Futótűz

Ahhoz, hogy arról beszélhessünk, hogy egy gondolat Isteni, először is Istenre van szükségünk. Ez persze igazából nem probléma, mert a létezés bármely ténye mindig a Teremtőre utal. Így az objektív értelemben észlelhető és tapasztalható valóság létezése azt jelenti, hogy valaki megnyilvánította, előteremtette, azaz tapasztalható formába rendezte számunkra. Ez a rendező pedig csak több lehet, mint az, amit teremtett. Ennél fogva Isten, a Teremtő valós létezése nem pusztán elfogadható, hanem elemi szükségszerűség. Erre a következtetésre jutott minden valamire való filozófus, természettudós és egyéb gondolkodó.

A Bibliában lejegyzett élete szerint, Jézus Isten Szent Lelkétől fogantatott, és így Isten és Szűz Mária gyermekeként nevelkedett. Harminc éves korában keresztelte meg Keresztelő János. Megkeresztelésének pillanatában betöltekezett Isten Szent Szellemével, amely tényt egy, a vállára szálló galamb testesített meg. Majd harminchárom évesen keresztre feszítették bűntelenül. Az igazán aktív társadalmi élete így valójában három év volt csupán. Ezen időszakban Isten igazságaira tanította az embereket, vakoknak adta vissza a látását, süketeknek a hallását és némáknak a beszéd képességét. Bénákat gyógyított, megszállottakat szabadított meg a megszálló lelkek rabságából és halottakat támasztott fel. Mindezen cselekedetei külön-külön is igazolhatták volna Isteni mivoltát.

Számítógépessé vált világunkban, már olyan játékokat űzhetünk, amelyikben nem játszik kardinális szerepet reánk nézve, a lejátszott jó és a rossz. A játékok mindig újra kezdhetőek az elejétől, és a játékosok által olyan szerepeket vállalhatunk, amilyenhez éppen kedvünk van. Szabadon megtehetjük, mert ez „csak” egy virtuális, azaz látszólagos, elképzelt valóság.

Örök ellentétnek tűnik a materialista és az idealista világfilozófia, de ma, a XXI. Században, már éppen itt az ideje annak, hogy egyezségre jutva olyan világképet alakítsunk ki, amit stafétaként érdemes továbbadni a gyermekeinknek és unokáinknak. A valóságunk ugyanis, amelyben élünk, materialista természettudományokon alapszik, de azt mindenki jól tudja, hogy ez édes kevés, hiszen az érzések lelki birodalmában még csak vakon tapogatóznak a tudósaink. Mi mindannyian a materialista tudomány határeseteit és az idealista gondolkodásmód elfogadható realitásait szemezzük, hogy egyfajta sajátságos valóságképet alakítsunk ki magunknak. Az én verzióm megértéséhez először a természettudomány segítségét veszem igénybe.

Az elemi geometria határozza meg az alapfogalmak jelentését, amelyek segítenek eligazodni bennünket a síkok és térfogattal rendelkező testek elméleti világában. Így persze, a teret is, amelyben ezek az idomok találhatóak és leképezhetőek. Csakhogy, ezek az alapfogalmak már az alapoknál problémát jelentenek számomra. A tankönyvek szerint ugyanis, a geometria olyan testekről és ponthalmazokról beszél, amelyek a valóságban nincsenek. Tehát, csak elméletileg léteznek. Nézzük az alap-meghatározásokat, egy matematika könyv alapján.

Talán a legelvontabb fogalom a matematikában. Valójában attól elvont, hogy éppen a logikus értelmezhetősége van elvonva amiatt, hogy a geometriában kiterjedés nélküli tényezőként kezelik.

Aki elolvasta a tömegvonzás tagadásáról szóló írást, abban az emberben jogosan merül fel a kérdés, ha nem a tömegvonzás okozza a súlyos állapotot, akkor ugyan mi? Remélem, ezzel az írásommal nem maradok adós, a súly magyarázatát illetően.

A Föld, ahol élünk, bioszférát biztosít az élőlényei számára. Ez a bioszféra a Föld anyagiságában mindenhol jelen van, és az élet valamely formájával igazolja is magát. Így bioszféra a szilárd föld, amely a lábunk alatt található, bioszféra az összes víz és a légtér is természetesen, mint a Földünk szerves része. Durván három halmazállapotot különböztet meg a fizika, amelyeknek eltérő alaptulajdonságai vannak.