Spirituális lények vagyunk.
„Nem emberi lények vagyunk, akik spirituális élményeken megyünk keresztül, hanem spirituális lények, akik az emberi létezés élményén haladnak át.”
Maharishi Mahesh
Spirituális lények vagyunk.
„Nem emberi lények vagyunk, akik spirituális élményeken megyünk keresztül, hanem spirituális lények, akik az emberi létezés élményén haladnak át.”
Maharishi Mahesh
Adóssághalmozásunk.
Amit nem szeretetből gondolunk, beszélünk, vagy teszünk, az valójában, adósságunkként halmozódik az életünkben. Olyan adósságunkként, amit azonnal el kell kezdenünk törleszteni. Mert ez a tartozásunk bizony, az egészségükre megy.
Teremtő pillanat.
A valóságunk teremtésére képes lelki érzései mindig, csak a jelen pillanatában aktivizálhatóak. Ami azt jelenti, hogy a szellemi gondolatainkat, amelyek értelmes célok felé képesek irányítani a lelki érzéseinket, a jelen pillanatára kell koncentrálnunk az elménkben ahhoz, hogy szinkronba legyenek azokkal. Amelyik pillanatot, nem a tudatos teremtésre használjuk, azt elfecséreljük.
Újjászületés.
Jézus tanítása alapján, aki nem születik újjá, nem léphet be az Istennek országába. De az, hogy az újjászületés mit jelent a gyakorlatban, még mindig homály fedi. Mert az emberi lélek és szellem, egyként van értelmezve.
Azon meditálok, ...
A mi csodálatos magyar nyelvünk, amelyik mindig a lényeg kifejezésére törekszik, ebben a szólásunkban is utal, az ember spirituális lényegiségére. Amikor ugyanis, olyan dologról gondolkozunk szellemi szinten, ami még nincsen meg az emlékeinket tárolni képes memóriánk mentális adatbázisában, akkor gyakorlatilag, csupán lelkileg érezzük egy problémánk lehetséges megoldási lehetőségét. Így a megoldásra szorítkozó lelki vágyunk, ott él bennünk. Az motivál bennünket arra, hogy a szellemi gondolataink segítségével, a lehetséges megoldás logikai összefüggéseivel foglalkozzunk, az elménkben.
Magasabb tudatszint.
Már megszokott dolog az, hogy az értelmes ember elméje, éber állapotában, tudatos a külvilág ingereire. Ugyanez az értelmes ember, egy egészen más tudatállapotba kerül abban az esetben, amikor az éber tudati állapotából, az álom tudatos periódusát éli meg. Az álom állapota is tudatos, hiszen képesek vagyunk olykor emlékezni arra. Az lenne a magasabb tudatállapot? Hiszen az esetek többségében, még csak, nem is emlékezünk rá.
Előítélet.
Az előítélet olyan személyes magánvéleményünk, amelyet előzetes tapasztalati ismeretek nélkül hoztunk meg. Így a legtöbb esetben, csalódásokhoz vezetnek. A külső, objektív adottságokra hagyatkozva, a számunkra nem látható belső, azaz szubjektív tulajdonságokról alakítunk ki magánvéleményt. Mert olyan alaptulajdonságokat tulajdonítunk valaki számára, amelyek abban a személyben, egyáltalán nincsenek meg. Így főképpen, más emberek felől formálunk ilyen előítéleteket. De előítéletünk lehet egyéb élőlényekkel, tárgyakkal, vagy jelenségekkel szemben is.
Dicséret.
A dicséret, olyan hálás szellemi gondolatok összessége, egy adott témakörben amelyhez, csak pozitív lelki érzések társulhatnak. E miatt, aki dicséretet mond, önmaga pozitív lelki érzéseiből ad mentális erőt annak, akit éppen az elismerésében részesít. Továbbá, akit megdicsérnek, annak az elméjében is, hasonló polaritású lelki érzések indukálódnak. Ezek a lelki érzések összeadódnak, és fokozzák a helyesnek vélt aktivitás mértékét. Ezért a dicséret, az erkölcsi nevelés legideálisabb mentális eszköze.
Pusztító.
Isten a teremtő. Önmaga szubjektív mágneses valóságából teremtette mag, az objektívnek megismert, elektromos anyagi valóságot. Ezért az objektív anyagi valóság elektromos eseményei, ma is a szubjektív valóság mágneses terében történnek és nyilvánulnak meg. Így a mágneses alapú szubjektív valóság, induktív módon uralja, az elektromos tulajdonságú anyagi valóság megtapasztalható eseményszerűségeit.
Nevelés.
Szülők, nagyszülők, tanárok, óvónők és dadusok vagyunk mindannyian, akik gyermekeket és unokákat nevelgetünk. Valamint, egymást is neveljük folyton pedig, közel egyidősek vagyunk. A férj, a feleségét, és fordítva. A barát a barátnőjét, és viszont. De a barátok és barátnők is egymást nevelik, hogy el tudják a másikat viselni. Továbbá, így tesznek a munkatársak is természetesen. Hiszen, senki sem tökéletes.
Szociológia.
A szociológia olyan tudomány, amely alapvetően, a társas viszonyok megfigyeléséről és szabályzásáról szól. Vizsgálja a társadalmi élet összetevőit. Az egyének csoportos, szervezeti, és intézményes együttműködésén keresztül, a társadalmi stabilitás lehetőségeit kutatja. Amit a családokon túl, kivetít az iskolákra, a munkahelyekre, az egyházakra, a politikai csoportosulásokra, és a teljes államiságra.
Attitűd.
Az anyagi minőségünket képviselő testi állapotunk, mindig attól függ, hogy az abszolút intelligenciánkat biztosító lelkünk, és a relatív intelligenciánkat közvetíteni képes szellemiségünk, milyen folytonos mentális viszonyban áll egymással. Ezek a mi személyes ezoterikus, azaz belső adottságaink. Amelyek folyamatosan, a spiritualitásunk szabályozási viszonyában állnak egymással.
Isteni útmutatások.
Bármilyen cselekvés, történés, vagy létezés, amely a megtapasztalható anyagi eseményeimet alkotja, más emberek hite alapján jött létre. Így mentális módon irányított lelki erőhatásokra alakultak ki azok. Ennél fogva, egyszerűen hagyom azt, hogy legyenek. Nem ellenkezek velük. Mert az esetleges ellenállásom, más emberek lelki aktivitásának, a nyilvánvaló eredményével szemben jöhetne csak létre. Akikkel, lélekben egy vagyok. Éppen olyan formában, mint Istennel.
Szellemi irányítás.
Emlékeinket az agyunk, a memóriánkban tárolja. A múltunk emlékeit éppúgy, mint a jövőnkről alkotott elképzeléseinket. Hiszen a jövőnkről szóló elvárásainkat is, a múltban alakítottuk ki, és ilyen módon, a múltunk emlékeiként őrizzük azokat is. Így a memóriánk, az emlékeink raktára. Ahol az emlékeink, lineáris rendben vannak eltárolva. Eseményidő szerinti sorrendben. Ebben a mentális raktárunkban, a szellemiségünk a raktáros.
Ezoterikus szótár.
A Magyar nyelv, azért különbözik oly annyira minden más földi nép nyelvezetétől, azért olyan egyedi, mert ősnyelv. Mert az emberiség fejlődésének a kezdeti szakaszától fogva, együtt fejlődött az emberi értelemmel. Így alapvető szógyökökön nyugszik, amelyek ragokkal mindig továbbragozhatóak, és képzőkkel tovább képezhetők. Nem is beszélve, a csodálatos lehetőségeket kínáló szinonima rendszerünkről. Továbbá, az összetett szavaink által, még tovább színezhető, a nyelvezetünk alapvető fogalomrendszere. Szinte korlátlan lehetőséget biztosítva, az értelmes verbális önkifejeződésünknek.
Hazugság.
A valóságtól való tudatos elrugaszkodást, hazugságnak nevezzük. Így a hazugság nem más, mint a valótlanság tudatos állítása, önmagunk vagy mások szándékos félrevezetése érdekében. A hazugság szinonim kifejezései, a valótlan állítás, a füllentés, a koholmány, a blöff, a kamu, a megtévesztés, a lódítás, a megvezetés, a ferdítés, a csúsztatás, a torzítás, hamis állítás, a maszlagolás, a kitaláció, a kacsa a csalás, a becsapás, a beugratás, a Stb.
Mentális erőink.
Egyszer és mindenkorra, tudomásul kell vennünk végre azt, hogy a lelki érzéseink, mentális erőhatásokként érvényesülnek az elménkben. Az információs értéket képviselő szellemi gondolataink váltják ki azokat, a lelkünkből. Az elménkben, nem a szellemi gondolataink képviselik a teremtő erőt, hanem a hozzájuk kapcsolódó lelki érzéseink.
Önbizalom hiány.
Társadalmi kölcsönhatásban élő értelmes emberekként, állandóan viszonyítunk. Az embertársainkat is viszonyítgatjuk, rangsoroljuk különböző érdekek alapján. Azért, hogy a saját helyzetünket, jól meg tudjuk határozni közöttük. Erre azért van szükségünk, hogy az önértékelési képességünknek megfelelően, egészséges önbizalom alakuljon ki bennünk.
Akarom, vagy nem akarom.
Ez egy egyszerű, relatív fogalompár. Bármelyik szellemi szinten gondolkozó értelmes ember megértheti. Viszont, a lelki szintű logika abszolút. Amelyik, nem fogadja el a nemet. Csupán az „akarom” fogalomra reflektál. Amikor tehát, azt mondom szellemi szinten, hogy „nem akarom”, az lelki szinten, éppen az ellenkezőjét jelenti, mégpedig azt, hogy „akarom”. Éppúgy az akarat kinyilvánítását jelenti, mint ellenkező esetben. Mert a „nem” kijelentést, egyszerűen nem veszi figyelembe. Mivel az már, relatív tényezőt formálna az akartunkból.
Vita.
Két matematikai képlet hevesen beszélget, egy magára hagyott fizikateremben. A munka, és az energia képletei vitáznak. Arról szól a nézeteltérésük, hogy melyikük bitorolja a másikuk mértékegységét. Hiszen a fizika tudományában, a munka és az energia mértékegysége, teljesen azonos.
Megoldás-centrikus gondolkodásmód.
A megoldás-centrikus gondolkodásmód valójában, a „pozitív gondolkodás” helyes megfelelője. A szellemi gondolatainknak ugyanis, csak informatív értékei vannak. Polarizálható erőt nem képviselnek. Így hatásirány sem jellemzi őket. Viszont, szinte minden szellemi gondolatunkhoz, lelki érzések csatlakoznak az elménkben. Így rajtunk múlik az, hogy milyen polaritású lelki érzéseknek biztosítunk megvalósulási lehetőséget az életünkben.
Probléma-centrikus gondolkodásmód.
A probléma-centrikus szellemi gondolatainkkal, olyan módon használjuk az elménket, hogy azok által, egyre jobban és jobban belemélyülünk, a megtapasztalt problémáinkba. Így használja az elméjét ma már, szinte mindenki.
Fél-elem.
Az intelligenciát sugározni képes értelmes embert, három alapvető alkotóelem építi fel. Test, lélek, és a szellem. Valójában azonban, a test és a szellem, a lélek megnyilvánulásai. A test, a lélek objektív kifejeződésének a lehetőségét biztosítja az anyagi világunkban, míg a szellem, a szubjektív kifejezőképességét teszi lehetővé vagyis, az értelmes kommunikációt.
Józan ész.
Az Isteni eredetű lelki minőséged által, bármikor támogathatod az én hiteim megvalósulásait. De az azzal teljesen ellentétes értelmű szellemiségeddel, sugalmazásokat is irányíthatsz felém. Mégpedig olyan kísértő módon, hogy azokkal, a terveim megvalósulásai ellen szólj. Azt minden esetben Te döntöd el, hogy az elmédben kialakuló józan eszedre hagyatkozva, a teremtő Isten vagy a teremtésellenes Sátán üzenetét közvetíted-e felém.
Isten áldása.
A Biblia állítása alapján, a zsidó nép, a gojsággal tökéletesen azonosítható. Hiszen a „goj” kifejezés, „népet” jelent héberül, és Isten, először a zsidóságra használta. Amely nép, Isten ígérete szerint, áldás lesz az emberiség egyéb népei között.