
Ami azt jelenti, hogy a bioszféránkban kialakult elektromágneses hatások, az űrben már csak, mint mágneses hatások folytatódnak. Mágneses hullámok formáját öltve. Hiszen ott elektromos tulajdonságú anyagi minőségek nincsenek. Még atomi szinten sem. Hasonló a helyzet az atomokon belül. Mert ott is csak, mint mágneses hatások terjedhetnek. Mert az atomok elektronok által bezárt óriási méretű belsejében, már nem létezik elektromos hatás. Az ott terjedő belső hatások, már csak kizárólag mágneses jellegűek.
A kétféle erőtér között folyamatosan fennálló induktív viszony csak úgy képzelhető el, ha az elektromos anyagi minőségek, a mágneses alaphalmazban működnek. Ahol a mágneses erőtérben terjedni képes hatások, lineáris jelleget mutatnak. Azaz egyenes irányban haladnak. Longitudinális hullámok formájában. Míg az elektronok körül kialakult elektrosztatikus erőterekben, a hatásterjedés iránya centrális alakot ölt. Hűségesen követve az elektronok megszerzett keringő és forgó mozgásformáit. A teljes anyagi halmazra vetítve pedig, egységesnek mondható elektromos erőteret alkotnak.
Ami azt jelenti, hogy az elektronok körül kialakuló elektrosztatikus erőterek, a mágneses alaphalmaz lineáris felépítésű mágneses erőteréből alakulnak ki. Az elektronokhoz legközelebb álló oszthatatlan alaptömegekből. Vagyis, az induktív viszony alapja éppen az, hogy a kétféle erőteret, ugyanaz a mágneses alaphalmaz biztosítja. Csak az elektromos anyagi minőségekben és azok közvetlen környezetében, elektromos erőtérnek nevezzük. Mert azokban a hatásterjedés iránya, centrális alakot öltött. Így a kétféle erőtér, ugyanazon a mágneses alaphalmazon belül, mindenképpen egymás ellen fog munkálkodni. A fizikai szintű egyensúly kialakítása érdekében.
Az Univerzum mágneses alaphalmaza, zárt rendszerű, végtelennek minősül. Mert mindent magában foglal, ami összetett elektromos anyagi minőségként csak megnyilvánulhatott a világmindenségben. Így a benne kialakult kozmikus szintű mágneses hullámok frekvenciái révén, az energia áramlik egyenes irányba. Az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásai folyamatosan, periodikus jelleggel. Ami induktív módon fejti ki a hatását a benne kialakult elektromos anyagi minőségekre. Míg a mágneses alapú hullámhossznak, informatív értéke van. Hiszen az határozza meg, a frekvencia által közvetített energia hatási irányát és induktív célját. Így a mágneses alaphalmaz zárt rendszerében az energia állandó. Az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségekre vetítve azonban, mindig más és más alakot ölt.
Mert az induktív viszonyban, mindig a kozmikus szintű mágneses hullámhossz határozza meg azt, hogy a frekvencia által közvetített energia, milyen mértékű induktív munkát végezhet, az indukció által érintett, összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokon. Így az induktív viszony alakítja át, modulálja a mágneses hullámhossz által biztosított információt és anyagi formát határoz meg ez által. Míg a mágneses frekvenciában közölt energia hatása, az induktív viszonynak köszönhetően, elektromos erőhatásként jelenik meg folyamatban.
Viszont az égitestek, mind egy szálig végesnek minősülő, összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek. Így a mi Földünk is. Amelyek, a mágneses erőtér kozmikus szintű induktív hatása alatt állnak. Vagyis, olyan energiahatásnak engedelmeskednek, ami számunkra láthatatlan. Így lettek azok a hatások, Isteni tettként vagy bűvös cselekedetként értelmezve. De, ha felnézünk az égre, akkor azt láthatjuk, hogy az égitestek tökéletes harmóniában vannak. Mert az egymáshoz viszonyított állandó mozgásuk, csupán kozmikus szintű rezgéseknek minősülnek. Amely rezgések, az állandó nyugalom látványát közvetítik felénk. Az égi harmóniát.
Ebből egyenesen következik az is, hogy a kozmikus szintű mágneses hullámokban terjedő E-energia mindig a harmónia, az egyensúlyt biztosítani képes nyugalom kialakítása érdekében munkálkodik. Míg az F-erő, éppen a fennálló nyugalom megbontása érdekében fejti ki a hatását. Ahogyan azt Newton olyan bölcsen megállapította a tehetetlenség törvényével. Így az E-energia és az F-erő, egymás ellenhatásaiként juthatnak csak érvényre. Amit az induktív viszony is garantál. Ezen alapszik Newton észrevétele, amit a IV. axiómájában határozott meg.
Amely szerint, minden erőhatással szemben, azzal teljesen azonos mértékű ellenhatás ébred. Mégpedig azért, hogy az F-erő által megváltoztatott nyugalmi helyzetet visszarendezze. De ezt az ellenhatást, csak a nyugalom újra elérésének a pillanatáig lehet viszonyítani. Ami matematikai értékét tekintve, nyilván ugyanolyan mértékű lesz, mint a mozgásállapot változást előidéző F-erőhatás volt. Vagyis, a hatás-ellenhatás törvényének az alapja éppen az, hogy a mozgásállapot kiprovokálását okozó F-erőhatással szemben, mindig ugyanolyan mértékű E-energia hatása fogja, a mozgásban lévő anyagi testet ismételten nyugalomra kényszeríteni.
Így az F-erőt, mint objektív munkavégző képességet értelmezhetjük. Ami az objektív módon megnyilvánult anyagi testek között, közvetlen felületi kölcsönhatás által képes terjedni. Míg az E-energia, szubjektív munkavégző képességet jelent. Hiszen minden elektromos anyagi minőség, a mágneses alaphalmazban létezik. Így a légtér természetes közegellenállása, éppen arra vezethető vissza, hogy a légtérben kialakult termikus jellegű mozgásformákat, a nyugalomban lévő mágneses tért tompítja. Így a légtérben kialakított, anyagi testek mozgásformáit is, a légtér és egyéb közegellenállási hatások fogják tompítani. Amelyek a statikusnak mondható mágneses erőtérben lehetnek csak aktívak. Így egészen a nyugalom elérésének a pillanatáig tart a folyamat. Amely közegellenállási viszonyok ennél fogva, közvetlenül az E-energia hatása alatt állnak. Számukra láthatatlan, szubjektív módon.
Ami azt jelenti számomra, hogy az F-erő, az anyagi minőségek tömegértékei között végez objektív, közvetlen felületi érintkezésen alapuló fizikai munkát, az állapotváltoztató hatásával. Míg az E-energia, az anyagi minőségek szubjektív közegállapotait uralja. A láthatatlan jellege miatt, közvetettnek értékelhető szubjektív kölcsönhatási formákat megvalósítva. Mindig a nyugalom elérése érdekében. Ilyen módon az F-erő és az E-energia, egymás természetes ellenhatásait képviselik. Míg az F-erő objektív munkavégző képességet jelent számunkra, addig az E-energia, szubjektív munkavégző képességnek minősül.
Vagyis, egyáltalán nem igaz az a fizikai állítás, hogy az energia, az anyagi testek munkavégző képessége. Mert amelyeik anyagi test, valamilyen gépet alkotva munkavégzésre alkalmas, az is F-erőt fejt ki ahhoz, hogy a tőle elvárt mozgásállapot változást végrehajtsa. A nyugalom megbontásának a segítségével, közvetlen felületi kölcsönhatásra alkalmas objektív módon. Majd ezzel a fizikai hatással szemben is, mindig fellép egy E-energiahatás, ami a nyugalom újra elérése érdekében fog munkálkodni.
Így a ma ismert helyzeti energia fogalma valójában azt jelenti, hogy egy anyagi test éppen nyugalomban van. Míg a mozgási energia fogalma arra utal, hogy egy anyagi testet, egy adott F-erő lendülettel járó mozgásba hozott és a nyugalma újra elérésének a pillanatáig, energia hatása alatt áll. Ilyen módon, a mozgásban lévő anyagi test nyugalmának az újra eléréséig, valóban az energia fékező hatása viszonyítható. De az már, nem nevezhető igazán mozgási energiának, hanem éppen ellentétes módon, fékezési energiaként lehetne csak értelmezi. Mert az energia valóságos szubjektív hatása, mindig a nyugalom újra elérése érdekében munkálkodik. Éppen a mozgást kiváltani képes F-erő hatásának az ellenében.
A nyugalomra talált anyagi test pedig, a helyzetinek értékelhető energia hatása alatt áll. Mert a kozmikusnak értékelhető mágneses erőtérből, továbbra is hat rá az energia hatása. Ami a helyzetinek értékelhető, stabilan viszonyítható létezését folyamatosan biztosítja. Ezt az alapvető energiahatást győzi le az F-erő, amikor egy pillanatnyi impulzus által, valamilyen tartósabb időtartamú mozgás lendületébe hozza az anyagi testet.
Vagyis, az energiát, még véletlenül sem nevezhetjük az anyagi testek munkavégző képességének. Mert, még a munkagépek is olyan anyagi minőségek, amelyek valamilyen energiahordozó felhasználásával erő kifejtésére alkalmasak. Ezért hívjuk őket erőgépeknek. Így, amikor egy anyagi test, erőt fejt ki egy másik anyagi testre, közvetlen felületi érintkezés alapján, akkor objektív munkát végez rajta. Mert a nyugalma ellen irányulva, valamilyen mozgásállapot változásban részesíti. Még akkor is, ha munkagépről van szó.
Ezzel szemben, az induktív viszony vagy a közegellenállás bármilyen formája, olyan számunkra nem látható ellenhatást eredményez, amelyik a lendületet nyert anyagi test nyugalma érdekében munkálkodik. Valamennyi ideig. Ezért, az energia, közvetett hatásnak minősülő szubjektív munkavégző képességet jelent.
F * s = W = E / t
Objektív munkavégző képesség = W = Szubjektív munkavégző képesség
Mivel az energia, szubjektív munkavégző képességet jelent, ezért a használt mértékegysége sem lehet azonos a már elvégzett munka mértékegységével, Amit a Joule képvisel. Mert az olyan lenne, mintha az étel iránti vágyat azonosítanánk a jóllakottsággal. Amit egy jóllakott ember tud csak elfogadni, de egy éhező sohasem.
Teljesítmény, munka, energia és erő, az új mértékegységeikkel.
P = F * v = (m*a) * v = L * a = I * a = I * (v/t) J / s W (Watt)
W = (F*v) * t = (F*t) * v = I * v = I * (s/t) J W * s (Watt-szekundum)
E = (F*v) * t * t = (F*t) * (v*t) = I * s J * s W * s2 (Watt-szekundum négyzet)
F = W / s = P * t / s = P * t / v * t = P / v N ( Newton)
Ilyen módon, az erő és az energia, tökéletesen külön van választva egymástól. Valamint, az energia és a munka mértékegységei is külön értelmezhetők. Mert az tovább már tarthatatlan, hogy az energia, mint munkavégző képesség, azonos legyen mértékegységben, a már elvégzett munkával. Mert, ha a munkavégző képességgel azonos lehet, akkor az erővel is azonosíthatnánk. Mert az erő, objektív munkavégző képesség. Mégis távol áll az elvégzett munkától. De az energiával sem azonosítható. Hiszen azzal, éppen ellentétes hatásnak minősül.
Matécz Zoltán
2024.05.28.
