Futótűz

Kvantumugrás.

A kvantumelmélet kidolgozása során, az atomok lehetséges felépítését és működését is meghatározták. Így a protonok és neutronok által biztosított atommagok körül, meghatározott mennyiségű elektronok keringenek. Amelyek, meghatározott, többlépcsős elektronpályákon keringenek az atommagok körül. Ez persze, csak elméleti szintű felépítése az atomoknak, mert a legerősebb mikroszkópokon szemlélve is, az elektronok mozgása, csak egy felhőszerű jelenséget mutat.  Maguk a különböző szintű elektronpályák, egyelőre teljesen észlelhetetlenek.

Kétréses kísérlet.

A kvantummechanika elméletének kidolgozása során, az anyag legkisebb alkotóelemét, az elektronokat használták „lőszernek”, amelyeket egy zárt fal két függőleges résén engedtek keresztül. Majd azt vették észre, hogy a lövések, az egyenes vonalvezetéstől néha kissé eltérve, szétszóródta a rések mögött elhelyezett céltábla falán becsapódva.

Valószínűség.

A valószínűség, a statisztikai módon megvalósult gyakorlati szintű megfigyeléseknek egy lehetséges eseménye. Ami röviden azt jelenti, hogy egy megfigyelt eseménynek, többféle véletlenszerű gyakorisággal előforduló kimenetele lehetséges. Így a nagyobb gyakoriság, nagyobb számértékkel fejezhető ki matematikai nyelven. Míg az eleve lehetetlen eseményszerűsége, nulla értéket nyer. Így a lehetséges valószínűségeket jellemző számok, a nulla és az egy közé esnek. Ilyen módon működik a valószínűség számítása.

Teljes tudatosság.

Mindenki, lenullázott szellemi képességekkel születik erre az anyagi világra. Így kisgyermek korunkban, bármilyen értelem sugárzott is ki belőlünk a viselkedésünk során, az szigorúan lelki eredetű, ösztönös dolog lehetett. Mert a szellemi szintű tudásunkat tanulással, az életünk során szerezhetjük csak meg.

Kontroll illúzió.

Sorsunk eseményeinek történései, olykor reális módon kiszámítható variációk szerint valósulnak meg. Így a szellemi szinten művelt emberek, vagy józan paraszti ésszel megáldottak általában véve, olyan mentális önkontrollal irányítják az elméjükben az életük sorsszerű menetét, hogy abban, a reális elvárásaik valósuljanak meg.

Mentális hibánk.

A szellemi szinten élő ember mentalitása olyan, hogy akaratlanul is megítéli az embereket. Mert, egyfajta rangsort állítunk fel, amelybe önmagunkat is be tudjuk sorolni. Ilyen módon, vannak példaképeink az emberek között, és olyanok is, akikhez nem kívánunk hasonlítani. Ezért, a reálisnak látszó önértékelésünk, a másokról alkotott véleményünkön múlik. Így él ma, az emberek döntő százaléka. Alapvetően hibás mentalitással.

Kvantum korreláció.

Einstein óta eredeztethető modern fizika kvantummechanika ága, arról számolt be, hogy az általuk vizsgált részecske-párok, akármilyen távol kerülnek is egymástól, mozgási kényszerben vannak egymáshoz képest. Vagyis, a sorsuk összefonódik. Ami azt jelenti, hogyha egy részecskepár elemei közül az egyik jobbra forog, míg a másik ballra, akkor ezt a tulajdonságukat akkor is megtartják, ha igen távol kerülnek egymástól.

Fundamentum.

Jelentése alapján alapzatot, talapzatot, megalapozottságot, primer oldalt, fenékrészt, erkölcsi magaslatot, kiérdemelt tekintélyt, stabil abszolút vagy abszolutizált értéket jelent. Amire bármelyik építmény vagy művelet támaszkodhat. Vagyis az, az abszolútként értelmezhető tényező, amire valamilyen relatív felépítmények kerülhetnek.

Kvantummechanika.

Már az alapjaival sem lehet tökéletesen egyetérteni. Mivel az alapját, maga a kvantum fogalma képezi. Vagyis, az energia diszkrét adagja. Ami nem lehet saját tömeggel rendelkező önálló részecske. Hiszen a frekvenciától való függése biztosítja a diszkrét jellegét. Vagyis, az energia viszonyítható adagjait, a kvantumokat, minden frekvencián, más és más értékűnek lehet mé

Térben az idő.

Ahhoz, hogy egy egyesített téridő elméletről lehessen beszélni, határozottan ismernünk kell a tér és az idő mibenlétét. De sem a tér, sem pedig az idő, nem objektív tényező. Ezért az objektív valóságot megismerni szándékozó tudomány, nem talált még ezekre az alapvető fogalmakra, konkrét módon megfogalmazott ésszerű magyarázatot.

Gravitációs hullámok.

Az objektív valóság jelenségeit kutató tudomány képviselői, hosszas kísérletezés és kutatás után, felfedezték végre a gravitációs hullámokat. Mégpedig, a tudományos értesítéseik szerint, két feketelyuk ütközésének és egyesülésének az eredményeként létrejött mágneses hullámok által okozott rezgéseknek, a rendkívül precíz mérése révén. Két, egymástól igen távolra telepített mérőobjektum azonos eredményeit összevetve fedezték fel a gravitációs hullámot. Csak gratulálni lehet, ehhez a rendkívüli teljesítm

Szemlélet.

Ez egy többszörösen összetett szó, amelynek a szótöve a „szem”. Mint a látás érzékszerve. Amellyel nézzük, szemléljük a valóságot. Szemlélés közben szellemi szinten megértjük és értékeljük a valóság számunkra fontosnak tartott részeit. Így a szellemi szinten kialakult szemléletünk, már azt az értelmes látásmódot képviseli az elménkben, amellyel kritikus módon szemléljük a szemünkkel, a valóságunk lehetséges tárgyait és eseményeit.

Mentális fogantatás.

Ahogy egy férfi és egy nő természetes szexuális kapcsolata során, megtörténik a fogantatás pillanata, amelyben a petesejt és az ivarsejt egybeolvad és egy új, közös élet csíráját alkotják együtt, úgy az elménkben tudatosodó kellemes szellemi gondolataink és a pozitív lelki érzéseink összekapcsolódása, mentális fogantatásnak minősül.  Amelyben ez a mentális csíra nem más, mint a mi hitünk

Tömegvonzás oka.

A gravitáció jelenségét, az általános tömegvonzással magyarázza a fizika tudománya. Amely szerint, a tömegvonzásnak egyetlen alapvető feltétele és oka van, maga a tömeg. Minél nagyobb egy test tömege, annál erősebb vonzó hatást fejt ki, a másik tömegértékkel bíró anyagi testekre. Ehhez járul még, az egymást vonzó tömegek között mérhető távolság. Amely szerint, a gravitációs vonzó hatás, a távolság növekedésével, négyzetes arányban csökken.

Egységes ezotéria.

Minden ember, egy spirituális lény. Ezt állítják az ezoterikus tanítások. Így a szellemi szintű ezoterikus tanítások arról szólnak, hogy hogyan használjuk a megtapasztalható valóságunk alakítására, formálására alkalmas, spirituálisként értelmezett lelki adottságainkat.

Szép az élet.

Túl sokszor hallani azt, hogy az emberek szidják a rendszert, a munkahelyeiket, az ismerőseiket, a rokonaikat, és még gyakran önmaguk egészségi vagy gazdasági állapotát is. De az elégedetlenségük, nem pusztán a személyekre korlátozódik, hanem az eseményekre is kiterjed. Így szidják a túlságosan meleg időszakot, a túl hideget, az esőt, a havat, vagy például, csak a szelet. Vagy a TV műsort. Mert a kialakult negatív hitrendszerüknek köszönhetően, lesújtó véleményt formálnak szinte mindenről. 

Rezgési szint.

Az elménk mindenkori tudatossági állapota, az agyunknak azt a rezgési szintjét képviseli, amely alapján, az Univerzum szubjektív alapú mágneses valósága, megteremti számunkra az objektív elektromos anyagi valóságunk megtapasztalható részeseményeit.

Örökkévalóság.

A stabilnak mondható mozdulatlanságban az örökkévalóság, nem képes megmutatkozni. Ezért az örökkévalóságot, éppen a változékonyság sokszínűsége jellemzi. Az abszolút létezés, csak a cselekvésekben és a történésekben tapasztalhatja meg önmaga örökkévalóságát.

Sóvárgás.

Egyáltalán nem mindegy az, hogy valaki a vágyai vagy a sóvárgásai szerint él. Mert a két dolog, éppen ellentétes módon használja az elménket. Mivel a sóvárgás, egy olyan tudatállapot eredménye, amelyben a nélkülözés, egy felismert hiányt jelöl ki elérendő célként. Így a sóvárgás, mindig a testi szintű hiánycélunkat kívánja mielőbb megvalósítani, akár erőszak árán is. Míg a vágy, reális életcélt jelent. Amit szeretettel követhet az ember.

Elvonatkoztatás.

Más élőlényekkel szemben, az értelmes emberi elme alaptulajdonsága az, hogy a kauzális szintű ok-okozati viszonyok megértése érdekében, képes az elvonatkoztatásra. Amelynek keretében, sajátságos nézőpontból szemlélhetjük a valóságos dolgokat és eseményeket. Ennek a sajátságos nézőpontnak a lényege pedig az, hogy mindig a memóriánkban eltárolt emlékeinkhez viszonyítjuk a valóságban észlelt dolgokat és eseményeket.

Elektromos erőterek.

Szerintem az Univerzum, egy gigantikus méretű, állandóan rezgő mágneses tér. Amelyet az oszthatatlan alaptömegek teljes halmazának az egységes közege tölt ki. Ebben a szubjektívnek mondható mágneses alaphalmazban alakultak ki és működnek rezgési szinten, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok. Mint objektív megnyilvánulások.

Aránymetszés.

A mágneses alapú Univerzumban, az abszolút létezés alaptörvénye vigyáz arra, hogy az elektromos anyagi megnyilvánulások arányossága, mindig megmaradjon. Ez a kozmikusnak számító alaptörvény, mindig harmonikus egyensúlyt teremt, a lehetséges anyagi szimmetria és aszimmetria között. Így az aránymetszés, egészen egyszerűen fogalmazva, az Univerzum egyensúlyának a törvénye.

Önámítás.

Minden olyan szellemi gondolat, amelyik nincsen szinkronban, nincsen közös nevezőn, nincsen összhangban a lelki érzéseinkkel, egyszerűen önámításnak minősül.  Mert a szellemi gondolataink informatív értékeinek, éppen a lelki érzéseink életerő impulzusait kell kifejezésre juttatniuk ahhoz, hogy a kívánt mentális összhang megvalósuljon. Mivel, a megtapasztalható valóságunk, mindig a lelki érzéseink alapján fog alakulni. Mert mentális életerő impulzusokként, kizárólag a lelki érzéseink alkalmasak arra, hogy formálják, alakítsák, teremtsék meg számunkra a megtapasztalható valóságunkat.

Egység és kétség.

Az anyagi testünk, alapvetően két mentális feltétel alapján működik. A szellemi gondolataink és a lelki érzéseink befolyásolják a működését. Amíg ez a két mentális adottságunk összhangban van, egységben élünk. Amint ez a mentális összhang felborul a tudatos elménkben, akkor jelentkezik bennünk a kétség. Mert a mentális szintű szellemi és a lelki adottságunk egymás ellen munkálkodik. Az anyagi szintű testünk vezérlését bizonytalanná téve.

Doménelmélet.

A mágneses tulajdonság mibenléte, egyáltalán nem tisztázott ma még a fizikában. Egyfajta doménelmélettel magyarázzák, amely szerint, apró mágneses részecskékből tevődik össze a teljes mágneses anyag. Amikor a mágnest szétszedjük, egyre kisebb részecskékre, akkor a doméneknek nevezett apró mágneseket is szétbontva, elveszíti a teljes anyagi halmaz a mágneses jellegét. Sajnos, ez nem magyarázat arra, hogy az egységnyinek értelmezhető doméneknek az alapvető mágneses hatása honnan, miből ered?