Futótűz

Bölcsészet.

A bölcsészet, azoknak a humán tudományoknak az összessége, amelyek az emberi társadalommal és az egyéni szintű gondolkodásmóddal foglalkozó résztudományokat öleli fel. Ilyen módon, a kauzális jellegű ok-okozati összefüggések alapvető értelmezésével foglalkozik. De nem a természettudományok egyéb, gyakorlati tapasztalatain alapuló megismerések szintjén. Hanem főképpen, a teoretikus jellegű gondolkodás logikáin alapuló eszmefuttatások elmélkedésinek a szintjén. Így a bölcsészet kifejezés valójában, a filozófia szó magyar megfelelőjének tekinthető. Kérdés az, hogy milyen ismeretek tartoznak még szorosan, a bölcsészet filozófiai szintű hatáskörébe?

Egységnyi szám.

A természetes egész számokat a számelmélet, a nullával kezdi és végtelen sok ilyen egész számról beszél. Miközben a nulla, még csak nem is nevezhető valójában számnak. Hiszen a nulla, a matematikai szinten kifejezhető mennyiségek teljes hiányára utal. Így a nulla, a matematika olyan neutrális szimbóluma csupán, amit nem sorolhatunk a természetes számok közé. Ezért, a pozitív és a negatív számok között létrehozható tükrözhetőség miatt nyert csak matematikai jellegű szimbolikus értelmet. Az egyes számhoz viszonyítva. De valóságos, mennyiségileg maghatározható számértéke, gyakorlatilag nincsen. Mert a természetes számok, mindig valamilyen mennyiség matematikai szintű kifejezői.

Atomi térfogat.

Az atomok, az anyagi minőségek tovább már kémiai szinten nem bontható alkotóelemei. Ezért a régi tudósok az atomot „oszthatatlannak” vélték. Ami kémiai szempontból véve, még ma is igaz. Így az „atom” szó, „oszthatatlant” jelent az anyagi világban. Ami természetesen, fizikai szinten már tovább bontható az ő alkotóelemeire. Ezért, az atomok oszthatatlansága, relatívvá vált a tudományban. Mert az atomok, a nukleonokból álló atommagokra és a körülöttük keringő elektronokra bonthatók. Ezért, az atommagokat általában véve, a protonok és a neutronok alkotják együttesen. A hidrogént kivéve, amelynek nincsen saját neutronja.

Villamos áram.

Elektromos áramról akkor beszélhetünk, ha a töltéssel rendelkező elektronok, valamilyen potenciális különbözőség feszültségének a hatására, munkát végeznek, az elektronok hatását akadályozó ellenállás viszonyítható állapotán. Miközben a potenciális feszültségkülönbség, elektronok által képviselt áramot hajt keresztül, az útjában álló ellenálláson.

Ismeretelmélet.

Alapvető természeténél fogva, minden értelmes ember törekszik a tudásra. Ez a tudásvágy az, ami a megismerés felé hajtja. Így alakul ki a szellemi képességeit bontakoztató értelmes kisgyermekeknél, a „miért” korszak. Amikor minden viszonyítható dolog és esemény megismerése hajtja, űzi őket, és szinte kiapadhatatlan a megismerési vágyuk. Ahogy rácsodálkoznak a világra. Mert a „miért” kérdéseikre adott értelmes válaszainkat is, még tovább boncolgatják. Egészen a végtelenségig. Mindig újabb és újabb, „de miért” kérdésekkel bombázva bennünket. Mert óriási igényük van arra, hogy a számukra fontos dolgok és események, adekvát módon nyerjenek értehető és logikus visszaigazolást az elméjükben. Vagyis, megértsék az észlelt dolgok és események mögött, a szellemi szinten elfogadható tudati tartalmakat. Majd az általánosnak mondható közoktatásnak köszönhetően, olyan alapvető ismeretekre tesznek szert, amelyekről a tanulás során, gyakorlati tapasztalatokat is szereznek.

Kezdet és vég.

A kezdet és a vég, olyan alapvető fogalompár, ami valamilyen fizikai szinten megvalósuló eseményszerűséget, idővel határoz meg. Ilyen módon, igei alapon kezelve, valamilyen cselekvésre, történésre vagy létezésre utal. Így az abszolút Létezésen belül, ami maga is nyilván esemény, relatív módon viszonyítható cselekmények és történések részeseményei valósulnak meg. Amelyeknek nyilván, van kezdete és vége. Hiszen idővel meghatározható részesemények azok, az abszolút Létezésben.

Információ értelmezése.

Az információ mibenléte, még nincsen konkrét módon megfogalmazva a tudományban. Így a különböző tudományos ágazatok, mindig más értelemben, egészen más értelmezés alapján használják ezt a fogalmat is. Teljesen általános jelleggel. Inkább, csak körül írják azt, hogy mi is a fogalom tudományosan elfogadható értelmezése.

Jövő idő.

Nyelvtani szempontból véve a jövő idő, az igeidőknek azt a jelentését határozza meg, amellyel a kommunikáló ember, a közlés pillanata utáni időtartamra helyezi, az igével kifejezhető cselekvés, történés vagy létezés eseményét.  Vagyis, valamilyen pillanatnyilag meghatározható állapot lehetséges megváltozását vetíti előre. Így a jövő idő a grammatikában, a jelennel és a múlttal áll szöges ellentétben.

Morfogenetikus mező.

Ez egy összetett szó, amit a „morfe” előtag és a hozzá kapcsolódó „genesis” utótag együtt képvisel. Ahol az előtag formát, struktúrát jelent. Az utótag pedig, a keletkezésre, a megnyilvánulásra, a teremtésre utal. A fogalmat először Rupert Sheldrake biológus használta. Szerinte ennek a szellemi szintű mezőnek emlékezete van. Szabad szemmel nem látható, de a hatása mégis érzékelhető. Mert folyamatosan befolyásolja az anyagi minőségek működését. Alapvetően meghatározza azok működését, így az aktuális létezési formájukat is.

Energiahordozók.

A fizika tudományos meghatározása alapján, minden anyagi minőség energiahordozó. Így gyakorlatilag, minden olyan anyag vagy anyagi rendszer energiahordozónak minősül, amelyiket mechanikai munkára lehet fogni vagy éppen fűteni lehet vele. Ebből kifolyólag, ha minden anyagi minőség energiahordozónak számít, akkor az anyagokkal tulajdonképpen, nem is lehet az energia mibenlétét konkrét módon meghatározni. Mivel az anyagok, sohasem lehetnek azonosak azzal az energiával, amit csupán hordozni képesek. Így az energiáról formált fizikai meghatározás, amely szerint az energia, az anyagi testek munkavégző képessége, ami átalakítható különböző megjelenési formákba, nem csupán sántít, hanem még elég béna is. Mert azt, hogy mi az energia, nem határozták meg vele konkrét módon. Még akkor sem, ha az anyagok hordozzák azt.

Tudomány vagy Isten?

A tudomány és az Istenhit, az értelmes emberi kultúra részét képezik. Elválasztani a kettőt egymástól nem könnyű. Már, csak azért sem, mert a tudomány valamikor, a vallásokból fejlődött ki. Mivel, a papok voltak azok az igazságot kereső írástudó emberek, akik az Isten által teremtett anyagi világunk valóságát, egyre jobban szerették volna megismerni. Így a tudományt, mint a természetre vetített Isteni igazságok felismerésének az eszközét művelték. Így kezdetben, minden tudományos jellegű állítás, Isten dicsőségét szorgalmazta.

Jó Isten.

Az abszolút Létezés, alapvetően kétféle valóságon nyugszik. A kozmikus szintű mágneses valóságon, és a vele ellentétes tulajdonságú, elektromos anyagi valóságon. De az anyagi valóság, a mágneses valóságból alakult ki, és abban is működik rezgési szinten. Így az objektívként megismert anyagi valóság gyakorlatilag, elektromos és mágneses egy időben. Ezért benne az elektromos hullámokat, „elektromágneses” hullámoknak nevezik. Amit az elektromos és a mágneses erőterek között folyamatosan fennálló induktív viszony tart, egy közös egységben. De, ha a légterünkben felfelé haladva, elhagyjuk a bioszféránk határát, akkor már a bolygó és csillagközi térbe kerülünk. Az űrbe. Ahol nincsen elektromos anyagi vonatkozás. Mert az már, az Univerzum tisztán mágnese tere.

Sötét energia.

Sajnos, az energia mibenléte, még nem teljesen tisztázott a fizika tudományában. Mert az a tény, hogy helyzeti energiaértékkel ruházzák fel a nyugalomban lévő anyagi testeket, és mozgási energiaértékkel a mozgásállapotban lévőket, még egyáltalán nem utal arra, hogy tulajdonképpen, mi is az energia. Még akkor sem, ha ez a kétféle energiaérték, tökéletesen egymásba számolható matematikai mennyiség. Így az energiát, egyszerűen munkavégző képességnek tartja a fizika tudománya. De az erő is munkavégző képesség ám a fizikában. Mégsem nevezzük energiának. Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi a különbség az erő és az energia között, ha mind a két hatás munkavégző képességnek minősül?

Sötét anyag.

A sötétség fogalma, eleve háromféle jelentéstartalommal bír. Az első jelentése alapján, a látható fény teljes hiányára utal. Amikor egy anyagi test, vagy egyéb közeg, elnyeli az összes látható fényt. A második jelentése alapján, a szellemi elmaradottságra utal. Gyakorlatilag a butaságra. Amikor az értelemmel bíró ember, szellemi szinten nem fogja fel, az észlelt dolgok vagy események valóságos lényegét. Harmadik jelentése alapján pedig, a pozitív lelki élet, spiritualitás nélküli legalacsonyabb szintjét jelképezi. Így lett Lucifer, a sötétség fejedelme. Bár a neve azt jelenti, hogy „Fényhozó”. Mégis a félelemnek, a szerencsétlenségnek, a pusztulásnak, a halálnak és a gonoszságnak a jelképe lett. Gyakorlatilag, ezt a sötétséget győzte le feltámadásával Jézus. Amikor, az Istentudatosság tiszta „fényével” világította be az emberek elméjét.

Tapasztalat.

Amikor az élet reánk irányuló eseményeiben részt veszünk, akár akarjuk, akár nem, tapasztalatot szerzünk magunknak. Így a tapasztalat többnyire, olyan fizikainak mondható testi élmény, amit szellemi szinten is értelmezhetünk. Vagyis, mivel az anyagi testünkkel veszünk részt a megtapasztalható eseményekben, és azt szellemi szinten tudjuk csak mentális módon értelmezni, akkor tulajdonképpen, a lélek tapasztal meg bármit is általunk. Mert az értelmes embert három, elvileg jól elkülöníthető rész alkotja. A lélek, a szellem, és a test. Ahol a lélek állandó, abszolút értékű amíg élünk, míg a testünk és a szellemiségünk relatív, folyton változó adottságaink.

Terjed a fény.

Az objektív anyagi valóságunkban a fény, „elektromágneses” hullámként van nyilvántartva. Amelynek a terjedési sebessége, 300 000 km/s vákuumban. Csakhogy, amikor a fény vákuumban terjed, akkor éppen az anyagi minőségektől megfosztott térben halad. Ha pedig, anyagi minőségek nélkül fejezzük ki a teret, akkor az már elektromos jellegű, eleve nem is lehet. Csupán a mágneses összetevőjéről beszélhetünk. Ilyen módon vákuumban a fényről csak, mint mágneses hullámról ejthetünk szót.

Fogalom.

A szavaink által kifejezésre juttatott fogalmaink jelentését, lexikális módon határozta meg az emberi kultúra. Így a lexikonjaink, a szavakkal kifejezhető fogalmaink után, leírják azok szemantikai szintű jelentéstartalmát is. Azt a logikai összefüggést, amit minden ember egyformán értelmezhet, egy-egy adott szó fogalmi tartalmának a hallatán. Ezzel foglalkozik a szemantika. A nyelvtudományt képviselő lingvisztikán belül. Így a szemantikát magyarul, jelentéstannak nevezik. Ezért a szemantika, a nyelvészet azon területe, amely nem a szavainkat képviselő fogalmak leírt megjelenési, nyelvtani formáival foglalkozik, hanem azok belső, logikus jelentésével. Illetve azok jelentéstartalmának az esetleges változásaival.

Agyműködésünk.

A tudós szakemberek azt állítják, hogy „ők nem hisznek, hanem mérnek”. Vagyis a szellemi tudásukat, nem a lelki szinten érvényesülő érzéseikre alapozott hitük határozza meg, hanem a szellemi szinten kezelt értelmes gondolataik. Ebből kifolyólag, előbb mindig mérnek, azaz viszonyítanak. Majd a méréseik eredményeiből vonják le, a nyilvánvaló szellemi szintű következtetéseiket. Ilyen értelemben véve, egy igazi tudós ember, sohasem a lelki eredetű megérzéseire hagyatkozik. Mert az elméjében, a lelki szintű megérzéseinek, nincsenek precíz méréseken alapuló, tudományos létezési jogosultsága.

Vákuum.

Már megszoktuk azt, hogy a teret, az anyagi minőségek töltik ki. Ezért van azoknak térfogatuk. Szilárd, folyékony és légnemű anyagi részhalmazokat alkotva. Ha azonban, kivonjuk az anyagot a térből, akkor vákuumot kapunk. A vákuum tehát, térfogat nélküliséget jelent az anyagi világunkban. Vagyis a vákuum, az anyagi minőségek számára, maga a tér. Az anyagi mozgás, a változás, a viszonyítható létezés tere.

Jelenben az idő.

Már nagyon régi filozófiai és tudományos jellegű probléma az, hogy mi is az idő. Annak ellenére, hogy már a tudományok kezdete óta, filozófiai értékű alapfogalomként szerepel. Így a fizika tudományában is.  Tudjuk mérni, többé kevésbé tudjuk értelmezni, de hogy mi az idő, az még nem nyert tudományos értékű meghatározást. Vagyis az időt, a tudósaink is, egyszerű konyhanyelven értelmezik.

Mindenség elmélete.

A mindenség elméletének, egy olyan tudományos elképzelést kell tartalmaznia, amelyben az abszolút Létezésben, az objektív elektromos szerkezetű anyagi valóság mellet, az Univerzum szubjektív, azaz mágneses valósága is értelmet nyer. Mint két olyan ellentétes tulajdonságú fizikai valóság, amely a teljes, az abszolút Létezés különböző szintű eseményszerűségeit képes fenntartani.

Kvantumgravitáció.

Az emberi történelem során, már régóta foglalkozunk a gravitáció jelenségével. Az ókorban, az égitesteket összekötő láthatatlan „zsinórról” szólt a dolog. Míg Newton korában, a tömegvonzás elméletével magyarázták. Így, éppen Newton volt az a kiváló matematikus, aki felállította a tömegvonzás ma is használatos matematikai képletét. Majd Einstein, a relativitásról szóló elméletével, a téridő szövetének a görbületével magyarázta, az egyetemessé vált gravitáció jelenségét. A tömegek vonzó hatása nélkül.  Míg a mai modern kvantumelmélet, még nem is foglalkozott érdemben, a gravitáció vitathatatlan jelenségével. Viszont, már megalkotta a „kvantumgravitáció” rejtélyes fogalmát.

Erőből energia.

Amikor egy erő, hatást gyakorol egy anyagi test tömegére, akkor azt az erőt, egy másik test tömege közvetíti, teljesen tehetetlen módon. Így a közvetlen felületi érintkezésük pillanatában, a lendületben lévő második test, átadja egyetlen felületi érintkezésen alapuló impulzus által azt az erőhatást az első testnek, amit a lendületével közölni képes. Megváltoztatva ez által, az első test addig viszonyítható mozgásállapotát. Vagyis, az erő hatása, a tömegek között közlődik, közvetlen felületi érintkezésen alapuló kölcsönhatás révén.

Lehetőségek fizikája.

A klasszikus fizika az alapja, a fizika tudományának. Einstein modern fizikája, abból fejlődött ki. A véletlenek fizikáját megalapozva. De nem cáfolva a klasszikus fizika egyetlen állítását sem. Így, a relativitáselméletekből kifejlődött kvantumfizika már, a lehetőségek fizikáját testesíti meg. Mert, már nem a klasszikus fizika által meghatározott, jól determinált törvények uralják benne a megfigyelt és előre megjósolható eseményeket, de nem is a relatív véletlenszerűség, hanem a fizikai szinten megállapított, határozatlanságra alapozottan feltételezhető lehetőségek.

Személyes energiahiány.

Amikor az ember, energetikai szempontból tekintve normális, akkor teljesen egészséges. Mert a szervezetének minden sejtje, azok minden egyes atomja, mint anyagi szintű kiterjesztése, a reájuk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámok induktív hatásának engedelmeskedik. Korlátozások nélkül. Ilyen egyéniségek például, az újszülött gyermekek. Hiszen, az őket éltető kozmikus szintű mágneses hullámuk, mint lélek, tökéletes induktív munkát végezhet a kis anyagi testükön. Amit a szellemi képességük hiányában, nem korlátozhat semmi. Esetleg csak, az anyai gondoskodás hiánya.