Futótűz

Minden relatív?

A modernkor fizikájának alapvető meghatározása alapján, „minden relatív”. Ezt annyira megszoktuk már, hogy azok számára is minden relatív, akiknek a relativitáselméletek nem sugallnak különösebben semmit. Valójában arra szorítkozik, hogy minden csupán nézőpont kérdése, ezért más megvilágításból, egészen más a viszonyítás végeredménye. Az azonban érdekes, hogy a „minden relatív” állítás, önmagában véve, egy abszolút állítás, mert magában foglalja az abszolútra vonatkozó „minden” fogalmát. Ezt az állítást tehát, egy abszolút kifejezés fogalmazta meg. Így önmagában, egy csodálatos paradoxon.

Lét.

Lét és tudat egy, és ugyanaz. Csak tudatos lét van, mert a létezés önmagát, mint tudatot nyilvánítja meg, hogy tapasztalatot szerezzen a valóságáról. Az abszolút Elme, megvalósítja a relatív, viszonyításra képes emberi elméket. Energia és az információ, együtt terjed a primer alaphalmaz mágneses hullámaiban, hogy megnyilvánítsák a tömegek abszolút halmazából azokat az anyagi struktúrákat, amelyek az objektívnek megismert szekunder valóságunkat alkotják. Így az energia a mágneses hullám mozgásmennyiségét jelenti, míg az információ, a mágneses hullámok frekvenciái, és hullámhosszai között fennálló viszonyt képviseli.

Tér.

A tudomány alapfeladata az, hogy az objektív valóság megismerését tárgyalja, lehetőség szerint objektív módon, minden olyan szubjektív véleménytől mentesen, ami elvonatkoztathat annak valós, észlelhető állapotától. Számomra azonban, a valóság objektív, és szubjektív egy időben. Az a tény, hogy az objektív valóság anyagi testjeinek térfogata van, eleve azt jelenti számomra, hogy a tér, amiből helyet foglalnak el, nem feltétlenül anyagi vonatkozás.

Térfogat.

A tudomány alapfeladata az, hogy az objektív valóság megismerését tárgyalja, lehetőség szerint objektív módon, minden olyan szubjektív véleménytől mentesen, ami elvonatkoztathat annak valós, észlelhető állapotától. Számomra azonban, a valóság objektív, és szubjektív egy időben. Az a tény, hogy az objektív valóság anyagi testjeinek térfogata van, eleve azt jelenti számomra, hogy a tér, amiből helyet foglalnak el, nem feltétlenül anyagi vonatkozás.

Nemlét.

A relatív számegyenes tükrözhetősége érdekében nyer, relatív módon abszolutizált értéket a nulla azért, hogy a negatív előjelű számok is valós értéket nyerjenek rajta, a számunkra megszokott relatív számsoron. Így a nulla, mint a relatív számegyenes neutrális vonatkoztatási pontja lett, a viszonyításunk alapja. Mivel azonban, az abszolutizált értéke szerint, eggyel kisebb relatív értékű, mint az abszolút értékű egyes, és eggyel nagyobb, mint a mínusz egyes, ezért gyakorlatilag a relatív nemlétezést testesíti meg. Így a nulla lett a nemlétezés, vagyis a valóság paradoxonja.

Mentális visszacsatolás.

A visszacsatolás azt jelenti, egy elektromos rendszernél, hogy a végrehajtást végző kimeneti paramétereket visszavezetik az áramkör bemenetére, hogy az, vezérlő jelként szabályozza a teljes rendszer optimális működését. Pozitív visszacsatolás esetén, a vezérlőjel erősíti a rendszer működését, míg negatív visszacsatolás alkalmával, vissza-szabályzás valósul meg, vagyis gyengül a rendszer működése. Így a rendszer, önmaga intelligens szabályzását oldja meg, hogy a működése egyensúlyban maradjon, és ne veszélyeztesse magát, a működő alaprendszert. Ennél fogva, minden rendszer intelligensnek mondható, amelyik képes önmagát szabályozni, a visszacsatolásai által.

Reinkarnáció.

A reinkarnáció alapgondolata az, hogy mindig újra, és újra leszületünk ide, a Földi életbe, és addig zajlik ez a beleszülető körforgás, ameddig nem teljesíti az ember a szellemi nemesedés azon fokát, amikor eggyé válik végre a teremtővel. Mindenki egy életfeladatra született le, amely a szellemi nemesedés lépcsőfokát képezi. Az újjászületés, a lélekvándorlás által valósul meg. A reinkarnációba vetett hit, feltételezi, az emberi lélek halál utáni életét, mely mindig visszatérve, új gazdatestbe költözik. A hipnotizált emberek, korábbi életek eseményeire emlékeznek vissza, a regressziójuk során.

Hála Istennek.

A hálás szívű embert, szereti az Isten. Ezt állítja a Biblia. Azt azonban nem fejti ki bővebben, hogy miért is kell nekünk hálásnak lenni. Így azonban úgy tűnik, hogy éppúgy hálásnak kell lennünk, a harmonikus boldogságunkat megvalósító jó dolgokért, mint a bennünket ért diszharmonikus, rossz eseményekért. Számomra ebben, semmiféle ésszerűség nincsen.

Egy, és ami már nem egy.

Az abszolút lineáris számskálán ábrázolva, a létező oszthatatlan pontokat, olyan számsort kapunk, amelynek minden tagja egy létező egyes, és megtalálható ezen a képzeletbeli számegyenesen. Utalva arra, hogy a számegyenes minden tagja, egyenlő matematikai értéket képvisel. A relatív számskála pedig, ebből az abszolút számskálából, egy általunk kiragadott, és átlátható szakasz csupán.

Közegidegen állapot.

Az a test, amelyiknek valamilyen oknál fogva, tökéletesen azonosak a fizikai paraméterei, a halmaz közegét felépítő alaptömegekkel, közeghonosnak nevezhető. Vagy olyan kölcsönhatás éri, amelynek hatására képes felvenni, a halmazt felépítő alaptömegekre jellemző mozgási paramétereket. A közeghonos tömegre jellemző, hogy ugyanúgy viselkedik, mint a közeg többi alkotóeleme vagyis, csak rezeg. Ahhoz, hogy beilleszkedjen a közegbe, fel kell vennie annak a rezgési adottságait. Ezért, a közeghonos test, súlytalanul lebeg a közegében, és éppen ugyanúgy közvetíti annak a rezgési impulzusait, mint a többi közeget alkotó résztömeg.

Közeghonos állapot.

Archimédesz törvénye értelmében, ha egy gáz, vagy folyadék közegébe olyan sűrűségű anyagi testet helyezünk, amelyiknek ugyanaz a sűrűségi felépítése, akkor az lebeg. Mert a közeg felhajtó hatása, és a közeg súlyából adódó közegnyomás hatása, éppen kiegyenlített lesz, a test felületén. Így a test abszolút súlytalan állapotba kerül.

Mágnesmotor.

A fizika azt állítja, hogy a zárt rendszer energiája állandó. Sem teremteni, sem pedig, elpusztítani nem lehet. Így az Univerzum zárt rendszernek minősül, mert benne, az energia megmaradási törvénye, mindig érvényre jut, az eddigi tapasztalataink alapján. Az energia, kizárólag a tömegekre kifejtett hatása által viszonyítható csak. Így nagyon sok megjelenési formát ölthet az anyagi világunkban. Ezért úgy is nevezhető, hogy szubjektív munkavégző képesség.  Mert a tömegek állapotváltozásait, hullámokban közölt munkavégzés által valósítja meg. Szubjektív munkavégzés révén, ami azt jelenti, hogy a hatása hullámok által terjed, és így az anyagi testek teljes térfogatán belül, egyszerre érvényesül.

Gondolat.

Az agyunkban, mindig gondolatok foglalják le a tudatunkat. Oly annyira, hogy leállítani sem tudjuk őket. Az agyi munka, szakadatlan gondolkozás. Nem szükségesek hozzá a külső benyomások, és az azokból leszűrődő képzetek. Gondolkodunk, amikor alszunk, vagy egyéb öntudatlan állapotban vagyunk. Gondolkodunk, amikor nem figyelünk különösen semmire sem. Gondolkodunk akkor is, amikor valamilyen probléma megoldására koncentrálunk, és akkor is, amikor az érzelmeinket szeretnénk értelmesen módon kifejezni. Így az agyunk, mindig valamilyen rezgésszintet valósít meg. De maga a puszta gondolat, önmagában sohasem képes változtatni az agyi rezgésszintünkön.

Állandók.

Albert Einstein, relativitásról szóló modernkori fizikájában, már megszokott dolog az, hogy minden relatív. Vagyis, viszonyított. Ennek ellenére, egyre több olyan tényezőt ismert már meg a tudomány, amelynek az értéke állandó. Méghozzá abszolút jelleggel, etalonként használva. A régebbi mértékrendszerekben tudatosan abszolutizáltak mértékeket azért, hogy azok egységesek legyenek az egész világunkban. Vagyis, abszolút értéket azért nyerhettek csak, mert tudósaink megállapodtak arról. Így alakult ki, a mai konvencionális, vagyis egyezményes alapokon nyugvó, SI- mértékrendszer is. A megismert állandók viszont, olyan abszolút értékeket képviselnek, amelyekről nem kell a tudósoknak külön döntést hozniuk, mert azok alapból konstans tényezők. Ezért viszonyítási alapú etalonként használhatóak.

Kvantum és foton.

A kvantum, és a fénykvantum, azaz a foton mibenléte, számomra még kérdéses, mert olyan tulajdonságokkal ruházta fel őket a tudomány, amire azok szerintem részecskeként képtelenek. A kvantum latin szó, és azt jelenti mennyiség. A fizikában az a legkisebb mennyiség, amellyel a kvalitatív energia hatása mérhető. A fény kvantuma például, a foton. Egy adott frekvenciájú elektromágneses hullámszerű csomag, vagy adag. Így a fizikában, fotonnak nevezik a kvantált elektromágneses mező gerjesztésének a kvantumát, azaz a legkisebb egységét. Ezért a foton, elemi részecske lett, az elektromágneses kölcsönhatások közvetítője. Ezért a fény, és az elektromágneses hullám minden megnyilvánulásáért a foton a felelős. A fotonnak nulla a nyugalmi tömege, és vákuumban állandóan fénysebességgel halad. Anyagi közegben lelassulhat, vagy el is nyelődhet, miközben a frekvenciájával arányos energiát közvetít, a lendület megmaradási törvénye szerint. Minden kvantumnak vannak hullám, és részecske tulajdonságai. Ezt állítja a fizika.

Inga.

Már az időszámításunk előtt 6000-ből származnak olyan leletek, amelyek arra utalnak, hogy a mai Algéria területén, ingát használtak, ezoterikus módon. Majd az ókori Egyiptomban volt nagyon népszerű az inga. De az ingát ma is használják, a radiesztézia „tudományának” a képviselői, ami az ember biológiai sugárérzékelésén alapszik. Így az inga használata, a legidősebb „tudományok” egyike. Az inga minden kérdésre választ ad. Ezért a népszerűsége semmit sem változott a mai napig. Valós szintű, tudományos értéket képviselő módon, először Galileo Galilei foglalkozott az ingával, 1602-ben. Megállapította, hogy bármekkora az inga kitérése, a lengési ideje mégis állandó. Az inga lengési ideje, valójában csak az ingaszál hosszától függ, az ingaszálon rögzített tömeg súlyától, és annak anyagi minőségétől teljesen független. Így az ingamozgás állandó lengési idejét figyelembe véve, megtervezte az ingaórát, mint az első időmérő óraszerkezetet. Megépíteni azonban, már nem maradt ideje. Christian Huygens készítette el az első ingaórát, Galilei tervei alapján, 1656-ban.

Túl a téridőn.

Albert Einstein által kidolgozott, általános relativitáselmélet eredménye az lett, hogy az egyesített téridő fogalma, létjogosultságot nyert a tudományban. Ennek eredményeként, az idő meggörbítette a teret, vagy a tér az időt, amelyben a gravitáció, már csak, mint látszólagos hatás érvényesült. Vagyis, a téridőnek köszönhetően, a gravitáció valósnak képzelt, vonzó erőn alapuló klasszikus elméletét, a tömegvonzás látszólagos, modern geometriai elvei váltották fel. Így a téridő elméletére, sok egyéb részelmélet épült már. Ezért, aki azokat elemzi, és meg kívánja érteni, joggal érezheti úgy, hogy túl van már a téridőn.

Legyen…

A Biblia tanúsága szerint, amikor Isten megteremtette a világot, még a Genezis időszakában, akkor először kigondolta az érzéseit, majd hozzájárult azok megvalósulásához, amikor kijelentette azt, hogy „LEGYEN”. Majd csak ezek után látta azt, hogy amit teremtett, az mind milyen jó.

Gondolkodom…

Az emberi értelem, már az ókorban, Platón és Arisztotelész korától, eleve megkérdőjelezett dolog volt. Mert a korlátolt érzékszervei révén nyerhető információival az ember, csak olyan valóságképet festhetett magának, ami kizárólag hit alapú lehetett. Így az ókori elveket követő szkepticizmus hívei azt vallották, hogy semmi sem lehet abszolút bizonyosság számunkra, legfeljebb relatív, azaz valóságszerű. Így minden emberi igazság relatív, mert beárnyékolja a tévedés lehetősége. Descartes viszont, az emberi létezést, a gondolkodás képességére vezette vissza, és így, azzal is próbálta igazolni. 1637-ben megjelent, „Értekezés a módszerről.” -című művében, határozottan kijelentette, hogy ”Gondolkodom, tehát vagyok.”. Így a létezés magyarázatát, összekapcsolta a gondolkodás képességével. Vagyis, a gondolkodás által megnyilvánult relatív emberi létezést, abszolút bizonyosságként kívánta bemutatni.

Hatásvadászat.

Newton mozgástörvényei alapján, ha egy anyagi test tömegét kimozdítjuk egy adott értékű F-erő által, akkor először gyorsul az, majd további erőhatás hiányában, egyenletesen lassuló mozgást végez, az anyagi valóságunkban. Valamilyen folyamatosan gyengülő sebességgel, a közegellenállás miatt. Ennél fogva, éppen a közegellenállás ténye utal arra, hogy valamiféle ellenállásba ütközik a folyamat, ezért a test nyugalomra talál ismét.

Pillangóhatás.

Lényegét tekintve, a pillangó-effektus arról szól, hogy egy kaotikus rendszerben, a kiindulásinak tekintett feltételek gyenge mértékű megváltozása is, hatalmas, lavina léptékű változásokat válthat ki, a teljes rendszer állapotában, igen rövid időn belül. Ezt Edward N. Lorentz határozta meg, 1963-ban, mint meteorológus professzor. Állítása szerint, a determinisztikus, azaz nem kaotikus rendszerek is képesek arra, hogy ilyen gyengécske kölcsönhatáson alapuló változások, számunkra előre nem látható, katasztrofális hatásokat váltsanak ki. Így Lorentz elmélete, a tudósok addigi, ok-okozatiságra visszavezethető determinista, azaz előre megjósolható hitét, rendítette meg. Relatív állapotba hozva ez által, a fizika értelmezését. Mert minden rendszer képes kaotikus állapotba kerülni, amíg az állapotváltozás időszakában áll.

Visszacsatolás.

A vezérléstechnikában használatos kifejezés, ami alapvetően arra utal, hogy egy egységesen működő teljes rendszer, hogyan változtatja meg, és ez által, milyen módon szabályozza a saját működési alapfeltételeit, ha benne a működés egyéb adottságait biztosító paraméterei, szélsőségesen módosulnak. Így a rendszer, önmaga szabályzását oldja meg, hogy a működése egyensúlyban maradjon, és ne veszélyeztesse magát, az alaprendszert. Ennél fogva, minden rendszer intelligensnek mondható, amelyik képes önmagát szabályozni, a visszacsatolásai által.

Paradicsomi létállapot.

A keresztény indíttatású szent könyvek tanúsága szerint, az ember alap-inkarnációs szintű, kezdeti tudatos létállapota, a paradicsomi állapot volt. A paradicsomi elmeállapotban, a megnyilvánult emberi tudatot, az egyéni Isten abszolút Én-tudata töltötte ki. Vagyis, az Ádámnak nevezett magányos ember, tökéletesen együttműködött, a saját Isteni adottságaival. Kezdeti létállapotával az ember, az Istenembert valósította meg. Tehát, olyan embert, akinek a tudata még, a tökéletes Isteni szellem által jutott kifejeződésre, abszolút módon.

Univerzális viszony.

Az energia nem vész el, csak átalakul, állítja a fizika. Vagyis, mindig másmilyen megjelenési formát ölt. Megjelenni azonban, csak a hatásával szemben tökéletesen tehetetlenül viselkedő, tömegeken végzett állapotváltozások árán képes. Így az energia, a létezés kvalitatív részét jelenti, a cselekvőképességet, a hatóképességet. A létezés kiterjedéssel rendelkező, kvantitatív részét pedig, a tömegek képviselik, amelyek teljesen hatástalanok, vagyis tehetetlenül viselkednek, a rajtuk uralkodó hatásokkal szemben.  Így az energia, különböző megjelenési formát ölteni, csak a vele szemben tehetetlenül viselkedő tömegek által képes. Mert az energiára következtetni, csak a tömegeken végzett állapotváltoztató hatásai alapján vagyunk képesek. Az energia informatív értéke pedig, azt határozza meg, hogy a tömegek halmaza, milyen strukturális formát öltsön. A tömegek halmaza által felépített anyagi test pedig, olyan adatokkal viszonyítható számunkra, amit az energia informatív értéke reá kényszerít.

Világvége. 2012.

A maja kalendárium 2012-vel ér véget, így ez a dátum látszik a legideálisabbnak arra, hogy kijelölje számunkra a világunk végét. Ez egybeesik Nostradamus előrejelzésével is. Más egyéb jóslatok is utalnak arra, hogy ez az előrejelzés valószerű lehet. Azt azonban, tudni kell, hogy eddig, majdnem ötven ilyen irányú jóslatot túlélt már a Földünk a nélkül, hogy az, bárminemű érezhető változást okozott volna.