Futótűz

Gyógyíthatatlanság.

Amikor egy orvos megállapítja a gyógyíthatatlanságot egy beteg embernél, akkor az, egyáltalán nem szakvélemény. Hiszen éppen azt fejezi ki a gyógyíthatatlanság megállapítása által, hogy az orvostudomány mai állása szerint, nincsen a beteg állapotra még hatásos gyógymód. Vagyis, szakmailag nézve az orvos, tehetetlen a kialakult testi állapottal szemben. A tehetetlenség pedig, nem szakvélemény, hanem legfeljebb, statisztikai alapon nyugvó megállapítás lehet. Aki pedig, azt elfogadja, erősíti a statisztikai állásfoglalásba vetett, negatív tudományos hitet.

A víz hullámai.

A hullámok elméleti oktatása során, a víz felszínén kialakuló szintkülönbségek szemléltetik legideálisabban, a hullámjelenségek, számunkra természetes viselkedését. Így a tranzverzális, szinuszos jellegű hullámok viselkedését, a víz felszíni hullámai, vizuálisan mutatják be számunkra. A víz felszínén kialakuló hullámok, csak a víz szintjén létrejövő állapotváltozásokat egyenlítik ki. A víztömeg közegén belül, tranzverzális hullám nem alakulhat ki. Tranzverzális hullámok, csak szilárd testek belsejében jellemzőek. A víz belsejében, csak longitudinális, lineáris jellegű hullámok terjednek. Azok is függőlegesen hatnak, így idézve elő, a víz felszínén látványos, tranzverzális hullámokat.

Tehetetlenség.

A tehetetlenség, az objektív valóságunkat felépítő anyagi testek azon tulajdonsága, hogy a viszonyítható állapotuk erőhatás általi megváltozásának tétlenül ellenállnak. Vagyis, úgy állnak ellen, az őket gyorsítani képes erőhatásokkal szemben, hogy magatehetetlenül tűrik, azok állapotbefolyásoló hatását. Így a testek tehetetlenségének mértéke, a tömeg. Jele: m. A tömegállapot tehát, olyan általános tulajdonsága a testeknek, amely az ő tehetetlenségüket fejezi ki, a gyorsulásukat előidézni képes erőhatásokkal szemben. Ezért, minden test megmarad nyugalomban, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgásában mindaddig, amíg valamilyen külső erő, azt nem befolyásolja. Ezt így határozta meg Newton, az F = m*a képlete által.

Imagináció és meditáció.

Minden reálisan gondolkodó értelmes ember képes arra, hogy az észszerű elgondolásait, képszerűen jelenítse meg az elméjében, hogy a fantáziája segítségével, képzeletet alkosson. De mi értelme a reális, azaz valós képzeletnek, ha nem lehet köze, a megélhető valóságunkhoz? Akkor az csupán, az emberi agy, egy teljesen felesleges funkciója lenne. Azonban, a képzelőerő mégis működik bennünk. Éljünk vele úgy, hogy hasznos legyen az számunkra.

Munkavégző hatások.

Amikor az energia mibenlétét szeretném megtudni a fizikai leírásokban, akkor mindig arra a meghatározásra találok, hogy ”munkavégző képesség”. Még el is magyarázzák nekem, hogy az elvégzett munka reálértékéből számolják ki a munkavégzésre használt energia aktuális értékét. Így a munka, és az energia, olyan alapvető fogalmak a fizikában, amelyek teljesen elválaszthatatlanok egymástól. Még a mértékegységük is azonos.

Energiatakarékosság.

Ez az egyik legésszerűtlenebb fogalom számomra. A természettudomány ugyanis, azt állítja, hogy az energia nem vész el, legfeljebb átalakul, mindig más, és más megnyilvánulási formát ölt. Ez azt jelenti számomra, hogy az energia ott van mindenütt az Univerzumban, de mi mégis a leggyámoltalanabb módokon jutunk hozzá. Ezért mégis takarékoskodnunk kell vele, annak ellenére, hogy mindenütt jelen van, korlátlan és elpusztíthatatlan mennyiségben, körülöttünk is. Mert még nem ismerjük eléggé az energia mibenlétét.

Elektromos áram.

Az a fizikai állítás, miszerint az elektromos áram, az elektronok áramlását jelenti, csak félig fedi az igazságot. Mégpedig, kizárólag az egyenáramú telepről használt egyenáramra vonatkoztatva igaz csupán. A váltakozó áram esetében, vagy a lüktető egyenáramnál, egyáltalán nem beszélhetünk áramlásról.

Impulzus-megmaradás.

Az Univerzum kvalitatív mozgásmennyisége, a vele szemben tehetetlenül viselkedő kvantitatív tömegek közreműködésével közvetíthető impulzus által fejezi ki magát, valamint az azzal tökéletesen egyenértékű lendülettel. Így a tömeg, éppen a tehetetlen állapotánál fogva, olyan kölcsönhatásra képes lendületet szerez, amely a kölcsönhatás pillanatában impulzusértéket képvisel.

Frekvencia és hullámhossz.

Mondanivalómat, valahol az alapvető periodikus mozgásoknál kell kezdeni. Ott, ahol az anyagi mozgások elkezdődnek. A fizika állítása alapján, az anyag mindig mozog, nyugalma csak relatív, azaz látszólagos lehet. Ezek a mozgásformák, minden esetben, valamilyen rezgésre vezethetők vissza. Ha egy rezgés egyszeri, vagyis periódusidővel nem jellemezhető, akkor zavarnak tekintik. Ha pedig, egy adott rezgés periódusidővel jellemezhető, akkor annak már perioditása van vagyis, egymás után ismétlődő zavarsorozatnak tekinthető. Ilyenek például, az ingamozgás, a körmozgás, vagy éppen a keringőmozgás. Mivel ezek az alapvető anyagi mozgásformák, minden esetben, valamilyen halmaz közegében jönnek létre, ezért állandóan rezgő rezonátorokként érvényesülnek, és a közegükben hullámokat alakítanak ki. Majd ezeket a hullámokat jellemzi a hozzájuk tartozó frekvencia, és a hullámhossz.

Téridő.

Alapvető mozgásforma a rezgés. Az anyagi világunkban az inga jellegű, a kör alapú, és a keringő mozgásformák is, rezgésnek minősülnek. Ezek a rezgések térben jönnek létre, és valamennyi ideig tartanak. Közösnek értelmezett térben, és időben gondolkozva, egyfajta téridő elmélethez jut az ember. Kérdés, hogy egyáltalán, létezhet e téridő?

Vákuum.

A vákuum, az üresség, a semmit sem tartalmazó tér tartományának a neve. Valójában azonban, az anyagtól kiüresített teret jelentheti csak. A latin eredetű vakuus szó jelentése, üres, szabad, valamitől megfosztott dolog. Ha azonban, valamitől megfosztjuk a teret, akkor mi alkotja azt, ami megfosztottá lett? Amelyik halmazból ugyanis, ki lehet vonni valamit, maga is valamilyen halmaz kell, hogy legyen. Ezért üresség nem létezik, legfeljebb anyagtól megritkított, vagy anyagtól megfosztott tér. De a valóságosan létező tér maga, nem jelenthet űrt, ürességet, nemlétezést.

Kémiai-relativitás.

Ahhoz, hogy tisztábban lássuk a kémiai anyagok alapviszonyait, arra van szükségünk, hogy az Univerzum jelenleg oktatott születési világmodelljét áttekintsük. A Nagy-bumm elméletet, mint a mai természettudományos világkép anyag-kialakulási folyamatának kezdetét.

Éden-kert.

A Biblia egy szimbólumkönyv. Benne a kertészkedés, nem mezőgazdasági folyamatot jelent, hanem egy praktikus szimbólum, egy ideális hasonlat. Egy olyan egyszerű szimbolikus jelkép, amit hasonlatként, minden egyszerű átlagember könnyedén megért, mert eleve ismeri a gyakorlati agrárfolyamatot. Így a kertészkedés jól ismert gyakorlatához lett viszonyítva, az elménk működése. Ahol az értelmes tudatos gondolataink a magvak, amelyeket el lehet ültetni, vetni. A termőföld pedig, az érzelmeink által megművelt tudatalattink. Majd az Isten iránti tökéletes bizalmunkkal kell kitartóan ápolni, öntözgetni, gondozni szeretettel addig, amíg nem érik be a gyakorlati megvalósulás, számunkra hasznos termése.

Munkavégző képesség.

A munkavégző képesség olyan kvalitás, amely a tehetetlenséget kifejező tömegek állapotait képes megváltoztatni. Én alapvetően, kétféle munkavégző képességet ismerek csak.

Mozgásmennyiség.

Az Univerzumban állandóként nyilvántartott mozgásmennyiség, kétféle módon nyilvánul meg a valóságunkban. Az anyagi testeket jellemző lendület által, és az esetleges kölcsönhatásuk impulzusértéke formájában. Bár a fizika ma még egyként kezeli a három fogalmat, én mégis határozottan különválasztom őket. Erre az a tény ad számomra indokot, hogy szerintem, alapvetően a mozgásmennyiség az ok, míg az impulzus és a lendület, csupán a tehetetlen testeken megnyilvánult okozatok. Ennél fogva, mivel a mozgásmennyiség megmaradó tényező az Univerzumban, így az okozatai is szükségszerűen állandó jellegűeknek minősülnek.

Éter.

A fizikai éter fogalma, már az ókorban ismeretes volt. Akkor, a Föld levegőrétege fölötti tiszta égboltra értették. Newton vezette be a tudomány elméleteibe azért, mert véleménye szerint, kell lennie valamilyen általános alapközegnek, amely a távoli anyagi testek egymásra hatását közvetíteni képes. Erre utal a vákuum közegellenállása is. Az a tény, hogy az anyagi vonatkozásaitól kiüresített térben sem növekszik a fény terjedési sebessége. Az üresnek felfogható tér ugyanis, ami kizárólag a semmi fogalmát valósíthatná meg, semmiféle fizikai hatás nem képes terjedni. Ma pedig, a rádiózás kedvelői „találkoznak” az éterben, ahol a kedvenc műsoraink terjednek, a rádióhullámok közvetítése által.

Induktív transzformáció.

Az Univerzum szubjektív alaphalmazában kialakult mágneses állóhullámok szervezik az anyagot egységes halmazszerkezetbe, és tartják a kialakult anyagi struktúrát, általunk viszonyítható fix állapotban. Így minden anyagi halmazt, olyan stabil állapot képvisel, amit a hozzá tartozó mágneses állóhullámok biztosítanak számára. Az energia informatív értéke pedig, az anyagi halmaz viszonyított adatai alapján realizálódik.

Metaelmélet.

Ma már, a XXI. Században, olyan egységes világmodell elméletre van szükségünk, amelyben nem különülnek el az „izmusok”. Amelyben a tudományos, és vallásos igazságok is, egymásra találhatnak végre, és egy közös egységgé integrálva, erősíthetik az emberi nem, filozófiai síkon biztosítható pozícióját, ebben a kollektívvé vált, folyton-folyvást globalizálódó, egységessé váló anyagi világban.

Házasság.

Hazánkban, a hagyományokon alapuló hatályos törvények értelmében, a világi házasság nem más, mint egy felnőtt férfinek, és egy felnőtt nőnek, olyan önként vállalt életközössége, amely a társadalom alapegységét, a családot hivatott megtestesíteni úgy, hogy jogilag elismert és szabályozott, valamint hivatalosan bejegyzett együttélési formát valósít meg. A világi házasságban, mindkét fél megtartja a saját önrendelkezési jogát, és ezt a jogot tiszteletben tartják, a partnerük esetében is. Mivel a házasság jogi szerződés, a házas kapcsolatot vállaló felek között, ezért jogi úton, lehetőségük van az elválásra is. A házasélet ennél fogva, általános értelemben véve, a férj és a feleség szoros együttélését, konkrét értelemben pedig, a kettőjük nemi életét jelenti.

Exponenciális.

Lexikális jelentése szerint, olyan mennyiség, mely minél nagyobb, annál gyorsabban növekszik, tehát a növekedés mértéke, arányos a mennyiség nagyságával. Ez azonban, nem tűnik ki egyértelműen a képletszerű egyedi megoldásokból, de koordináta rendszerben ábrázolva a folyamatot, azonnal szembetűnő. Az exponenciális függvény görbéje ugyanis, mindig pozitív. Bár a vízszintes x tengely egy adott pontjáról indul el, de soha többé nem érinti azt. Y értéke pedig, minden pillanatban egyenlő a kialakult görbe aktuális meredekségével. Az x változó tetszőleges valós értéket vehet fel, vagy bármilyen komplex szám lehet, esetleg valamilyen, matematikai módon kifejezhető objektum is. Ezt állítja a matematika. Az exponenciális függvény görbéje, x=0-nál értéke 1, y értéke minden pontban egyenlő a görbe meredekségével.

A kvantumelmélet margójára.

A táguló Univerzumról alkotott elképzelés szerint, a kvantumelmélet olyan világegyetemet tükröz számunkra, amelynek fényében valaha, minden tömeggel rendelkező anyagi test, egy közös halmazt alkotott, mégpedig egy pontba sűrítve. De nem csupán egymás mellett, egy helyre tömörödve ám, hanem a szó szoros értelmében véve, egy végtelen parányi pontba sűrűsödve. Olyan végtelen parányi pontba koncentrálva, amely már nem is minősíthető tömegértéknek, hanem csupán energiának. Az ősrobbanás után pedig, ez az energia, a sebességváltozás függvényében, egyfajta tömeggyarapodáson ment keresztül. Ezért a kvantumelméletben, tömeg és az energia, egymásba módosuló tényezők lettek, amelyben az észlelhető valóság, a folyamatos tágulás jelenségét produkálja.

A fény természete.

A fény természetéről alkotott elképzeléseink sokat változtak az emberi fejlődés időszakaiban. Már az időszámításunk előtt 500 évvel is foglalkoztak a fénnyel. Az óta ismeri az ember a fénytörő, és fényvisszaverő anyagi eszközök kezdetleges fajtáit.

Elektromágneses hullám.

„elektromágneses hullám: az elektromágneses tér periodikus állapotváltozásai (rezgései), amelyek a fény sebességével terjednek vákuumban. Tranzverzális hullámok, azaz rezgési irányuk merőleges a terjedés irányára.

Az elme csodája.

Fogantatás után, az agy fejlődik ki először, mint a lelkünk önálló létezését szavatolni képes, anyagi, és szellemi kiterjesztésünk. Ebben az emberi agyban, funkcionál a relatív tudatú elménk. Az emberi elme attól relatív, hogy alapvetően két elméleti részre osztható. Tudatira és tudatalattira. A folytonos relatív viszonyítási képességünk, a tudati agyban nyilvánul meg. A tudati agy tehát, kizárólag csak a jelenben működik, a jelen pillanatnyi viszonyait képes kezelni. A tudatalattiban pedig, már nincsenek viszonyítási lehetőségek, ott alapvetően a test és cselekedetvezérlésünk valósul meg, a tudatosan kialakított aktuális hiteink alapján.

Angyalok és démonok.

A Biblia tanúsága szerint, az angyalok szellemi lények, Isten küldöttei. Azért, hogy segítsenek rajtunk, embereken, hírül adják nekünk Isten aktuális üzeneteit. Ők tehát, Isten teremtményei és hírvivői. Sátán is angyal volt, szellemi lény. Istent szolgálta a mennyben. Mivel azonban, fellázadt Isten akarata ellen, ezért letaszította őt Isten a menyből. Szellemi tényezőként, csak az emberi tudatban képes munkálkodni az óta. Démoni erőket használva, képes az emberi tudat befolyásolására, és teljes megszállására.