Általános fogalmaink.
A lexikonok és az értelmező szótárak célja az, hogy a bennük lejegyzett fogalmakat, amelyeket a gondolataink természetes kifejezéseikor beleépítünk a mondanivalóinkba, azonos értelmű jelentéstartalommal használjuk. Vannak azonban, olyan tudományos fogalmaink, amelyek a hétköznapi szóhasználatunkban annyira általános érvényűek lettek, hogy külön magyarázatra már nem is szorulnak. Ilyenek például, a tér, az idő, a téridő, az energia, vagy akár az információ fogalma is.
Fizikai halmazelmélet.
Halmazelmélet képezi a matematika alapját. Így minden tényező, ami mennyiségileg fejezhető ki, a halmazelmélet részét képezi. Akár fizikai, akár elméleti szintű dologról legyen is szó. Az általam kifejthető fizikai halmazelmélet azonban, kizárólag a valóban létező anyagi részhalmazokkal foglalkozik, és azokkal az anyag alatti halmazokkal, amelyekben azok mozognak, mint a valóság gyakorlatilag is megtapasztalható eseményei. Amelyek mozgási teret biztosítanak, a bennük megnyilvánult anyagi részhalmazoknak.
Antigravitáció.
Az anyagi testek háromdimenziós kiterjedése, mindig az origónak nevezett kezdőpontra vezethető vissza, ami a testek, koordináta rendszerben való kialakulására utal. Így a pont képezi, az elemi alapkiterjedést, mint alapdimenziót. Amit az Univerzum oszthatatlan alaptömege jelent.
Kultúra.
Minden társadalomnak sajátságos kultúrája van, amely kultúra, egy adott nép civilizáltsági fokát tükrözi. Mégpedig, minden más társadalmi népcsoporttal szemben. Ez az adott társadalom szuverén joga. Éppen ugyanilyen formában, az egyéni tudás is változó az életünk során. Az egyén csak annyira lehet civilizált, amennyire a kultúráját, mások érdekeinek figyelembe vételével, érvényesíteni tudja. Mivel a kultúra, a civilizáltságunk objektív gyakorlatának a megjelenési formája, ezért a civilizált környezet, valójában kulturált környezetet is jelent, amelyben az ember azért érzi jól magát, mert azt ő maga valósította meg azt, sajátságosan intelligens módon.
Jákob Istene.
Nagyon sokan, és főképpen, sokféle verzióban magyarázták már Jákobnak, a Bibliában lejegyzett, Istennel folytatott küzdelmét. Tudva azt, hogy a Szent Biblia, az egyik legcsodálatraméltóbb szimbólumkönyv, joggal merül fel a kérdés bennem, hogy valós küzdelemről ad-e hírt az olvasónak az írás, vagy csupán egy képzeletbeli, szimbolikus ütközetről? Egy valós tusakodásban, Jákob valószínűleg esélytelen lett volna Istennel szemben. Egy szimbolikus harc azonban, jóval mélyebb jelentéstartalommal kell, hogy bírjon. Erre szeretnék rávilágítani most, sajátságos módon.
Életfa.
Ez az írásom, egy olyan sajátságos eszmefuttatás, ami arról elmélkedik, mi lehetett volna, ha az Éden kertjében Éva anyánk, nem a Tudás fáját választja, hanem az Életnek a fáját. Ha az Élet fájának a gyümölcséből eteti meg Ádámot, nem pedig, a Tudás fájának gyümölcséből. Ha a kígyó, nem a Tudás fájánál várta volna Évát, hanem az Élet fájánál. Menjünk tehát, vissza az alapokhoz.
Eredendő bűn.
Bűn az, amikor az Isteni eredetű lélekkel bíró értelmes emberek, az Isteni mivoltuk aktivitása nélkül élnek, passzív lelki életet. Amikor tudatos teremtői képességekkel rendelkezünk ugyan, és kezünkbe vehetnénk a sorsunk szervezett irányítását, és mi mégis, száraz falevélként sodródunk, az élet eseményeinek folyton változó sorsszerűségeiben. Okokat és felelősöket keresve. Holott a saját sorsomért felelős, egyedül én vagy-ok. Az „ok” tehát, eleve a „vagyásomban”, a létezésemben van, és az, kizárólag Isteni eredetű.
Szombati nap.
„Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.”
Mózes 1./2./2-3.
Vágyak.
Amikor az emberben lelki vágy ébred, és az tudatosodik is az elméjében, akkor a legtöbb esetben, még nincsen rá ésszerű szellemi magyarázat. Mert a vágyaink, lelki minőségek. Minél erősebb a vágy, annál határozottabb formában motiválja az embert, egy adott cselekvés, vagy történés végrehajtására a létezésben. Amikor ugyanis, az ember eleget tesz a vágyainak, akkor vesz részt aktív módon, tudatos eseményszinten a létezésben. Amikor valaki, a vágyai szerint cselekszik, akkor Isten akaratát teljesíti, mert a lélek által, Ő bennünk él. Éppen Ő ébreszti bennünk a lelki vágyainkat, amelyek mindig valamilyen hiányosságra utalnak.
Teremtés.
A teremtés, akkor valósul meg az életemben, amikor megteremtem magamnak azt a valóságot, amelyben szeretnék végre élni. Azt pedig, a vágyaim sugallják. Így a vágyaim nem mások, mint a bennem élő Isteni mivoltom tudatos akaratai. Amikor azt imádkozom, hogy”Legyen meg a Te akaratod.”, akkor éppen azt jelentem ki, hogy „Történjen minden, a lelkem által bennem élő Isteni mivoltom vágyai szerint.”.
Globálpatrióta.
A cionizmus, a világban szétszóródott zsidóságnak az a jól szervezett törekvése, amely alapján a zsidó népet, Izrael állam területére kívánják tömöríteni, hogy ott, nacionalista érzelmű egységes nemzetként saját, szerethető hazára találjon végre. A nacionalizmusban tehát, olyan szeretetteljes össznépi egoista, tendencia jut érvényre, amelyben egy adott nemzet faji tisztasága érdekében, az ország területén élő más néprétegek tudatos elnyomása alakul ki. Ezért, minél magasabb egy nemzet nacionalista életszínvonala, annál erősebb elnyomást tanúsít, a hazájában élő más nemzetiségű, kisebbségben lévő néprétegekkel szemben. A soviniszta pedig, olyan szélsőségesen nacionalista beállítottságú, fanatikusan hazaszerető ember, aki elvakultan, kritika nélkül szemléli a saját országa gazdasági és politikai eseményeit, hogy az estleges negatív véleménye, még véletlenül se zavarja meg őt, a felsőbbrendűnek vélt hazája imádatában.
Valóságérzet.
Az a stabil, biztos pont, amit mi objektív valóságnak nevezünk, a lehető legbizonytalanabb dolog a világon. Tudva azt, hogy az anyagi létezések minden megnyilvánulása, folyton változásban lévő esemény csupán, elég arra gondolnunk, hogy az igazi valóság valójában az, ami az általunk megtapasztalható objektív valóság eseményszerűségeit előidézi. Ráadásul az elménk, csak az erősen korlátolt érzékszerveink által jut információkhoz, a megtapasztalható objektív valóságot illetően is. Akkor pedig, számunkra a valóság létezése, csak a megtapasztalt valóságérzetünktől függ. Reális világnézetet, csak a valóságérzetünk alapján lehet kialakítani.
Tudatos térvezérlés.
A tudomány azt állítja, hogy az anyagi létezés minden megnyilvánulása olyan esemény, amely rezgésnek minősül. Akár stabilan viszonyítható objektív anyagi tárgyról legyen szó, akár egyéb, folyamatos változásban lévő anyagi eseményről. Ezek az elektromos tulajdonságokkal rendelkező anyagi események, térben zajlanak, mégpedig a mágneses alaphalmaz által biztosított erőtérben. Abban a térben, amelyben a mágneses hullámok alakulnak ki, tárolódnak el, és közlődnek, miközben induktív módon befolyásolják az elektromos anyagi létezések viszonyítható előfeltételeit. Vagyis szerintem, az Univerzum abszolút Memóriájában léteznek, az objektív anyagi megnyilvánulások.
Neveljük egymást.
Amikor a gyermek nevelkedik, és az értelme bontakozik, akkor mindig mintákat követ. Azokat az alapvető viselkedési mintákat követi általában, amelyekben éppen él, amelyekbe beleszületett, és az alapvető társadalmi kapcsolatait végrehajtja. Ebből kifolyólag, egymás viselkedési mintáit hordozzuk, mert a tudatos példamutatás alapján, a szeretettel nevelt gyermek, mindig azt az erkölcsi értéket követi, amely alapján éppen nevelik.
Isteni kiválasztottság.
Sajnos, a zsidóság nagyon hozzászokott már ahhoz, hogy a társadalmi szintű erkölcsi kritikát, közvetlenül a vallásuk elleni antiszemita jelzővel hárítsák el. Holott a legtöbb esetben, a kritika nem is a vallásukra értendő, hanem csupán a társadalmi szintű erkölcstelen viselkedésükre. Az antiszemita jelző, és a zsidóellenesség jelzője ma már, két teljesen különálló fogalmat alkot.
Goj.
A goj, Héber eredetű szó. Általános mai Magyar jelentése pejoratív értelmű, azaz sértő, becsmérlő, lekicsinylő, rosszindulatú szándékkal, és így annyit tesz, nem zsidó. Amikor a zsidó nép használja a szót, akkor egyértelműen kirekesztő jelleggel teszik. Hiszen az ő saját ortodox, azaz a Biblia ószövetségi előírásaihoz mereven ragaszkodó vallásuk alapelvei szerint, még az alapvető közösségi életvitelük közelébe sem engednek olyan embereket, akik nem zsidó vallásúak. Éppen a saját vallási „tisztaságuk” érdekében.
Pulzálás.
Erre a kifejezésre, nem találtam komolyan értékelhető tudományos meghatározást. Ez a latin kifejezés, a magyar lüktetés szóval van azonosítva a lexikonokban. A lüktetés, a rezgés és az együttes rezgés, vagyis a hullámzás periodikus mivoltára utal, az én véleményem szerint, és zárt rendszerben, az impulzus megmaradási tételének köszönhetően, pulzálás alakul ki. Vagyis, a test közegének olyan lüktetése, amely a testfelületen okoz látványos periodikus változást. Így a viszonyítható külső lüktetés, pulzusként utal a belső pulzálás tényszerűségére. Jelezve azt, hogy olyan impulzusok dolgoznak dinamikusan a test belsejében, amelyek a pulzálás tényszerűségét fenntartják.
Mentális rendszergazda.
Az informatikai rendszergazda alapvető feladata az, hogy a számítógépes részhardver eszközöket összeállítsa egy közös egységgé, majd az azokat működtető szoftverprogramokkal, az alapgép memóriájához illessze a részegységeket. A számítógép memóriájának optimális teljesítményét és biztonságát megtervezze, majd később, a további fejlesztést és időszakos karbantartását végezze el. Ahhoz, hogy a szakszerűen behangolt számítógépes rendszer ideálisabban működjön, segítséget nyújt a rendszer felhasználóinak, a hálózat és a programok működtetésében.
Vonzás vagy teremtés?
A vonzás azt jelenti, hogy valamilyen anyagi esemény létezését behívom az életembe. Az Univerzum teremtő energiáját arra késztetem, hogy a kívánt esemény, megvalósuljon számomra, a tapasztalat anyagi szintjén is. A teremtés lényege pedig az, hogy Isten, a teremtő, a kérésem alapján teremti meg számomra, a vágyaim anyagi eseményeit, és tárgyait. Így a vonzás személytelen, míg a teremtés, egy fiktív teremtő személyiséget igényel. Annak ellenére, hogy mindkét esetben, én magam vagyok a kezdeményező.
Jobb velem a világ?
Amikor megítéljük a világot, az egy könyörtelen önkritika, mert mi magunk is, a világ megtapasztalható valóságának a szerves részei vagyunk. Amikor ítéletet mondunk, valójában akkor kellene elgondolkodnunk azon, hogy mit tettünk sok-sok szeretettel azért, hogy ne legyen olyan a világ, amit el kell ítélnünk.
Elektronikus demokrácia.
A demokratikus társadalmi rendszerek struktúráit, a nép által közösen kialakított jogrendszer, a politikai rendszer, a gazdasági rendszer, a szociális rendszer, és a kulturális rendszer tölti fel értékelhető tartalommal. Az így kialakult együttélési részrendszereket, az alapvető társadalmi szerződés, vagyis az alkotmány biztosítja.
Az energia nem vész el, ...
Azt állítja a tudomány, hogy az energia nem vész el, csak átalakul. Különböző megjelenési formát ölt. Így az anyag minden megjelenési formája, energiahordozóként fogható fel.
Élet a halál előtt.
Az orvosi gyakorlatban meghonosodott újraélesztési technikáknak köszönhetően, egyre több információt nyerhetünk, a halál-közeli élménynek nevezett, túlvilágról szerzett tapasztalatokról. Sajnos, a tudomány, még nem foglalkozik kellőképpen a témával, de az emberi kultúra részeként, az ezoterikus és spirituális hírportálokon, egyre több ilyen eset láthat napvilágot. A tudomány szemérmes hozzáállása miatt, az emberek nem fordítanak kellő figyelmet a dolognak. Pedig, ez egy olyan elkerülhetetlen élmény, amit előbb-utóbb mindenkinek meg kell tapasztalnia. Így a legtöbb ember fel sem tud készülni rá kellőképpen.
Fényenergia.
A fény, mint hatás, az elektromágneses hullámok, egy adott hullámhosszhoz tartozó spektrumán belül létezik számunkra, ami az anyagi halmazokon mutatkozik meg. Ez a spektrum, egy igen keskeny sáv az elektromágneses hullámok teljes, tudományosan elfogadott skáláján belül.
Foton.
A tudomány azt állítja, hogy a foton, a fény kvantuma, vagyis olyan energiaadagja, amelyik elemi részecskeként fénysebességgel száguldva, mint egy lövedék, kölcsönhatásba lép minden anyaggal, amit éppen eltalál. Így a fotont, nulla nyugalmi tömegű elemi részecskeként határozták meg. Tágabb értelemben véve azonban a foton, minden elektromágneses jelenségégért felelős elemi részecske, amelynek a sebessége állandó, 300 000 km/s.