Istenkáromlás.
Nagyon sokan, nem fogadják el Isten elvi létezését. Ők az ateisták. Így amikor Istent szidják, értelmetlen dolgot cselekednek, mert olyan „személyre” irányítják a haragjukat, aki szerintük egyáltalán nincs is. Egészen más az Istentagadók helyzete. Ők tudják, vagy legalább érzik, hogy valahol van Isten, de tudatosan keresnek olyan indokokat, érveket, amelyek alapján, reájuk nem vonatkoztathatóak az Isteni törvények. Ha ugyanis, szerintük sem lenne Isten, akkor értelmetlen lenne tagadni is. Mivel, ami nincsen, azt értelemszerűen, tagadni sem szükséges. Mert teljesen felesleges. Tagadni csak azt lehet, ami van, vagy megtörtént, csak nem akarunk érte felelősséget vállalni. Így az Istentagadó, csupán segíteni próbál az ateistának, a maga „szerény” módján. Ezért szidják is Istent, amikor csak tehetik. Hiszen az Istenkáromlásukkal, az Istenhez fűződő mentális viszonyukat próbálják tudatosítani, más emberekben.