Szeretetrezgéseink.
Az elménk pillanatnyi tudatossága, mindig valamilyen frekvenciatartományú szeretetrezgésen üzemel. Így bármit is teszünk, vagy tapasztalunk meg a valóságból, az minden esetben, valamilyen szintű szeretetrezgés tudatosságán történik. Ennél fogva főképpen, csak azt tapasztalhatjuk meg a valóságból, amit az elménk tudatosságának a rezgési szintje megenged számunkra. Mert azokra a tapasztalásokra nyitott az elménk. Minden más megtapasztalást, egyszerűen figyelmen kívül hagyunk.
Utópia.
Ez a szó, egy görög fogalomból származtatható, amely röviden azt jelenti, hogy „sehol sem”. Illetve, arra az elképzelhető államformára utal, ami egy mindenki számára igazán „jó helynek” számíthat. Amelyben a fiktív, képzeletbeli valóság, teljesen tökéletes minden ember számára. De ami, a ma ismert társadalmi szintű alapelvekkel, még nem valósítható meg.
Lelkesedés.
A lélek, az életünk energiája. Amelyből az élethez szükséges erőimpulzusokat nyerjük, a lelki érzéseinket. Szerintem, ezeket a lelki érzéseinket az elménkben, a szellemi gondolataink képesek aktivizálni számunkra. Ez a megszokott mentális gyakorlat.
Lelketlenség.
A lelketlenség, nem a lelkesedés fogalmunk ellentéte. Mert a lelketlenség arra utal, hogy a cselekedeteinket irányítani képes tudatos elménkben, a kellemetlen szellemi gondolatainknak engedve, negatív polaritással aktivizáljuk, a teremtésre alkalmas lelki érzéseinket. Így a lelketlen ember, a szeretet jósága nélkül cselekvő egyénre utal. Aki a másokkal való együttérzés nélkül, szívtelenül beszél és cselekszik.
Képzetes tudatosság.
A „képzetes” szó fogalmi jelentése az, hogy „nem valóságos”. Csupán az elménkben létező dolog. Amiről már tapasztalatot szereztünk és emlékszünk rá, vagy éppen feltételezzük. Mégpedig olyan módon, hogy az elménkben tudatos fogalmakról, mentális képi formákat, képzeteket alkotunk. Így például, egy széket, akkor is láthatunk az elménkben, ha az, nincs is jelen éppen a valóságunkban. Mert a szék képzete jelenik meg az elménkben. Vagyis, a szék mentális lenyomata, mindig újra és újra felidézhető, mert a szellemi gondolataink fogalmi értékei, képi formát öltenek az elménkben. Képzetes formát ölt.
Mentális szinkronicitás.
Szerintem az elménk, alapvetően két mentális adottságunkkal foglalkozik. A szellemi gondolataink informatív értékeivel, és a lelki érzéseink mentális módon irányítható erőimpulzusaival, amit érzéseknek hívunk.
Legyen meg a Te akaratod.
Ez részünkről, egy passzív álláspont. Amelynek keretében, Istenre bízzuk a számunkra megtapasztalható események és történések menetét. Arra várva, hogy Isten megteremti számunkra mindazt, amire szükségünk lehet. Még helytálló is lenne ez az álláspont, ha Isten, egy rajtunk teljesen kívülálló entitás lenne csupán. De a lélek által, Isten éltet bennünket is. Ezért, a passzivitásra valójában, semmi okunk. Mert Isten, az aktív teremtő bennünk is. Ezért, a tudatos teremtés képességét birtokoljuk akkor is, ha nem tudunk róla.
Betegségügy.
Amikor hazánk egészségügyi ellátása nem működik megfelelően, akkor az már betegségügy. Amelyben a gyógyszeripar és az egészségügy üzleti érdekei diktálják az amúgy, egészségügyinek látszó irányelveket. Ahol a betegek személyes érdekei másodlagossá válnak.
Aggodalom.
Az aggodalom, olyan tartós szorongás, amely a jövőre irányul, itt és most, a jelenben. Ebben a folyamatossá váló lelki gyötrődésben, a jövő eseményeitől való félelem valósul meg. Mert egy probléma, olyan megoldhatatlan helyzetet teremtett számunkra, amelyre egyenlőre, képtelenek vagyunk reális megoldást találni. Így a szorongás várakozási időszakában, folyamatosan elképzeljük magunknak a lehető legrosszabb lehetőségeket, ami esetleg megtörténhet velünk. Tovább fokozva, a jövő elvárásaitól való félelmeinket.
Árnyékvilág.
Az objektív valóság, elektromos anyagi megnyilvánulásait, amelyben az emberi élet is megvalósult, árnyékvilágnak szokták nevezni. Mert az atomok szerkezetéből adódóan, az objektív anyagi valóság, az abszolút létezést biztosító mágneses alapú szubjektív valóságának, legfeljebb az egy tízezred részét képezi. Az összes többi térfogati részét, a mágneses alapú szubjektív valóság alkotja.
Valami.
A semmi, az akárminek, a valaminek, és a bárminek a relatív, határozatlan fogalmi ellentéte. Épp úgy, mint a minden fogalmának. A hidegnek a meleg, a soknak a kevés, vagy a pozitívnak a negatív az ellentéte. Ennél fogva a semmi, nem az abszolút létezéssel, hanem a létezésben megnyilvánult relatív tényezőkkel van logikai viszonyban. Vagyis, ha magával az abszolút létezéssel hozzuk bármilyen viszonyba a relatív semmit, akkor természetesen paradoxonhoz jutunk. Logikai ellentmondáshoz. Nézzünk a semmi használatára néhány példát.
Szétsugárzás.
A sugárzás azt jelenti, hogy valamilyen részecske vagy részecskék, nagy lendülettel haladnak egy közeg által biztosított térben. Miközben a lendületüket előidéző hatás erejét, saját maguk szállítják a kölcsönhatási pontba. A hullámzással éppen ellentétes módon. Ahol a hullámzó részecskék, csak valamilyen impulzusértékkel rezegnek, és a hatás úgy terjed általuk, hogy a hatást egymásnak közvetítő részecskék egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik.
Lelki intelligencia.
A pszichológia tudománya röviden arról szól, hogy a pszichénket képviselő elménk tulajdonságait vizsgáló pszichológusok szerint, a lelki és a szellemi adottságaink, az elménk különböző mentális résztevékenységei. Vagyis röviden, a lelki és szellemi aktivitásunkat, az elme funkcióinak tekintik.
Individualitás.
Jelentése szerint személyes, egyéni, egyedi, önálló. Annak ellenére, hogy ez a fogalom valójában, egy összetett szóból áll. Amelynek az első tagja, az indivizibilis szó eleje. Aminek a jelentése különvált, oszthatatlan. Míg a fogalom második tagját, a dualitás szó képezi. Ami eleve kettősséget jelent. Így összevont szóként az individualitás fogalma, olyan sajátságos egyediséget biztosít számunkra, amely valamilyen alapvető kettősség dualitására épül.
Hitedben az erőd.
A szellemi gondolatainknak, csak informatív értékeik vannak. Erőhatást, egyáltalán nem képviselnek azok. Ezért tudunk szabadon gondolkodni bármiről, teljesen büntetlenül. Mentális kalandozást folytathatunk bármilyen témakörben. Mert a szellemi gondolataink, függetlenül attól, hogy mennyire tudatosak azok, nem maradhatnak meg az elménkben sokáig, amíg lelki érzésekkel nem párosulnak ott.
Bőségben élni.
Az ezoterikus tanítások alapján, aki szellemi életet él, korlátozott módon él. Mert a szellemi szinten tanult információink, relatív tudással ruházzák fel az értelmünket. Ez a relatív tudás pedig, csak az általunk megtanult szabályok szerint enged szabadon gondolkodni bennünket.
Fosztóképző.
A mi tökéletes, kifejezőképességtől duzzadó ősi magyar nyelvünk, akkor használja a fosztóképzőt, egy igei vagy névszói alapszóhoz csatolva, amikor valami vagy valaki, éppen annak híján van, amit az alapszó jelöl. Így a talan, telen, atlan, etlen, tlan, tlen toldalékokkal képzett szavaink, mindig az alapszóban jelzett tényezőnek a hiányára utalnak. Például, a kétség-telen szó jelentése az, hogy valamihez nem férhet kétség. A gondoz-atlan szó jelentése az, hogy nincsen ápolva. Vagy például, a só-tlan jelentése az, hogy nincsen benne só.
Veled az erő.
A lélek, az életünk energiája. Így a lelki érzéseink, a mi személyes életerő impulzusaink, amelyeket mentális erőként aktivizálhatunk az elménkben. Mégpedig, a szellemi gondolataink segítségével.
Vonzás.
Szerintem, minden vonzás, mágneses eredetű. Még akkor is, ha elektromos vagy elektrosztatikus okok váltják ki azt, induktív módon. Amit egyszerűen, elektromágneses hatásoknak ismerünk.
Összetart a szeretet.
Amit, vagy akit nem szeretünk azt, amikor csak lehetséges, messze elkerüljük. Inkább azokhoz a dolgokhoz, eseményekhez és személyekhez ragaszkodunk, akiket szeretünk. Ilyen módon a szeretet, mindig összetart bennünket.
Mentális hulladéktárolás.
A keresztény tanok statisztikája alapján, háromszázhatvanöt alkalommal szerepel a Biblia Újszövetségi részében, az a sokat sejtető intelem, hogy „Ne ítélkezz!”. Vagyis, Jézus szerint annyira fontos ez számunkra, hogy az év minden napjára, aktuális módon jut egy belőle.
Mentális feltételek.
Isteni eredetű tényezőként, a lélek abszolút intelligenciával rendelkezik. De mégis, a relatív intelligenciával rendelkező szellemiségünknek van alárendelve. Ettől vagyunk emberek. Mert, mindig az informatív értéket képviselő szellemi gondolataink minősége határozza mag azt, hogy a lelki érzéseink mentális erőhatásait, milyen polaritással használhatjuk. Így a kellemes szellemi gondolatainkhoz, pozitív lelki érzéseket csatol az elménk. Míg a kellemetlenekhez, kizárólag negatívat.
Irányító vagy elfogadó.
A szándékos, azaz a lelki szinten végrehajtott események szellemi szintű tudatos irányítása, eleve mentális korlátozottsággal jár. Mert a szellemi ismereteink, amelyekkel az akaratlagos eseményeinket irányítjuk, eleve korlátozottak, mivel relatívak. Ezért, igen komoly ellenállást jelenthetnek, az események megtapasztalhatóságának felénk áramló gyakorlati folyamataiban.
Agykapacitás.
Ez egy elég homályos fogalom a köztudatban. Mert amikor megalkották, még ennél is kevesebbet tudtak az emberi agy működéséről. Pedig, a mai tudás is nagyon felületes még. Mert az emberi agy, még koránt sincsen teljesen kifürkészve.
Közegvonzás.
Halmazszinten értelmezve, minden anyagi test, tömeg és közeg egy időben. Amely hőmérséklet változásra, fázisátalakuláson megy át. Ahol a „fázis” kifejezés, valamilyen aktuális halmazállapotot jelent. Így minden egyes halmazállapot, más és más halmazfokozatot, halmazfázist képvisel.