Információáramlás.
Amelyik szellemi gondolatunkra nem fordítunk figyelmet az elménkkel, az elvész számunkra. Feledésbe merül. Csak olyan szellemi információ képes, a mi saját gondolatunkként tudatosodni az elménkben, amelyikre a figyelmünk irányul. Viszont, amikor egy szellemi információ, már tudatosodik az elménkben akkortól, mint gondolat, azonnal uralja az egész elménket.
Newton III.
Newton klasszikus mechanikáját négy olyan alapvető fizikai törvénye alkotja, amely a testek tehetetlen mivoltát kifejező tömegértékekkel foglalkoznak. Számomra igazán, a harmadik törvénye fontos most igazán, amely a hatás-ellenhatás mibenlétét fejti ki, és azt állítja, hogy minden hatással szemben ugyanakkora mértékű ellenhatás ébred. Így engem valójában, inkább csak az ellenhatás érdekel. Honnan tudja ugyanis hirtelen, egy tehetetlenséget kifejezni képes tömegértékkel rendelkező test azt, hogy mekkora ellenhatást kell neki kifejtenie? Mikor a kölcsönhatás pillanatáig, „fogalma” sincsen róla. Ennyire intelligens lenne a hatásérzékelést kiváltó ellenhatás benne? Fizikailag tökéletesen tehetetlen a testtömeg, de szellemileg mégis ilyen „okos”?
Mentális bumeráng.
Az eddigi írásaimban, már használtam a bumeráng működési elvét, mégpedig az égitestek centripetális mozgásformáinak a magyarázatára. A fix lerögzítés nélkül forgó anyagi test, az Univerzum mágneses terében, szabadon esik. A saját tengelye körüli forgómozgása miatt, a perdületével azonos irányba térül el, a szabadesése által diktált egyenes iránytól. Így egy önmagába visszatérő keringési forma alakul ki, amelyiknek körpálya jelleget öltve, az átlója éppen a kör centrumán halad át. Ezért, a centrális mozgásformák közé rendelte a tudomány. Mivel azonban, az égitestek keringőmozgása folyamatosan periodikus, ezért csupán rezgésnek minősülnek. Most azonban, nem az égitestek keringőmozgását szeretném értelmezni a bumeráng hasonlattal, hanem egy olyan mentális esemény folyamatát fogom kielemezgetni, amelyik a fizikai keringőmozgásokhoz hasonlóan, mindig visszatérő dolog az életünkben.
Tömeg vagy energia.
Már a XX. század eleje óta él, az a tudományosan elfogadott „tévhit”, hogy a tömeg és az energia, egymással kompatibilis megjelenési formák. Így a tömeg és az energia, egymásba módosuló minőségek lettek, a mindennapi életünk tudományban.
Szabad akarat.
Külső megjelenési formáját illetően, minden értelmes lélek, egy olyan tudatos ember, aki a szellemisége gondolatai alapján kialakult érzelmei szerint, szabad akaratából beszél és cselekszik. Az ember attól spirituális lény, hogy az elméjében, rendezett formában összegződik szabad akaratként, az a szellemi információja, amit a gondolatai jelentenek, és azok a lelki erőhatásai, amit az érzelmei képviselnek. Így a beszédünk és a cselekedeteink, a szellemi gondolataink alapján jönnek létre, és az érzelmeinket fejezik ki. Ezek a szabad akarataink, a mi cselekedetvezérlő hiteink alapjai az elménkben, amelyhez az érzelmeink társulnak. Ezért, az elméjének köszönhetően, minden értelmes ember, egy spirituális lény.
Beteg társadalom.
A tudomány mai állása szerint, minden betegségünk, amelyek szép lassan, fokozatosan alakulnak ki a szervezetünkben, lelki eredetűek. Az orvostudomány úgy nevezi őket, hogy ezek, pszichoszomatikus betegségek. Ha pedig, lelki okokra vezethetők vissza, akkor az életenergiánk testünkre gyakorolt hatásán kell javítanunk ahhoz, hogy egészségesebbek legyünk.
Kollektív egoizmus.
Az egoista mivoltunk, abban a személyes szellemi törekvésünkben nyilvánul meg, amely szerint, önmagunkra vonatkoztatunk minden pozitív életeseményt és anyagi dolgot, teljesen önző módon. Így gyakorlatilag az egoizmus, olyan primitív életelv, amelyben az ember, saját szeméjét helyezi tudatosan, mindenki más érdeke elé. A társadalomban élve, antiszociális módon, élősködésként nyilvánul meg. Ezért az egoizmus, a magántulajdon halmozásán alapszik, és a kapitalizmusban nyeri el, a társadalmilag elfogadott formáját. Így az egoizmus, mint a társadalomban megvalósítható erkölcsi norma, negatív megítélést nyer. A pozitív értéket képviselő szociális erkölcsiséggel ellentétben áll, amely a közösségért tevékenykedő embertípust tartja eszményképének. Mivel pedig, az ember, társas lény, ezért a gyermeki szintű primitív egoista alaptulajdonságai, mindig könyörtelenül szembeállítják a saját, szociális szintű életközösségével.
Még egyszer az időről.
Az én írásaimban használt, t = E / W képlet értelmében, az idő csak akkor viszonyítható, ha a longitudinális módon felépülő mágneses hullámokban terjedő energia, munkát végez az általunk viszonyítható elektromos tulajdonságú, objektív anyagi halmazokon. Ha az elektromos tulajdonságú anyagi halmazok, rezonálnak az Univerzum szubjektív alaphalmazának a mágneses hullámaira, és ez a nyilvánvaló viszonyuk, objektív állapotváltozást, azaz számunkra viszonyítható munkát végez az objektív megnyilvánulásokon.
Mérték.
A mennyiség és a minőség, az objektív anyagi világ valóságának, dolgainak és eseményeinek, olyan összefüggő, de egymással éppen ellentétes értelmű sajátosságai, amelyek a különbözőségük miatt, képesek fenntartani a mérték szükségességét. Annak a mértéknek a létjogosultságát, amelynek a történelmileg kialakult eszközei, a relatív viszonyíthatóságot garantálni képes mértékrendszereink.
Relatív szeretet.
A bennünket animáló Isteni lélek, csak abszolút, azaz feltétel nélküli szeretetre képes. Így relatív feltételes szeretet, csak a szellemiségünkben alakulhat ki, és e miatt félelmeket, negatív ellenérzéseket alakít ki a lelkünkben. Mégpedig olyan formában, hogy a szellemi létezése függvényében, sajátságos félelemérzéseket generál a lelkünkben. Éppen azért, mert a relatív szellemi szeretetünk, merőben eltér az abszolút lelki szeretetünk szintjétől. Ennek az eltérésnek a reális mértéke, maga a félelem. Így minden félelem, az abszolút lelki szeretetünk, szellemi korlátozottságából fakad.
Életcél.
Nagyon sokan, egy egész életen át, keresik a valós életcéljukat, de mégis úgy múlnak el ebből az anyagi valóságból, mint aki, teljesen feleslegesen élt itt. A legtöbben ugyanis, egyszerűen elmegyünk az életcélunk mellett. Mert tanácstalanok, öntudatlanok vagyunk, az életcélunkat illetően.
Motiváció.
A szó, a latin „movere” igéből származik, ami azt jelenti, mozogni, mozgatni, kimozdítani. Így a jelentése tükrözi azt az erőt, amely a mozgást, mozgatást, kimozdítást előidézi. Ami szándékos animációra, vagyis akaratlagos mozgásra képes késztetni bennünket.
Ima vagy meditáció.
Alapvetően azzal kezdeném, hogy az elménk figyelme megosztható. Mindig arra a dologra vagyunk tudatosak, amire az elménk figyelme éppen összpontosul. Az elménk figyelmének megosztási képessége persze, nem korlátlan. Van aki, csak egy-két dologra tud koncentrálni egy időben. Van aki, öt-hat dologra. De van olyan is, aki nyolc-tíz dologra is képes fókuszálni az elméje figyelmét. Az elménk figyelmének, ezek a tudományosan elfogadott lehetőségei. Viszont, az ember spirituális lény, ezért az én írásaimban az ember, az elméjével két dologra képes figyelmet fordítani csupán. Mégpedig a szellemi gondolataira, és a lelki érzelmeire.
Geomágneses sugárzások.
A Föld mágneses terében kialakult olyan térrács szerkezetek, amelyek az egész bolygónkat körbeveszik, hálószerű felépítésükkel. A sávok ingersávokat, míg a kereszteződési pontjaik, ingerzónákat képeznek, amelyek az élő szervezetekre képesek hatást gyakorolni. Sokféle betegség, főképpen gyulladásos rendellenességek okozója lehet az életünkben. Ilyenek például, a Hartmann háló, Curry háló, Tigris háló, Szent György vonalak, Ley vonalak, vízerek, törésvonalak, talajrétegződések, érctellérek, és más egyéb sugárzást keltő természetes ártalmak.
Hullámterjedés.
A hullámterjedés, egy nagyon erősen megtévesztő fogalom, mert a hullámok, sohasem terjednek, hanem csupán kialakulnak, felépülnek egy halmaz közegében, ha arra egy rezgési forrás megfelelően készteti. Ezt a fogalmat, még tovább bonyolítják, az állóhullám, és a haladó hullám fogalmai. Az állóhullám fogalma ugyanis, éppen azt sugallja, hogy létezik másmilyen is. Pedig, sohasem a hullámok terjednek vagy haladnak, hanem csupán, a kialakult hullámokban a forrásrezgés által gerjesztett aktuális energiahatások közlekednek, és velük a rezgési forrásinformáció.
Júdás.
Az egyik legutálatosabb név lett, Jézus halála óta. Oly annyira, hogy van olyan ország, ahol eleve tilos a név használata. Mert a becstelenség, az elárulás, a korrupció, az elátkozottság, a hitszegés szimbóluma lett. Annak ellenére, hogy a Júdás név, gyakorlatilag azt jelenti, „áldás”. De hogyan szimbolizálhat egy név, átkot és áldást is egyszerre?
Evangélium.
Azt jelenti: győzelmi hír, örömüzenet, jó hír. A mai napig, azt a híradást nevezik így, amelyik a Megváltó ígéretéről, Jézus életéről, Jézus tanításairól és csodáiról, a Golgotán, vagyis a koponyák hegyén véghezvitt krisztusi váltságművéről, és a feltámadásáról szól. Ilyen örömüzenetet hirdetnek Jézus küldöttei, Máté, Márk, Lukács és János apostolok a Bibliában.
Péter apostol üzenete.
„Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?”
„Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek fia.”
„És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.”
„De én is mondám néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.”
Máté 16./15-18.
Mégis van gravitáció.
A „tömegvonzás tagadása” című írásaimban kifejtettem azt, ha a gravitáció az egyetemes tömegvonzást jelenti, akkor nem létezhet. Mert a tömegvonzás, lehetetlen dolog lenne. Hiszen a tömeg, a passzív tehetetlenség kifejezője. Ezzel szemben, a „Tömegközéppont és gravitáció” című írásban arra utaltam, hogy gravitáció létezhet tömegvonzás nélkül is. Ez a mostani írásom pedig, éppen arról szól, hogy a hiperbolikus centrumot alkotó tóruszban, úgy valósul meg a gravitáció, hogy egyáltalán nem igényli a tömegek feltételezett vonzó hatásait.
Isten angyalai.
Isten a teremtő. A teremtéskor megteremtette az anyagi világot, benne az élőlényeket, és végül, az embert. A teremtés minden fázisát önmaga határozta meg, a „Legyen” kifejezése által, kivéve az embert. Az ember teremtésénél ugyanis, eleve többes számot használt. „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” Így az ember teremtésekor, Isten angyalai hajtották végre a teremtés folyamatát, Isten pedig, használatba vette ezt a csodálatos műalkotást az által, hogy az élet leheletét adta hozzá. Vagyis, a lélek életenergiája által, Isten él bennünk, az óta is.
Létjogosultság.
Mindig annak az anyagi dolognak vagy eseménynek van létezési jogosultsága az életünkben, amelyikhez a lelki érzéseinket társítjuk. Így tudatosan, vagy tudat alatt, mi magunk járulunk hozzá az életeseményeinkhez. Mert a lelkünk, az életünk energiája, így az érzéseink nem mások, mint ennek az életenergiánknak, az általunk irányított életerő impulzusai.
Tömegközéppont és gravitáció.
Minden anyagi testnek van tömegközéppontja. A tömegközéppont, az anyagi testeknek az a pontja, amely úgy viselkedik, mintha az anyagi test teljes tömege, abban az egy pontban lenne egyesítve. Általában, a merev testek tömegközéppontja ugyanott van, mint a súlypontjuk. Az a pont, amelyen a felfüggesztést, vagy alátámasztást nyert merev test, tökéletes egyensúlyi helyzetben van.
Életfeladat.
Azt állítja az ezoterikus filozófia, hogy minden léleknek van egy személyre szabott karmikus életfeladata, amit még a megszületés előtt felvállalt, a Földi életbe leszületni vágyó egyéni lélek, és az élete során, meg kell valósítania azt. Így minden embernek más, és más vállalt életfeladata van, amelyben az egyéni különleges adottságaink jutnak érvényre, és formálják ez által, a világunk sorsszerű alakulását. Amíg valaki az életfeladatának megfelelően cselekszik, addig mindig béke és nyugalom van az életében, lelki egyensúly, mert az élete céltudatos. Ha azonban, eltér valaki a vállalt lelki feladatától, akkor békétlenség és nyugtalanság lesz úrrá rajta, mert a lelke azt jelzi vissza számára, hogy szellemi szinten, célt tévesztett.
Szellemi, vagy lelki ember legyek?
Az elménk, alapvetően a szellemi gondolatainkra, és a lelki érzelmeinkre képes figyelmet fordítani. Amire az elménk figyelme irányul, csak az tudatosodik bennünk. Így az elménkben, tudatosodott minden szellemi gondolatunk, lelki érzelmeket képes kiváltani, és minden lelki érzelmünk, szellemi gondolatokat ébreszt bennünk. Amelyik gondolatunkra vagy érzelmünkre, az elménk nem fordít figyelmet, az nem is tudatosodik bennünk, és így haszontalanná válik, elhal az számunkra.
Vonzás törvénye?
Amikor a vonzás törvényéről beszélünk, akkor röviden arról van szó, hogy az értelmes ember kigondol valami okosat, majd az érzelmeit adja hozzá. Ez által, nyitottá válik az elképzelt dolog, vagy esemény befogadására. Mert az Univerzum, azonnal hozzá is lát a gondolat megvalósításához. Ez egy „titok”, amit csak a beavatottak ismerhettek.