Futótűz

Hitrendszerek.

Elöljáróban annyit, hogy alapvetően kétféle hitrendszer típusról beszélhetünk. Léteznek ugyanis, egyéni és kollektív hitrendszerek. Az egyéni, azaz személyes hitrendszerünket azok a hiedelmeink és az anyagi valóságról formált meggyőző elképzeléseink alkotják, amelyek mentális módon szabályozzák, az életünk társadalomhoz igazodni képes alkalmazkodási képességünket. Pozitív vagy negatív értelemben. Míg a pozitív hiedelmeink és elképzeléseink a sikereinket formálják, addig a negatívak, éppen ellentétes módon, korlátoznak bennünket a társadalmunkban elérhető sikereink útján. Így az egyéni szintű hiteink és hiedelemrendszerünk helyességét, éppen az életünk sikeres mivolta képes tükrözni számunkra a legideálisabb módon. A kollektív hitrendszereinket pedig például, a különböző vallásformák képviselik az életünkben. Amelyek, szintén az egyéni hitrendszerekből alakultak ki valamikor régen, mégpedig olyan módon, hogy egyre többen kezdték el követni azok valósnak vélt és közösen elfogadott igazságértékeit. Az utódok pedig, megörökölték az őseiktől. Így ma már, a természetessé vált vallásszabadság elve, kollektív módon lehetőséget biztosít arra, hogy bármelyik egyéni ember, szabadon válassza meg azt az általánosként elfogadott vallási rendszert, amelyik szerint becsületes módon élni kíván. Békességben és szeretetben a többi embertársával. Akármilyen vallási felekezethez tartozzanak is azok.

Táguló Univerzum.

Tudományos álláspont szerint, az Univerzum állandóan tágul. Mert az Ősrobbanás feltételezhetően vélt pillanata óta, egyenletesen gyorsuló tágulási érték mérhető a világegyetemben. Mivel a távoli galaxisok vörös eltolódással utalnak erre, jelezve ez által azt, hogy tőlünk mérhető távolságuk folyamatosan növekszik. De ahhoz, hogy a dolog világosabbá váljon előttünk, arra van szükségünk, hogy a fizikai fogalmakat, mindig a saját nevükön értelmezve használjuk. Mert a tudomány, hol Univerzumként utal a tágulás tényére, hol az anyagi szintű világmindenségként, hol világegyetemként, hol pedig, egyszerűen csak a galaxisok távolodásáról beszél. Összezavarva ez által a tudományos mondanivaló valós lényegét az Univerzumban.

Mentális tükör.

Az Univerzum anyag nélküli mágneses erőtere, amit az űr képvisel, egy végtelen kiterjedésű és morfigenetikus jellegű tudati mező. A végtelenségére jellemző az is, hogy a bioszféránkat képviselő anyagi közegeinket is teljesen kitölti. Így lett a bioszféránkon belül minden elektromos tulajdonságú anyagi jelenség, „elektromágneses” tulajdonsággal felruházva. De az nyilvánvaló dolog, hogy az elektromágneses jelző, csupán arra utalhat, hogy olyan objektív elektromos anyagi jelenségekről van szó, amit szubjektív jellegű mágneses hullámok tartanak rezgési szinten működésben, létezési állapotban. Ha viszont, a légterünkben felfelé haladva elhagyjuk a bioszféránk egyre csak ritkuló anyagi határát, akkor az űrbe kerülhetünk. Az Univerzum anyag nélküli, tisztán mágneses erőtrébe. Ami arra utal, hogy az Univerzum szubjektív alaphalmaza, ami a mágneses erőteret képezi az űrben mozgási, létezési teret biztosít, a benne és belőle megnyilvánult összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára. Amit az égitestek jelentenek.

Embertelenség.

Egy demokratikus rendszerben élő értelmes emberi társadalom, az alapvető emberi jogok alapján, Alkotmányos keretek között él. Az alapvető emberi jogok határozzák meg, a társadalmat felépítő polgárok egyenlőségére alapozott jogrendet. Amely szerint, születésétől fogva, teljesen elidegeníthetetlen módon, minden embert megillet a biztonságos élethez és a szabadsághoz való jog. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog. Továbbá a társadalomban folyton fejlődő gazdasági, szociális és kulturális viszonyokhoz való jog. Mert ezek az alapvető emberi jogok biztosíthatják, az egyéni emberek egymással szemben megvalósuló alapvető emberi méltóságát. Mert, csak ebben az egyenlő jogokat biztosítani képes társadalomban élhet bárki, megkülönböztetés nélküli biztonságban és békességben. Mindaddig, amíg az alapvető emberi jogok és kötelességek egymással tökéletes egyensúlyban vannak.

Analóg linearitás.

Az analóg szó jelentése, hasonló, arányos, egymással megfeleltethető, azaz mindig valamilyen egyenletes folytonosságra utal. Ellentéte pedig, a digitális kifejezés. Ami arra utal, hogy éppen a folytonosságtól eltérő, különböző, főképpen periodikus módon változó dolog. A lineáris szó jelentése pedig, hosszanti irányú, fonalszerű dolog, aminek az ellentéte, az exponenciális kifejezés. Így a lineáris értelmezése azt tükrözi, hogy valami egyenletesen növekszik vagy csökken. Vagyis, az alkotóelemeit egymással összeadva egyenletességet tapasztalhatunk. Míg az exponenciális tényezők mennyisége, egymással össze szorzódva növekszik vagy csökken, nem pedig összeadódva, ahogyan a lineáris tényezők. Így az exponenciális tényezők, képesek a hirtelen, robbanásszerű eseményekre is utalni.

Időhatározó 2.

Az időhatározó, olyan határozószó a nyelvtanban, amelyik az állítmányban szereplő cselekvés történés és létezés valós eseményszerűségének a jelen pillanatában konkretizálható és elfogadható idejére utal. Kérdései a Mikor? a Mióta? és a Meddig? Jelölése pedig, hullámosan aláhúzott vonal, a végén pedig, egy kis i-betű. Vagyis, az időhatározó szó, egy szellemi szinten már a memóriánkban ismert vagy elképzelt esemény időtartamára utal, amit itt és most, a tudatos elménk lelki jelenlétében kell tisztán látnunk és határozott módon megértenünk. A jelenleg folyó eseményt nem kell szellemi szinten meghatároznunk, mert az éppen most zajlik, a lelki jelenlétünk viszonyításra alkalmas pillanatában. Így a szellemi szintű emlékeink, párhuzamba állítják a régebben megtapasztalt eseményeinket a most történő eseménnyel az elménkben. Az elménk absztraháló, azaz elvonatkoztató képessége, a szellemi szintű folytonos időérzetünk és a jelen konkrét lelki pillanata között fennálló logikai ellentmondásokat állítja párhuzamba egymással.

Kozmikus tudatosság.

Az Univerzum, valójában két fő részre osztható. Az abszolút jellegű mágneses valóságot képviselő űrre és a benne és belőle megnyilvánult, objektív elektromos anyagi valóságra. Amit az anyagi szintű világmindenség képvisel. Vagyis, az égitestek összessége. Beleértve persze, a mi bolygonkat is. Valamint, a bolygónk anyag-elbomlási részközegeiből felépült bioszféránkat is. A levegőt és a vízközegeinket alkotva. Ahol már a mágneses és az elektromos adottságok, együtt mutatkoznak meg. Mint „elektromágneses” tulajdonságú bioszférát alkotva. Amit már többé-kevésbé, elég jól ismerünk. Így most inkább, arról a másik valóságról, arról a mágneses alaphalmazról beszélek, amit az űr képvisel számunkra.

Emberszeretet.

A szeretet az egyetlen olyan érzés, amelyikben összetartó mentális erő van, a lélek által éltetett élőlények között. Így nyilván az emberekre is jellemző. Ezért képes az ember szeretni a növényeket, az állatokat vagy éppen az embereket is. Ha ugyanis, szeretettel ápolod, gondozod a növényeidet, akkor azok, meghálálják és csodálatos virágot hoznak számodra. Hogy gyönyörködhess bennük. Ha szeretettel ápolod, gondozod a háziállataidat, akkor azok, nagyon sok szeretettel hálálják meg a feléjük irányuló erőfeszítéseidet.  Ha pedig, szeretettel viszonyulsz az embertársaid felé, akkor ők, a barátaid lesznek és szintén szeretettel fordulnak feléd. Kiegészítve az életed szeretet nélküli periódusait is.

Irracionalitás.

A racionalitás kifejezés, a tökéletesen logikus és teljesen észszerű emberi gondolkodás és cselekvés képességét jelenti. Amelyben a döntések és ítéletek, objektív tényeken, bizonyítékokon és szubjektív módon meghozott logikus ész-érveken alapulnak. Nem csupán lelki érzelmeken vagy egyéb vélt előítéleteken. Ezzel szemben az irracionalitás, éppen a logikátlanság és így az oktalanság, az észszerűtlenség kifejezője. Így az irracionalitás olyan filozófiai felfogás, amely szerint az emberi értelem, nem képes a valóságot logikai módon tökéletesen feltárni, ez által észszerű módon megismerni, tökéletesen egzakt pontossággal. Így például, a matematikának és a fizikának, mint egymást kiegészítő egzakt tudományoknak, nyilván kerülniük kell az irracionális tényezőket. Éppen azért, hogy a tudományos állításaik minél pontosabbak, minél precízebbek lehessenek.

Ellenszegülő.

A Biblia tanítása szerint, az összetett szerkezetű elektromos objektív anyagi minőségű világot Isten, önmaga szubjektív, mágneses valóságából teremtette. Fúziós hatásra. Mivel minden anyagi dolgot önmaga mágneses minőségéből formálva alakított ki és tartja fenn induktív módon azok rezgéseken alapuló működését ma is, ezért minden anyagi dolgot egyformán szeret. Abszolút módon. Mint önmaga anyagi szintű objektív kiterjesztéseit. Így végül Isten az embert, a saját „képére és hasonlatosságára” teremtette, szellemi szinten is tudatos, értelmes élőlénynek. Aki a tudatos elméjével képes felfogni, megérteni az Isteni teremtés anyagi szintű eseményeinek a részleteit. Ilyen módon, tudatosan képes alkalmazkodni, az anyagi világunkban folyton változó részeseményeihez. Minden értelmes ember ott, ahol éppen él. A saját jól megszokott komfortzónájában.

Fényterjedés.

Kezdetben, a tengeri utazásokon való tájékozódás egyetlen lehetőségét, a Nap állása biztosította nappal, míg a csillagok állásai éjszaka. Vagyis, mindig a csillagok fénye határozta meg azt, hogy milyen irányba haladjanak. Majd az iránytű vette át a navigációs feladatokat. Mert a mágneses hatásokat, már az emberi civilizáció hajnalán, az ókorban is ismerték. Mint érdekességet. Mert még nem volt olyan ipari technológia, amivel hasznosítani tudták volna az állandó mágnesek által biztosított fizikai erőhatásokat. Így az állandó mágnesek első alkalmazási területét, a tengeri utazások navigációs lehetőségei biztosították. Ami azon az észrevételen alapszik, hogy a zsinórra szabadon fellógatott állandó mágnesből készült rudazat, mindig észak-déli irányba áll be. Így olyan tengerek vizében is tudtak tájékozódni, amelyiknek a felszínéről, a szárazföld nem is volt látható. Közben a tengeri utazások során, kialakult a térképészet is. Hiszen, minden hajóskapitánynak, saját térképei voltak, az általuk már bejárt tengerekről. Majd később, kollektív módon egyesítették a navigációs ismereteiket.

Időhatározó.

A magyar nyelvben az időhatározók csoportjába tartoznak azok a szavak, amelyek valamilyen cselekvés, történés, létezés időbeli körülményeire utalnak. Így az időhatározók valójában utalhatnak valamilyen állapotváltozás időbeli konkrét kezdeti állapotára, kifejezhetnek valamilyen állapotváltozásra utaló teljes vagy részleges időtartamot és persze, jelölhetik valamilyen konkrét állapotváltozás befejezését meghatározni képes végső állapotokat is. De már az időhatározó szavaink megfogalmazásának is nagyon erős fizikai értelme van. Mivel olyan állapotokról és állapotbéli változásokról van benne szó, amit fizikai jelleggel lehet a legkönnyebben értelmes módon kifejezésre juttatni. Így nincs is értelme annak, hogy nyelvtani szabályokkal folytassam tovább az idő meghatározását. Bár a mi ősi magyar nyelvtanunk, még nagyon sokat segíthet, az idő fogalmának minél tökéletesebb megértésében.

Relatív végtelen.

A matematika állítása szerint, a természetes egész számok lineáris sora a végtelenbe irányul. Így a természetes egész számok halmaza végtelenként fogható fel. Abszolút jelleggel. A természetes egész számok jelentősége pedig, éppen abban rejlik, hogy szinte minden további matematikai számrendszer, művelet és gondolatmenet logikai alapját biztosítja. Ezért, ha a természetes egész számok rendszerében, valamilyen alapvető logikai hiba van, akkor az, nyilván végigvonul az egész matematikai gondolkodásmódon. Könyörtelenül.

Prímekről.

A természetes egész számok közül, az első tíz számjegy legkisebb közös többszöröse, 2520. Harshad számnak is hívják. Az 1,2,3,4,5,6,7,8,9 és a10-es számok legkisebb közös többszöröse ez a szám. Érdekessége még az, hogy így, összesen 48 osztója létezik.

Végesség.

Az objektív anyagi világ valóságát, a végesség uralja. Mert minden egyes atom, ami az összetett szerkezetű anyagi részhalmazokat alkotja, belső térfogattal jellemezhető. Vagyis, valamilyen szintű behatároltság, végesség jellemzi őket, már atomi szinten is. Maga a tér azonban, ami térfogatot biztosít eleve az anyagi szintű részhalmazok számára az atomokon belül is, végtelennek minősül. Mert objektív anyagi eszközökkel, eleve behatárolhatatlan. Mert a teret olyan apró, egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegek teljesen telített közege képezi, amelyik egységes alaphalmazként mozgási, létezési teret biztosít, a benne és belőle kialakulni képes, összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára. Így az a kérdés, hogy a végtelen térnek hol van a külső határa, a széle, a pereme, eleve nem is számít igazán. Mert bekeretezni, behatárolni, végessé változtatni úgy sem tudjuk anyagi eszközökkel. Mert minden összetett szerkezetű anyagi megnyilvánulás, ami létezik, a meg nem nyilvánult végtelenben képes csak viszonyíthatóvá válni. Így meg kell elégednünk, a végtelen egységnyi kiterjedésű alaptömegének elméleti szintű ismeretével. Amit a pont fogalma határoz meg számunkra. Mint végtelenül kicsi geometriai alapegységet, amit az egyes szám szimbolizálhat csak matematikai szinten.

Együttélés.

Már a címben is benne van a lényeg. Olyan tényezőkről van szó, amelyekkel jószándékból, megszokásból vagy valamilyen kényszerből, mindig együtt kell élnünk. Legkézenfekvőbb példát, a társas kapcsolataink kínálják. Ahol a természet rendjének megfelelően, egy egészséges férfi és egy szintén egészséges nő, teljesen jó szándékból, társas viszonyt kezdeményez egymással. Majd a békés együttélésük lehetősége, házassággá érik. Amelyben családot alapítva, a gyermekáldások arányában, az együttélésük lehetősége is kiteljesedik. Ez egy általános példája az együttélés jószándékú megnyilvánulásának.

Információk forrása.

Az információ, az egyik általánossá vált és legelterjedtebb fogalom lett a társadalmi életünkben. Annak ellenére, hogy az információ valós fogalmának, még mindig nincsen tudományos értékű meghatározottsága. Valószínűleg azért, mert kívül esik a tudomány konkrét kutatási lehetőségei közül. Hiszen az információ, nem tartozik sem a kvantitatív jellegű anyagi minőségek közé, sem pedig, a kvalitatív alapokon nyugvó energiahatások által okozott erőhatások közé. Viszont az információ, éppen ezekről az anyagi és energia szintű állapotokról és azok változásairól képes hírt adni számunkra. Ilyen módon viszont, éppen az oktatható mentális ismereteink halmazát szaporítja az életünkben. De akkor végül is, mi az információ? Honnan származik és mi lehet a valóságos forrása?

Mélyalvás.

Az alvással járó pihenés, elengedhetetlen része az életünknek. Mert az alvás ideje alatt változik, regenerálódik, gyógyul a szervezetünk. Így a mi hazánkban, a nyolcórás alvási periódus honosodott meg. Ami az életünk egyharmad részét teszi ki. De az is nyilvánvaló dolog, hogy nem minden ember alszik nyolc órát. Van, aki sokkal többet képes aludni, mert nagyobb az alvásigénye és van olyan ember is persze, aki sokkal kevesebbel is beéri. De a tudósok azt is bebizonyították állatkísérletekkel, ha egy élőlényt nem hagynak sohasem aludni, akkor az életét is elveszítheti. Mivel az életünk egy harmadát szükségszerű módon átalusszuk, ezért érdemes tudni néhány dolgot az alvás folyamatáról is. Elöljáróban annyit, hogy az alvás folyamata több, elvileg jól elkülöníthető periódusból tevődik össze. Amelyek különböző agyi frekvenciákon mennek végbe. Amit körülbelül másfél órás ciklusokban végzünk. Az éber tudati állapotunk alfa és béta frekvencián zajlik. Így az alvási ciklusaink, nyilván eltérnek ettől a tudatos rezgési szinttől. Így az alvást, főképpen théta és delta hullámokkal végzi az agyunk.

Kognitív.

Ankognitív szó jelentése, a megértésből származtatható tudásra céloz. A szellemi szintű gondolkodás által történő megismerés, felismerés mentális folyamataira utalva. Így a kognitív kifejezés, az emberi agy megszerzett tudására alapozva észlelési, megismerési, gondolkodási és emlékezeti szintű mentális képességeinket jelenti. Vagyis, a megértés során megvalósuló információ kezelésének, a számunkra megszokott mentális részfolyamatait fejezi ki a kognitív jelző.

Relatív elme.

Az emberi elme relatív. Hiszen az, csak a mi saját, egyéni jellegű mentális mágneses adottságunk. Mert olyan elkülöníthető bioelektromos jellegű anyagi része nincsen az agyunknak, amit külön elmének lehetne nevezni. Így az emberi elme valójában, az agyunk biomágneses funkciója. Ami arra utal, hogy az ember elektromos tulajdonságú anyagi mivoltát is, valamilyen kozmikus szintű mágneses hatás működteti. Éppen ugyanúgy, mint minden más elektromos tulajdonságú anyagi minőséget a világunkban. Így, egyfajta mágneses alapú és morfogenetikus jellegű kozmikus szintű tudati mezőben valósult meg, az elektromos tulajdonságú objektív anyagi valóság. Az ember elektromos anyagi mivolta is.

Kvantitatív-kvalitás.  

A kvantitatív jelző, olyan dolgokra és eseményekre utal, amelyeket a matematika nyelvezetével mennyiségileg, egyszerűen ki lehet fejezni és így könnyen számszerűsíthetőek azok. Így például, a fizika tudományában, a tömeg fogalmával, valamely test teljes anyagi mennyisége számszerűsíthető. Ezért lett az anyagi testek tehetetlen tulajdonságát kifejezni képes kvalitatív tömeg, az anyagi testek olyan matematikai szinten számszerűsített tulajdonsága, amivel a test kvantitatív mennyiségét lehet kifejezésre juttatni. Ami azt jelenti, hogy a tömeg fogalma, matematikai szinten fejezi ki számunkra azt az anyagi mennyiséget, amelyik egy test esetében kvalitatív módon, teljesen tehetetlenül viselkedik, a reá irányuló fizikai hatásokkal szemben. Így a kvantitatív mennyiségétől függetlenül a tömeg fogalma továbbra is, a Newton féle kvalitatív jellegű tehetetlenségi törvényét juttatja érvényre számunkra.

Kvantitatív jelleg.

A kvantumelmélet, az atomoktól jóval kisebb tömegű részecskék egymásra gyakorolt fizikai hatásait elemzi. Amióta felfedezték azt, hogy az atomok is egységnyi méretű alkotóelemekből állnak és szétbonthatók, azóta az atomokat felépíteni képes protonoktól, neutronoktól és elektronoktól is jóval kisebb részecskék világa felé vették a kutatásuk tudományos irányát. Így az elektronok és az összetett szerkezetű anyagi jellegű részecskék nyilván, elektromos tulajdonságokkal rendelkeznek. De ezekkel szemben, kell lennie olyan részecskének is, ami már nem lehet összetett szerkezetű. Így az már, nem lehet elektromos tulajdonságú sem. Mert az elektromos megosztás tulajdonságával, csak összetett szerkezetű részecskék rendelkezhetnek. Így egy olyan részecske, ami már nem összetett szerkezetű, a valódi oszthatatlant képviseli ebben a kvantumvilágban. Az már, az elektromos tulajdonságok hiányában, kizárólag mágneses jellegű lehet csak.

Óra.

Már ősidők óta, az időt mérő szerkezetként tiszteljük az órát. Így az emberi fejlődés során, már nagyon sokféle óraszerkezetet gyártottak. A ma ismert legpontosabb óra pedig, az atomórának nevezett gépezet. De valójában, teljesen mindegy az, hogy milyen fejlett anyagi minőségű óraszerkezetről legyen is szó, azok minden fajtája, az idő egyre pontosabb mérését teszik csupán lehetővé számunkra. Így kérdésként tulajdonképpen, az idő mibenléte válik fontosnak számunkra, amit az egyre precízebb óraszerkezeteink eleve mérni képesek.

Egy pillanat.

Már megszoktuk azt, hogy a végtelen időt úgy értelmezzük, hogy a múlt felől egyenletesen terjed, a jelen pillanatán keresztül, a jövő felé. Abszolút módon. Ez az idő klasszikus, Newton féle értelmezési módja. De valójában, még ma is így tekintünk az időre, amikor az óráinkra figyelünk. Mert az óráink, mindig csak egyetlen pillanatot mutatnak csupán számunkra, akármikor is tekintünk reájuk. Ezzel szemben Einstein tanítása arról szól, hogy az idő bizony relatív. Mert minden észlelhető eseménynek saját viszonyítható időtartama van. Amelyek még sebességfüggőek is a térben. Csakhogy, amikor a relatív időtartamokat viszonyítjuk, akkor az óránk által biztosított abszolút időhöz mérjük azokat. Ez persze, nem is olyan nagy csoda, ha tudomásul vesszük azt, hogy a relatív tényezők, mindig az abszolút tényező részei csupán. De az abszolút időben vagy a relatív részidőkben viszonyítható jelen pillanatáról, még senki sem beszélt komolyan eddig igazán.

Elme tudatossága.

Így, nagy E-betűvel írva, az Univerzum abszolút Elméjét kell érteni alatta. Az űr ugyanis, mint bolygó és csillagközi tér, a kizárólag mágneses jellegénél fogva, az Univerzum abszolút Elméjét képviseli. Mint egységes mágneses alaphalmaz. Amelyben a kozmikus szintű mágneses hullámok kialakultak és mágneses erőtérré alakították az űrt. Ezeknek a kozmikus szintű mágneses hullámoknak a hullámhossza, informatív értékkel bír. Mert az határozza meg a kozmikus szintű mágneses hullámok egyenes irányát és induktív célját. Míg a frekvenciájuk által, az energia terjed. A hullámhossz mentén felsorakozott erőimpulzus sorozatok formáját öltve. A fény általunk megismert sebességével. Így a kozmikus szintű mágneses hullámokban, mindig a hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezhet, egy elektromos tulajdonságú anyagi részhalmazon.