Próbatételünk.
Próbatételt jelent, minden olyan nehéz helyzet, amelyben olyan feladatokat kell megoldani, ami komoly gondot okozhat az ember számára. Ahhoz, hogy az életkörülményeink jobbra forduljanak, meg kell oldanunk a közben jelentkező problémákat. A megoldás által pedig, bárki bizonyságot tehet a helyes és jó megoldóképességéről, a rátermettségéről, az életrevalóságáról. Mert az élet, nem csupán lehetőségeket kínál számunkra, hanem kihívások elé is állít bennünket olykor.
Amplitúdó.
Az amplitúdó, az időben rendszeresen változó szinuszos mennyiségeknek, a nullának minősülő egyensúlyi helyzettől mérhető legnagyobb kitérése, nagysága, tágassága, kiterjedése. Jele: „A” Matematikai szinten, mindig pozitív számmal fejezhető ki. A szó, latin eredetű és tágasságot, kiterjedést jelent. Ami a fizikában tulajdonképpen, olyan periodikus jellegű ingadozásra utal, ami a rezgéseket közvetíteni képes hullámokra jellemző. Így lett, a szinuszos jellegű anyagi hullámok legnagyobb kiterjedését meghatározni képes jellemzőség, az amplitúdó.
Telepátia.
Ez a paranormális fogalom azt jelenti, hogy távoli gondolatátvitel. Ami olyan egy idejű mentális kapcsolatot feltételez az értelmes emberek között a téren keresztül, amelyben egyetlen érzékszervünk sem vesz részt közvetlen módon. Vagyis, nem látjuk, nem halljuk, nem szagoljuk, nem ízleljük, és nem is tapintjuk. Mert a térbeli távolság, ezt nem teszi lehetővé a két teljesen különböző helyen lévő élőlény elméje között. Az öt ismert érzékszerünktől függetlenül, az agy közvetlen módon, távolról is érzékeli és megérti mások agyhullámait. Amit, főképpen egypetéjű ikreknél vettek észre. De a telepátia fogalma alá tartozik még, a gondolatolvasás és a gondolatátvitel minden egyéb lehetséges formája is. Így a telekinézis jelensége is, ami az elmével való anyagi részecskék, illetve anyagi testek olyan mozgásállapotait jelenti, amit az ember, kizárólag az elméjével hajt végre. Közvetlen fizikai kapcsolat igénybevétele nélkül.
Referenciahullámok.
A referencia szó fogalmában, a „re” előtag, a visszafelé irányultságot határozza meg. Míg a „fero” utótag, a hord, visz jelentéstartalommal bír. Így a latin „refero” jelentése az, hogy visszahoz, visszavisz. Ezért, a magyarban is meghonosodott referencia szó jelentése az lett, hogy valaki, valamilyen információt tapasztalati szinten visszaigazol. Vagyis, egy korábbi tapasztalat alapján történő visszaigazolásról van szó. Ami informatív értékében, szinte tökéletesen megegyezik az alapvető tapasztalat informatív értékével.
Kereszt.
Az emberi elménk, egy összetett bioelektromos jellegű mentális adottságunk az agyunkban. Akkor tudatos, amikor figyelmet fordít a szellemi gondolataonkra és a lelki érzéseinkre. Csakhogy a szellemi gondolataink, a memóriánkban tárolt emlékeink, egységnyi szintű informatív értékeket képviselő adatai által alakulnak ki az elménkben. A lelki érzéseink pedig, komplett információkat képviselő, mentális képi formában jelennek meg ugyanott. Vagyis, amíg a lelkünk mentális képek alapján kommunikál, addig a szellemiségünk, a memóriánkban tárolt emlékeink, általunk viszonyított részadatai alapján. Az egységnyi, informatív értéket biztosító adatokból készít, általunk meghatározott információt. Ennél fogva, amikor szellemi szinten gondolkodunk az elménkben, akkor a lelkünk számára, mentális képi formát öltenek a gondolataink. Viszont, amikor az elménben lelki érzések tudatosodnak, azok mentális képi formáit, viszonyított részadatokként tárolja el a memóriánk. Éppen a szellemiségünk számára.
Segítség.
Ennek a ragozott fogalomnak a szótöve, a segít ige. Ami a ság-ség főnévképző rag hozzá illő párjával alakult főnévvé. Ilyen értelemben véve, a segít igét, már főnévként használja bárki, aki segítséget kér. Ennél fogva, igényt is tart a segítségünkre. Vagy, aki éppen, nyilvánvaló módon segítségre szorul. Azért, hogy a szorult helyzetét, valaki más, az aktív segítségével oldja fel. Így segíteni csak az képes, aki hallja vagy felismeri a segítségnyújtás aktuális igényét. Illetve, van módja aktív segítséget nyújtani, egy adott társadalmi helyzetben.
Életkristály.
Fogamzás után, az embrionális fejlődésünk kezdeti szakaszában, először az agyunk fejlődik ki. Ezt állítja a biológia tudománya. Majd az agyunk kiterjesztéseként, a törzsünk alakul ki, benne az életünkhöz szükséges létfontosságú szerveinkkel. Végül pedig, a törzsünk kiterjesztései, a végtagjainkat képviselő kezeink és a lábaink. Így felmerült bennem a kérdés, hogy ha az agy fejlődik ki először, akkor annak, ugyan melyik részével kezdődik az embrionális jellegű biológiai folyamat? Amit a fogamzás indít el.
Pánformáció.
A pánspermia fogalma, egy görög eredetű összetett szó. Amely a „minden” és a „mag” fogalmait kapcsolja egybe, és arra utal, hogy az Univerzumban, mindenhol jelen vannak az élet magvai. Így a pánspermia elmélet hipotézise alapján, a földi élet is ilyen univerzális magvakból, spórákból, csírákból, spermiumokból jöhetett létre a Földön. Erre utal az exogenezis kifejezés is. Ami konkrétan azt jelenti, hogy a földi életformák, a világűrből származtathatók. Vagyis az élet, a Földön kívülről érkezett és honosodott meg a bolygónkon. De magára az élet eredetére, éppúgy nem ad magyarázatot.
Tökéletes számok.
A számelmélet alapja az, hogy a természetes egész számokat valamilyen logikus, matematikai mennyiséget meghatározni képes rendszerbe sorolja. Így alapvetően kétféle szám létezik. Szerintem, az egyes szám, mint az abszolútnak tekinthető teljességnek, a végtelenségnek, az egységnek az oszthatatlan részét képviselő, egységnyi mértékű abszolút számértéke. Valamint, az egyesek multiplikatív sokszorozása által létrehozható relatív számok összessége. Amelyek a teljességig, a végtelenig, az abszolút egységig tartanak. Ilyen módon, az abszolút értékű egyestől nagyobb természetes számok, mind egy szálig, természetes relatív egész számoknak minősülnek.
Bölcsészet.
A bölcsészet, azoknak a humán tudományoknak az összessége, amelyek az emberi társadalommal és az egyéni szintű gondolkodásmóddal foglalkozó résztudományokat öleli fel. Ilyen módon, a kauzális jellegű ok-okozati összefüggések alapvető értelmezésével foglalkozik. De nem a természettudományok egyéb, gyakorlati tapasztalatain alapuló megismerések szintjén. Hanem főképpen, a teoretikus jellegű gondolkodás logikáin alapuló eszmefuttatások elmélkedésinek a szintjén. Így a bölcsészet kifejezés valójában, a filozófia szó magyar megfelelőjének tekinthető. Kérdés az, hogy milyen ismeretek tartoznak még szorosan, a bölcsészet filozófiai szintű hatáskörébe?
Egységnyi szám.
A természetes egész számokat a számelmélet, a nullával kezdi és végtelen sok ilyen egész számról beszél. Miközben a nulla, még csak nem is nevezhető valójában számnak. Hiszen a nulla, a matematikai szinten kifejezhető mennyiségek teljes hiányára utal. Így a nulla, a matematika olyan neutrális szimbóluma csupán, amit nem sorolhatunk a természetes számok közé. Ezért, a pozitív és a negatív számok között létrehozható tükrözhetőség miatt nyert csak matematikai jellegű szimbolikus értelmet. Az egyes számhoz viszonyítva. De valóságos, mennyiségileg maghatározható számértéke, gyakorlatilag nincsen. Mert a természetes számok, mindig valamilyen mennyiség matematikai szintű kifejezői.
Atomi térfogat.
Az atomok, az anyagi minőségek tovább már kémiai szinten nem bontható alkotóelemei. Ezért a régi tudósok az atomot „oszthatatlannak” vélték. Ami kémiai szempontból véve, még ma is igaz. Így az „atom” szó, „oszthatatlant” jelent az anyagi világban. Ami természetesen, fizikai szinten már tovább bontható az ő alkotóelemeire. Ezért, az atomok oszthatatlansága, relatívvá vált a tudományban. Mert az atomok, a nukleonokból álló atommagokra és a körülöttük keringő elektronokra bonthatók. Ezért, az atommagokat általában véve, a protonok és a neutronok alkotják együttesen. A hidrogént kivéve, amelynek nincsen saját neutronja.
Villamos áram.
Elektromos áramról akkor beszélhetünk, ha a töltéssel rendelkező elektronok, valamilyen potenciális különbözőség feszültségének a hatására, munkát végeznek, az elektronok hatását akadályozó ellenállás viszonyítható állapotán. Miközben a potenciális feszültségkülönbség, elektronok által képviselt áramot hajt keresztül, az útjában álló ellenálláson.
Ismeretelmélet.
Alapvető természeténél fogva, minden értelmes ember törekszik a tudásra. Ez a tudásvágy az, ami a megismerés felé hajtja. Így alakul ki a szellemi képességeit bontakoztató értelmes kisgyermekeknél, a „miért” korszak. Amikor minden viszonyítható dolog és esemény megismerése hajtja, űzi őket, és szinte kiapadhatatlan a megismerési vágyuk. Ahogy rácsodálkoznak a világra. Mert a „miért” kérdéseikre adott értelmes válaszainkat is, még tovább boncolgatják. Egészen a végtelenségig. Mindig újabb és újabb, „de miért” kérdésekkel bombázva bennünket. Mert óriási igényük van arra, hogy a számukra fontos dolgok és események, adekvát módon nyerjenek értehető és logikus visszaigazolást az elméjükben. Vagyis, megértsék az észlelt dolgok és események mögött, a szellemi szinten elfogadható tudati tartalmakat. Majd az általánosnak mondható közoktatásnak köszönhetően, olyan alapvető ismeretekre tesznek szert, amelyekről a tanulás során, gyakorlati tapasztalatokat is szereznek.
Kezdet és vég.
A kezdet és a vég, olyan alapvető fogalompár, ami valamilyen fizikai szinten megvalósuló eseményszerűséget, idővel határoz meg. Ilyen módon, igei alapon kezelve, valamilyen cselekvésre, történésre vagy létezésre utal. Így az abszolút Létezésen belül, ami maga is nyilván esemény, relatív módon viszonyítható cselekmények és történések részeseményei valósulnak meg. Amelyeknek nyilván, van kezdete és vége. Hiszen idővel meghatározható részesemények azok, az abszolút Létezésben.
Információ értelmezése.
Az információ mibenléte, még nincsen konkrét módon megfogalmazva a tudományban. Így a különböző tudományos ágazatok, mindig más értelemben, egészen más értelmezés alapján használják ezt a fogalmat is. Teljesen általános jelleggel. Inkább, csak körül írják azt, hogy mi is a fogalom tudományosan elfogadható értelmezése.
Jövő idő.
Nyelvtani szempontból véve a jövő idő, az igeidőknek azt a jelentését határozza meg, amellyel a kommunikáló ember, a közlés pillanata utáni időtartamra helyezi, az igével kifejezhető cselekvés, történés vagy létezés eseményét. Vagyis, valamilyen pillanatnyilag meghatározható állapot lehetséges megváltozását vetíti előre. Így a jövő idő a grammatikában, a jelennel és a múlttal áll szöges ellentétben.
Morfogenetikus mező.
Ez egy összetett szó, amit a „morfe” előtag és a hozzá kapcsolódó „genesis” utótag együtt képvisel. Ahol az előtag formát, struktúrát jelent. Az utótag pedig, a keletkezésre, a megnyilvánulásra, a teremtésre utal. A fogalmat először Rupert Sheldrake biológus használta. Szerinte ennek a szellemi szintű mezőnek emlékezete van. Szabad szemmel nem látható, de a hatása mégis érzékelhető. Mert folyamatosan befolyásolja az anyagi minőségek működését. Alapvetően meghatározza azok működését, így az aktuális létezési formájukat is.
Energiahordozók.
A fizika tudományos meghatározása alapján, minden anyagi minőség energiahordozó. Így gyakorlatilag, minden olyan anyag vagy anyagi rendszer energiahordozónak minősül, amelyiket mechanikai munkára lehet fogni vagy éppen fűteni lehet vele. Ebből kifolyólag, ha minden anyagi minőség energiahordozónak számít, akkor az anyagokkal tulajdonképpen, nem is lehet az energia mibenlétét konkrét módon meghatározni. Mivel az anyagok, sohasem lehetnek azonosak azzal az energiával, amit csupán hordozni képesek. Így az energiáról formált fizikai meghatározás, amely szerint az energia, az anyagi testek munkavégző képessége, ami átalakítható különböző megjelenési formákba, nem csupán sántít, hanem még elég béna is. Mert azt, hogy mi az energia, nem határozták meg vele konkrét módon. Még akkor sem, ha az anyagok hordozzák azt.
Tudomány vagy Isten?
A tudomány és az Istenhit, az értelmes emberi kultúra részét képezik. Elválasztani a kettőt egymástól nem könnyű. Már, csak azért sem, mert a tudomány valamikor, a vallásokból fejlődött ki. Mivel, a papok voltak azok az igazságot kereső írástudó emberek, akik az Isten által teremtett anyagi világunk valóságát, egyre jobban szerették volna megismerni. Így a tudományt, mint a természetre vetített Isteni igazságok felismerésének az eszközét művelték. Így kezdetben, minden tudományos jellegű állítás, Isten dicsőségét szorgalmazta.
Jó Isten.
Az abszolút Létezés, alapvetően kétféle valóságon nyugszik. A kozmikus szintű mágneses valóságon, és a vele ellentétes tulajdonságú, elektromos anyagi valóságon. De az anyagi valóság, a mágneses valóságból alakult ki, és abban is működik rezgési szinten. Így az objektívként megismert anyagi valóság gyakorlatilag, elektromos és mágneses egy időben. Ezért benne az elektromos hullámokat, „elektromágneses” hullámoknak nevezik. Amit az elektromos és a mágneses erőterek között folyamatosan fennálló induktív viszony tart, egy közös egységben. De, ha a légterünkben felfelé haladva, elhagyjuk a bioszféránk határát, akkor már a bolygó és csillagközi térbe kerülünk. Az űrbe. Ahol nincsen elektromos anyagi vonatkozás. Mert az már, az Univerzum tisztán mágnese tere.
Sötét energia.
Sajnos, az energia mibenléte, még nem teljesen tisztázott a fizika tudományában. Mert az a tény, hogy helyzeti energiaértékkel ruházzák fel a nyugalomban lévő anyagi testeket, és mozgási energiaértékkel a mozgásállapotban lévőket, még egyáltalán nem utal arra, hogy tulajdonképpen, mi is az energia. Még akkor sem, ha ez a kétféle energiaérték, tökéletesen egymásba számolható matematikai mennyiség. Így az energiát, egyszerűen munkavégző képességnek tartja a fizika tudománya. De az erő is munkavégző képesség ám a fizikában. Mégsem nevezzük energiának. Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi a különbség az erő és az energia között, ha mind a két hatás munkavégző képességnek minősül?
Sötét anyag.
A sötétség fogalma, eleve háromféle jelentéstartalommal bír. Az első jelentése alapján, a látható fény teljes hiányára utal. Amikor egy anyagi test, vagy egyéb közeg, elnyeli az összes látható fényt. A második jelentése alapján, a szellemi elmaradottságra utal. Gyakorlatilag a butaságra. Amikor az értelemmel bíró ember, szellemi szinten nem fogja fel, az észlelt dolgok vagy események valóságos lényegét. Harmadik jelentése alapján pedig, a pozitív lelki élet, spiritualitás nélküli legalacsonyabb szintjét jelképezi. Így lett Lucifer, a sötétség fejedelme. Bár a neve azt jelenti, hogy „Fényhozó”. Mégis a félelemnek, a szerencsétlenségnek, a pusztulásnak, a halálnak és a gonoszságnak a jelképe lett. Gyakorlatilag, ezt a sötétséget győzte le feltámadásával Jézus. Amikor, az Istentudatosság tiszta „fényével” világította be az emberek elméjét.
Tapasztalat.
Amikor az élet reánk irányuló eseményeiben részt veszünk, akár akarjuk, akár nem, tapasztalatot szerzünk magunknak. Így a tapasztalat többnyire, olyan fizikainak mondható testi élmény, amit szellemi szinten is értelmezhetünk. Vagyis, mivel az anyagi testünkkel veszünk részt a megtapasztalható eseményekben, és azt szellemi szinten tudjuk csak mentális módon értelmezni, akkor tulajdonképpen, a lélek tapasztal meg bármit is általunk. Mert az értelmes embert három, elvileg jól elkülöníthető rész alkotja. A lélek, a szellem, és a test. Ahol a lélek állandó, abszolút értékű amíg élünk, míg a testünk és a szellemiségünk relatív, folyton változó adottságaink.
Terjed a fény.
Az objektív anyagi valóságunkban a fény, „elektromágneses” hullámként van nyilvántartva. Amelynek a terjedési sebessége, 300 000 km/s vákuumban. Csakhogy, amikor a fény vákuumban terjed, akkor éppen az anyagi minőségektől megfosztott térben halad. Ha pedig, anyagi minőségek nélkül fejezzük ki a teret, akkor az már elektromos jellegű, eleve nem is lehet. Csupán a mágneses összetevőjéről beszélhetünk. Ilyen módon vákuumban a fényről csak, mint mágneses hullámról ejthetünk szót.