Létezésünk tere.
Newton számára a tér, egy hatalmas mozdulatlan, üres „tartály” volt, amelyben az anyagi események folyamatosan zajlanak. Ez az abszolút tér, egyfajta kozmikus „színpadot” jelentett, amelynek háromdimenziós koordinátái, mindenki számára elfogadható módon, azonosak és egyértelműek voltak. Newton azonban, az időt is abszolútnak tekintette. Egyetemes, egyenletesen áramló folyamként képzelte el, ami mindenki számára ugyanúgy telik, függetlenül attól, hogy ki hol tartózkodik a térben és milyen sebességgel mozog abban. Ahol az órák, mindenhol egyformán ketyegnek és az idő pillanatnyi, egységnyi alapegységét képviselő másodpercek hossza, univerzális és megváltoztathatatlan volt.