Futótűz

Golgota.

Magyar jelentése szerint, a „koponyák hegye”. Erre a hegyre kellett Jézusnak felcipelnie a keresztjét, amikor végigjárta a nyilvános kivégzésének a kálváriáját.

Jelenlét.

A szellemiségünk, az elménk mentális emléktárának, a memóriánknak a „raktárkezelője”, amely ennél fogva, mindig a múlttal foglalkozik. Mert a jövőnkről alkotott elképzeléseink is, a múltunkban lettek elraktározva, a memóriánkban. Ezért a jelenlét tudatossága, mindig lelki adottság az elménkben. Jelen lenni tehát, azokkal a szellemi gondolatainkkal tudunk csak, amelyek közvetlenül a lelki érzéseinket irányítják.

Relatív módon lehetünk tudatosak például, amikor meditálunk. Hiszen meditációban, a szellemi aktivitásunkat némileg lecsendesítjük, hogy folyamatosabban a lelki jelenlétben tartózkodhassunk. De a szellemi aktivitásunk, nehezen mérsékelhető. Ezért, csak részlegesen, relatív formában tudunk a lelki jelenlétben tartózkodni meditáció esetén is.

Vagy például, amikor éppen a jelenben zajló életeseményeinkre koncentráljuk a szellemi gondolatainkat. Mert mindig azokra a dolgokra vagy eseményekre vagyunk tudatosak a jelenben a szellemi gondolatainkkal, amelyekre a lelki érzéseinket irányítjuk. Ezért a lelki érzések nélkül, eleve nem is beszélhetünk, a jelenben való létezésünkről. Mert a létezésünk minden aspektusa, a lélek által éltetett tudatosságunkról szól.

Csakhogy, a folyton csapongó szellemi gondolataink, mindig a múltba vagy a jövőbe irányítják a lelki érzéseinket is. Mert a szellemi gondolataink, mindig a múlt tapasztalatai és a jövő elvárásai alapján alakulnak ki a memóriánkban. Ahol a szellemiségünk, az elménk mentális raktárkezelője. Így a belőle származó szellemi gondolataink, szinte minden esetben, elvonatkoztatnak bennünket, a lelki jelenlét pillanatától.

De a lelki érzéseink, az életenergiánkból származó olyan mentális erőhatásaink amelyek, csak a jelenben aktivizálhatóak. A szellemi gondolataink által a múltba vagy a jövőbe irányított lelki érzéseink, mind-mind célt tévesztenek. Elfecsérelt mentális erőhatásoknak minősülnek. Mert a valóságunkat formálni képes mentális erőhatásokként, csak a jelenben lehetnek hatásosak.

A lelki érzéseink által biztosított mentális erőhatásaink, éppen úgy működnek, mint az egyéb fizikai szintű erőhatások. Ahol például, a múltba vagy a jövőbe vetített pofon, sohasem fog elcsattanni. Mert a pofon létrejöttéhez, éppúgy jelen kell lennie annak a személynek, aki a pofont adja, mint annak, aki kapja azt. A tökéletes egyidejűség nélkül, nem jöhet létre a szóban forgó pofon. Ez a tökéletes egyidejűség nem más, mint a jelenlét. Amikor a lelki érzések indulatai, és az őket irányító szellemi gondolatok, egy időben hozzák létre a kívánt eseményt. Történetesen, az említett pofont.

A képzeletalkotás képességével azonban az elménk, abszolút módon képes a jelenben tartani a szellemi gondolatainkat. Mert képzeletet alkotni az elménkben, csak itt és most tudunk, a lelki aktivitásunk pillanatában. Mivel a képzeletalkotás idejére, a múlt tapasztalatai és a jövőnk elvárásai alapján, folyamatosan a jelenre koncentrálhatjuk a szellemi gondolatainkat. Éppen azért, hogy a szellemi gondolataink, tudatosan irányítsák, a képzeletünkbe ágyazható lelki érzéseinket. Ez a tudatos teremtés lényege.

De Istennek, ezt a csodálatos adományát sajnos, csak elég ritkán használjuk szándékosan. Akkor is főképpen, ostoba módon, a negatív hiteink elképzelésére. Mert negatív hitrendszerben élve, a számunkra rossznak minősíthető dolgokat és eseményeket, nagyon jól el tudjuk képzelni. Akár többféle aspektusban is. Majd, amikor megtörténik velünk a negatívnak ítélhető dolog vagy esemény, akkor már nem is gondolunk arra, hogy ahhoz, éppen mi magunk járultunk hozzá. A kellemetlen szellemi gondolatok által formált negatív hiteink elképzelésével. Amelyekhez, csak negatív lelki érzéseket csatolhatott az elménk.

Pedig, ha a számunkra pozitív dolgokra és eseményekre áldoznánk annyi mentális pozitív lelki erőt, akkor a valóságunkat sokkal szebbre és jobbra képzelhetnénk. Mert ez a reális képzelet, a tudatos valóságformálás, azaz a teremtés alapja.

De teremteni, csak Isten, a teremtő képes. Mégpedig, a lélek által bennünket éltető Isten. Aki a mágneses alapú pozitív életérzéseivel, megalkotta az objektív anyagi világunk valóságát. Viszont, azok a teremtésre képes pozitív lelki érzések, csak a teremtésre méltó, abszolút módon kellemes szellemi gondolataira aktivizálódtak.

Így van ez, a mi relatív elméinkben is. A kellemes szellemi gondolatainkkal, pozitív teremtőérzéseket tudunk aktivizálni, a jelen pillanatában. A kellemetlen szellemi gondolatainkhoz negatív, romboló hatású lelki érzéseket csatol az elménk. Amelyeknek az ártalmas hatásai, kizárólag a mi személyes sorsunkat formálva juthatnak csak érvényre. Mert ártó hatású negatív lelki érzéseket, nem vetíthetünk ki az elménkből, a más embereket éltető Isteni minőségek felé. Mert ez már, a kozmikus eredetű abszolút szeretet alapszabálya.

Mivel az Isteni eredetű életenergiánkból származtatható lelki érzéseinket, nem vehetünk igénybe arra, hogy a más embereket éltető Isten ellen fordítsuk azokat. Ha mégis megtesszük, akkor az olyan mértékű kozmikus ellenállásba ütközik, hogy csak bennünk képesek aktivizálódni. Mert a mentális módon irányított erő, mindig elvégzi a szellemi szinten reá bízott feladatát. Hatásos munkát végez a sorsunkban. Negatív hitünkbe ágyazódva pedig, romboló hatású munkát végez bennünk.

Ilyen negatív módon, éppen a bennünket éltető Isteni minőségű lelkünk munkáját korlátozzuk. Mert olyankor, röviden értelmezve, éppen saját magunknak ártunk. Mivel pszichoszomatikus eredetű elváltozásokat, torzulásokat idéznek elő bennünk, az elménkben aktivizált negatív lelki érzéseink.

A kórházak, tele vannak olyan betegekkel, akik az elméjüket rosszul használva, negatív lelki érzéseket aktivizáltak, és súlyos egészségkárosodás lett a vége. Pszichoszomatikus eredetű betegségekkel terhelték magukat. Mert a „pszichoszomatikus” jelző azt jelenti, hogy az elménket képviselő pszichénket rosszul használtuk, ezért szomatikus, azaz testi elváltozásokat idézett elő bennünk.

De hogyan lehetséges az elménket rosszul használni. Hát ennek, csak egyetlen módja van. Ha a kellemetlen szellemi gondolataink irányítása alatt, negatív lelki érzéseknek biztosítunk, valóságformálásra képes mentális erőhatásokat. Mert szervezetet építeni, vagy a sorsot hasznosan alakítani, csak a kellemes szellemi gondolataink által irányított, pozitív lelki érzéseinkkel tudunk.

Tulajdonképpen az ember, mindig jelen van. Ezt a lelki jelenlétét próbálja megosztani az által, hogy a szellemi gondolataival, több dologra koncentrál egy időben. Így a szellemi gondolataink segítségével, akár több eseményre is koncentrálhatunk egyszerre. De a jelenlétünket biztosítani képes lelki érzéseinket, nem vagyunk képesek megosztani. Ezért kell a lelki érzéseink alapján kapkodnunk, idegeskednünk, amikor az elménkben kialakított és megosztott szellemi szintű rendünk felborul. Akármilyen oknál fogva. Olyankor, a szellemi szintű rendünket felborító eseményre koncentrálunk. A lelki érzéseinket hirtelen oda irányítjuk, akár a többi, szimultán módon történő eseményünk rovására is.

Így a tudós szakemberek megállapították azt, hogy az átlagemberek, akár három-négy dologgal is képesek foglalkozni egy időben. A szellemi foglalkozású emberek pedig, akár hat-nyolcfelé is képesek az elméjük figyelmét fordítani. A szellemi gondolataik, harmonikus rendben történő megosztásával. Így az elménkben megosztott figyelem, csak a szellemi aktivitásunkra vonatkozik.

De az elménk, Istentől rendelt alapfeladata éppen az, hogy alapvetően, csak két dologra legyen mindig figyelmes. Mégpedig, a szellemi gondolatainkra, és a lelki érzéseinkre. Így a szellemi gondolataink, lelki érzéseket generálnak az elménkben, míg a lelki érzéseink, a szellemi gondolataikkal fejezhetők csak ki ideális módon. Éppen azért figyel az elménk, a szellemi gondolatainkra és a lelki érzéseinkre, hogy tudatosan összekapcsolja őket egységes, mentális eredetű hitekké. Mégpedig lehetőleg, a sorsunk formálására méltó, pozitív lelki érzéseken alapuló hitekké.

Mert a memóriánkban tárolt hiteink összességét szemlélve képes a szellemiségünk, új gondolatokat ébreszteni az elménkben. Így a múltunk tapasztalatai alapján, olyan jellemet biztosít a szellemiségünk, amelyik a jövőnk elvárásait tükrözi a gondolatainkban, szavainkban, és a tetteinkben. Ez a jellem, alkalmas arra, hogy meghatározza azt, hogy milyen módon igazodjuk, a sorsunkat formálni képes életeseményeinkhez.

Hogy az emberi minőségű karakterünk, azaz a jellemünk milyen minőségű, az a memóriánkban tárolt hiteink határozzák meg. Akinek sok negatív vagy egyéb szkeptikus hite van, gyengébb karakterrel rendelkezik. Amelyben a jelleme „silányabb”. A pozitív hitekkel azonban határozottabb, erősebb karakter alakul ki. Amely a jellemünket tökéletesen határozott formában juttatja érvényre. Amely nyilvánvaló módon tükrözi azt, hogy az értelmes ember, milyen szinten vesz részt a szeretetben.

Mert a relatív szeretet, a bűn melegágya. Hiszen amit nem szeretek kellőképpen, azt is Isten abszolút létezésében nem szeretem. Ezért a nem szeretett dolgokkal és eseményekkel szemben, bűnt követek el. Mert megvonom tőlük azt a szeretetet, amivel Isten abszolút létezésében tartozok feléjük. Mert Isten abszolút szeretetében, amelyben én magam is létezek, nincs helye a szelektált, az önös érdekeket képviselő szeretetnek. Mert az ilyen relatív szeretet, szembe helyezi az értelmes embereket egymással.

Ahogy a családon belül tesszük, meg kell tanulnunk egymásért élni. Ahol a jó szülők, mindent megtesznek a gyermekeikért és egymásért. A jó gyermekek pedig, mindig a szülői elvárások alapján viselkedve mutatják ki a szeretetüket, a szüleik felé. Miközben hagyják egymás természetes fejlődését kibontakozni, a harmonikus családi életben.

A társadalmi életünk is, egy nagymértékű „családot” biztosít számunkra. Ahol az alkotmányos rendszerünk biztosítja számunkra azt, hogy a családtagok jóléte és egyenjogúsága megmaradjon. A működő demokráciánknak, ezt az egyenjogúságot kellene biztosítania. Így szűkebb értelemben véve úgy hívjuk ezt a társadalmi léptékű családot, hogy magyarság. Tágabb értelemben véve pedig, emberiség a neve.

Mert a színünk és a neveltetésünk ellenére, egy vérből valók vagyunk. Mivel az Isteni szintű értelem, csak az emberben nyilvánult meg. Hiszen a növények és az állatok, csak szellemiség nélküli ösztönlények. Ezzel szemben mi emberek, a lélek által ösztönlények vagyunk ugyan, de a szellemiségünknek köszönhetően, az ok-okozati viszonyok intelligens felismerői és megértői is. Ezért van lehetőségünk a mentális fejlődés olyan szintjét elérni, amelynek alapján, önmagunk Isteni minősége szerint élhetünk. A tudatos teremtés képességével.

Az energia egy és oszthatatlan az Univerzumban. Mert sem teremteni, sem pedig, elpusztítani nem lehet. Erről szól az energia megmaradási törvénye. Mert ez az energia mágneses eredetű, és csupán közvetett módon, induktív viszonyban áll az elektromos anyagi valósággal. Ezért anyagi szinten befolyásolni nem lehet. Annak ellenére, hogy az induktivitás valójában, kétirányú folyamat.

De ez a két irány, csak a kozmikus eredetű mentális visszacsatolás miatt áll fenn. Így a kétirányú induktív viszonynak köszönhetően lehet Isten, a kozmikus öntudat, a minden összetett elektromos anyagi valóság eseményszerűségéről tudó, és a minden összetett elektromos anyagi valóság eseményszerűségére ható képesség. Az Ő sajátságos, mágneses alaphelyzetének köszönhetően.

Az összetett elektromos anyagi részhalmazokat, erősen „szivacsos” felépítésű rács és kristályrács szerkezetek jellemzik. Ezért az anyagi struktúrákat belül, éppúgy kitölti a mágneses alapközeg, mint ahogy körülöleli azokat. Ilyen módon mozgási, létezési teret biztosítva az anyagok számára. Ezért az anyagi minőségeket vizsgáló tudósok számára közösített, elektromágneses tulajdonságú egységekként mutatkoznak meg ezek az alapjelenségek. De attól az anyagok még, a mágneses alaphalmazban megnyilvánult, elektromos részhalmazok maradnak.

Ezért az értelmes ember is, sokkal több, mint az ő anyagi mennyisége. Hiszen belül az atomi, és atomok által biztosított rácsszerkezeteinket is, a mágneses alaphalmaz tölti ki. Amely alkalmas arra, hogy az Univerzum mágneses energiájának köszönhetően, a lélek által éltessen bennünket. Így a lélek nem más, mint az életünk energiája. A mi mágneses alapú Isteni minőségünk. Ezért kívánjuk egymásnak azt, hogy „Isten éltessen”.

Ez a bennünk elkülönült Isteni minőség, képes a tudatos teremtésre. Csak arra van szükségünk, hogy szellemi szinten, megértsük, a hozzá fűződő mentális viszonyunkat. Aki megértette és elfogadja, szellemi szinten szolgálni is akarja majd, a lelke által benne élő teremtőt. Aki a teremtésre méltó kellemes szellemi gondolatainkhoz, mindig teremtésre alkalmas pozitív lelki érzéseket biztosít az elménkben. Mert belülről belelát az elménkbe, és a vágyainkról készült reális elképzeléseinket szemléli ott.

Mivel a vágyaink, lelki eredetűek. Vagyis, Isten akaratát képviselik az elménkben. De azokat, csak a szellemi gondolataik informatív értékei alapján vagyunk képesek, mentális formába önteni az elménkben. Akár képi, akár filmszerű formát öltve. A szellemiségünknek, ezt az elménkben folytatott mentális munkáját szemléli Isten, a lelkünkön keresztül. Ha az általa küldött vágyat fedezi fel az elménkben kialakított mentális képzeletünkben, akkor pozitív lelki érzéseket biztosít hozzá. Ezek a lelki érzések, feltöltik élettel, tartalommal az elménkben formált mentális képzeletünket.

Majd amikor, a szellemi gondolataink által készített mentális képzeletünk, és a hozzá csatolható pozitív lelki érzéseink, együtt tudatosodnak az elménkben, akkor mondjuk ki azt, hogy ÁMEN. Azaz „LEGYEN”. Mert azt már, a bennünk élő Isteni minőségünk mondatja velünk. Mivel, tökéletesen egyetért azzal a csodálatos mentális képpel, amihez a pozitív lelki érzéseinket biztosította. Vagyis következésképpen, teremtésre méltónak értékelte az elképzelésünket. Mert az, tökéletesen szinkronban volt, az általa sugallt vágyunkkal. Ez a tudatos teremtés, általam javasolt mentális technikája.

Tulajdonképpen, minden imánknak, amelynek ÁMEN a vége, a tudatos teremtést kell szolgálnia. Így az ima, akkor hatásos igazán, ha reális módon elképzeljük a szellemi szintű mondanivalóját, és pozitív lelki érzésekkel támogatjuk azt. Csupán az a lényeg, hogy a reális elképzeléseinkkel, ne Istenhez fohászkodjunk, hanem Istenként határozzuk meg azt, hogy LEGYEN. Azaz ÁMEN.

Mert a múltunk tapasztalatai alapján, itt a saját jelenünk létezésében kell meghatároznunk azt, hogy milyen elvárásaink vannak, a megtapasztalható jövőnket illetően. Ezért szükséges az, hogy szinte mindig, csak egy dologra gondolva éljünk. Az a gondolat kellemes legyen, hogy pozitív lelki érzéseket tudjon aktivizálni az elménkben. Itt és most, a létezésünk jelen pillanatában.

A létezés, mindig a jelenben valósul meg. Bármilyen anyagi formát öltsön is. Ennél fogva a jelenlét, csak arra vonatkozik, amire a lelki érzéseink irányulnak. Teljesen mindegy az, hogy mire gondolunk szellemi szinten. Mert, szellemi szinten elvonatkoztathatunk ugyan a jelen pillanatától, de lelki szinten sohasem.

Ezért az értelmes emberi elme egyetlen alapfeladata az, hogy a vágyainkat fejezzük ki benne, a szellemi gondolataink segítségével. Mégpedig olyan módon, hogy azok pozitív, teremtésre méltó lelki érzéseket aktivizáljanak ott. Mert a jelenlét, mindig azokra a szellemi gondolatainkra utalhat csak, amelyek lelki érzéseket irányítanak. De, ha a múltba vagy a jövőbe irányulnak a szellemi gondolataink, akkor a lelki érzéseinket is oda vetítik. Ahol azok már, teljesen hatástalanok. Mert, csak a jelenre koncentrált szellemi gondolataink aktivizálhatnak, számunkra hasznos pozitív lelki érzéseket.

Matécz Zoltán

matecz.zoltan@gmail.com

2017.05.16.

Abszolút Memória.

Nyelvtani tanítás alapján, az ige cselekvést, történést, és létezést jelentő szó. A Biblia állítása szerint pedig, „Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.” Vagyis az írás, Istennel azonosítja a cselekvést, történést, és létezést jelentő igét.

Hol lakik a jó Isten?

Amíg az értelmes ember, nincsen teljes mértékben tisztában azzal, hogy számára, mit jelent Isten fogalma, addig azt sem tudhatja, hogy hol lakik Ő. Pedig, reális Istentisztelet, valós Istenszeretet, e nélkül számomra teljesen elképzelhetetlen.

Képviselet.

Egy alkotmányos alapokon nyugvó társadalmi rendszerben, a szabadon választott képviselői testület látja el a parlamentben, a nép napi szintű érdek-képviseletét. Így a képviselői testület, mint egy rugalmas jogi közeg, a folyamatos érdekegyeztetés feladatát látja el az államot vezető kormányzati és önkormányzati célkitűzések, és az adózásra képes társadalmat alkotó nép között. Éppen azért, hogy az adókból beérkezett állami pénzeket, mindig hasznosan költse el a kormány, a népjólét fenntartásának a biztosítására.

Önkényuralmi jelképek tiltása.

Jelentése szerint az önkényuralom, olyan államvezetési rendszer, amelyben a politikai hatalom egésze, egyetlen személy, vagy valamilyen személyek zárt csoportjának a kezében összpontosul. Így az önkényuralom vezetője, egy autokrata egyeduralkodó, akinek a hatalmát, a saját politikai szintű, dominánssá vált pártjának a vezetői csoportja biztosítja. Így vezetői testületként funkcionálva, az autokrata egyeduralkodó karjainak a meghosszabbításaként funkcionál a saját pártja.

Elektronikus zombik.

Azokat az embereket, akik a játékokat, olvasnivalót, és internetet biztosító digitális elektronikus készülékeiket, még az utcán közlekedve is folyamatosan használják, elektronikus zombiknak hívják. Mert közúti közlekedés közben a figyelmüket, csak a digitális készülékük aktuális programja köti le. Így fokozott veszélyben vannak. Mert ilyen módon, éppen a közlekedésre válnak teljesen figyelmetlenekké. Amelyben öntudatlan módon részt vesznek. Olyan módon járnak-kelnek az utakon, mint az eleven holtak. Főképpen, a közlekedésben is még járatlan, tapasztalatlan fiatalok vannak fokozott veszélyben.

Alapvető emberi jogok.

Alkotmányos rendünk alapja és célja, az alapvető emberi jogok meghatározása és törvényes szintű betartása. A társadalmunkat érintő minden politikai és gazdasági változás körülményei között is. Az alkotmányra épülő társadalmi rendünk, csak ilyen módon tartható fenn stabilan. Ha ezek az alapvető emberi jogaink megsérülnek, akkor az alkotmányos alapon nyugvó társadalmi rendünk, labilissá válik.

Virtuális valóság 2.

Szerintem a valóság, objektív és szubjektív egy időben. Mivel általában, én is magamból indulok ki, ezért biztosan állíthatom azt, hogy nem pusztán az vagyok, aki a tükörből visszatekint. Valójában, inkább az vagyok, aki a tükörben nem is látszik.

Istenkáromlás.

Alapvetően, kétféle Istenkáromlás létezik. Abszolút és relatív. Az abszolút Istenkáromlás, a teremtő konkrét szidalmazását jelenti. Míg relatív az Istenkáromlás abban az esetben, amikor egy hívő ember, a benne munkálkodó Isteni eredetű lélek teremtői tudata nélkül él.

Megoldás.

A problémás élethelyzeteink arra utalnak, hogy valamilyen megoldásra van szükségünk ahhoz, hogy megszabaduljunk végre, az adott gondunk reánk nehezedő terheitől.

Miért engedi?

Nincs Isten. Állítják határozottan az ateisták. Mert, ha Isten létezne, nem hagyná azt, hogy ennyi bűn és gonoszság töltse be az életünk eseményeit. Mert, ha az Isten létezik, és jó is, akkor nem tűrheti ezt az alapvető igazságtalanságot. Átvitt értelemben véve persze, valahol igazuk is van. Mert Isten szándékos választása nélkül, valóban egy Istentelen világra kárhoztatjuk magunkat.

Gondviselés.

Gondviselő az a személy, aki törvényes szinten felelősséggel tartozik valakinek vagy valaminek a fejlődéséért, jólétéért, állagáért, és az estleges üzemben tartásáért, jó állapotban való megtartásáért. A gondviselő, mindig tiszteletben tartja a felügyeletében vállalt személyek emberi méltóságát. Éppen azért segíti a személyes fejlődésében, hogy az emberi méltósága ne sérüljön, az esetleges változások alatt sem. Így a gondviselő szinonimája például, a megbízott, a szülő, vagy a gyám is lehet.

Babonaság.

A természettel együtt élő értelmes ember, mindig megpróbált párhuzamot vonni a természetben zajló események, jelenségek, és az azokat követő történések közé. Így kauzális, ok-okozati viszonyokat véltek felfedezni, a megtapasztalható életeseményeik között. Amelyik megfigyelésüket a társadalmi szintű elit, történetesen a vallási és a tudományos nézetek nem igazolták, azok csupán tévhitekként, népi hiedelmekként, babonákként maradhattak fenn az emberiség kultúrájában.

Negyedik dimenzió.

A fizikában és a matematikában, a dimenziónak többféle jelentése van. Így a dimenzió, valamilyen méretet, kiterjedést határoz meg. Ezért a tudomány, a dimenzió fogalmával képes meghatározni például, az anyagi testek térbeli helyzetét és kiterjedését. Mert a tér elemi részeit is, objektív kiterjedésekként dimenzionálta. Továbbá, minden egyéb mérettel rendelkező meghatározást is dimenzionáltnak tekint. De amíg, a kiterjedések objektív, fizikai dimenziókat képviselnek, addig a mértékek tudományos értékű meghatározásai, csak szubjektív, matematikai dimenziókat jelentenek.

Szentség.

Az információ, exponenciális módon szaporodik. Ezt állítja róla a tudomány. Így okként, minden egyes alapinformációnak, több okozatot képviselő másodinformációs értéke alakul ki, a mentális gyakorlatunkban.

Jelen pillanat.

A jelen és a pillanat, egyáltalán nem azonos fogalmak. Még így, egy mondatba szervezve sem. Míg a pillanatot, egy másodpercnyi időtartamban határozhatjuk meg, addig a jelen, bármilyen hosszú időtartamot felvehet. Amíg a múltba vagy a jövőbe nem kalandoznak a szellemi gondolataink, addig a jelenben tartható az elménk tudatossága.  Így a jelen pillanatát, csak a „most” fogalma határozhatja meg konkrét módon. Ami ennél fogva, szintén múlandó tényező számunkra.

Munka.

Az Univerzum hatása alapvetően, kétféleképpen viszonyítható, a vele szemben teljesen tehetetlen módon viselkedő tömegekkel szemben. Elektromos anyagi értelemben véve az erőt, objektív munkavégző képességként ismertük meg általa. Míg mágneses vonatkozásban, az energia képviseli, az Univerzum szubjektív munkavégző képességét.

Intuíció.

„Az intuíció azon folyamat vagy megismerés megnevezése, mely során az információszerzés nem gondolkodási és következtetési folyamatok során történik. A folyamat egy következtetés vagy belátás végeredményét adja anélkül, hogy az ehhez vezető gondolati lépések tudatosulnának.”

Internet - Wikipédia

Más-világ.

A mi, megszokott relatív feltételrendszerünktől eltérően, merőben különbözik a feltételek nélküli valóság. Amit ezért, a másvilág fogalma jelent számunkra.

Látszólagos paradoxon.

A fény, Maxwell óta összetett, elektromágneses hullám. Vagyis, ennek a két alapvető összetevőnek, folytonos induktív kölcsönhatáson alapuló eredménye. Mégpedig, az elektromos és a mágneses összetevőké. Amely megtapasztalható fényhatásként, csak az elektromos anyagi részhalmazokban érvényesül. Ezt állítja ma, a tudomány. Mert a mágneses hullámok önmagukban, fényjelenséget produkálni képtelenek.

Elégedetlenség.

Amikor az életeseményeink, nem úgy alakulnak, ahogy azt mi elvárnánk, és mérgesek vagyunk a bennünket ért igazságtalansággal szemben, akkor elégedetlenek vagyunk. Az elégedetlen ember, nem csupán gondol az őt ért jogsértésekre, hanem a legtöbb esetben, még hangot is ad a véleményének.

Többlet és hiány.

Amikor az Isteni minőségünk, közli velünk az Ő személyes akaratát, akkor egy lelki vágyunkra leszünk tudatosak az elménkben. Amely mindig, valamilyen sajátságos jellegű hiányunkról szól. Egy olyan hiányról, amelynek a megtapasztalása, boldoggá tehetne bennünket, az adott élethelyzetünkben.

Racionalitás.

A hit, irracionális dolog. Ezt állítják, a materiális tudomány képviselői. Ezért a szlogenjük így hangzik, „Hinni, a templomban kell.”. Mert számukra, a tudományos értékű „tökéletes” bizonyosság a mérvadó. Így, ami attól a tökéletes bizonyosságuktól eltér, az csupán jóval alsóbbrendű, hit alapú dolog lehet.

Hatásmegmaradás.

A tudomány, tele van féligazságokkal. Ilyen féligazság például, az energia megmaradási törvénye. Amely kimondja, hogy energiát sem teremteni, sem pedig, elpusztítani nem lehetséges. Ezért, az energia nem vész el, csak átalakul.