Futótűz

Fogalom.

A szavaink által kifejezésre juttatott fogalmaink jelentését, lexikális módon határozta meg az emberi kultúra. Így a lexikonjaink, a szavakkal kifejezhető fogalmaink után, leírják azok szemantikai szintű jelentéstartalmát is. Azt a logikai összefüggést, amit minden ember egyformán értelmezhet, egy-egy adott szó fogalmi tartalmának a hallatán. Ezzel foglalkozik a szemantika. A nyelvtudományt képviselő lingvisztikán belül. Így a szemantikát magyarul, jelentéstannak nevezik. Ezért a szemantika, a nyelvészet azon területe, amely nem a szavainkat képviselő fogalmak leírt megjelenési, nyelvtani formáival foglalkozik, hanem azok belső, logikus jelentésével. Illetve azok jelentéstartalmának az esetleges változásaival.

Agyműködésünk.

A tudós szakemberek azt állítják, hogy „ők nem hisznek, hanem mérnek”. Vagyis a szellemi tudásukat, nem a lelki szinten érvényesülő érzéseikre alapozott hitük határozza meg, hanem a szellemi szinten kezelt értelmes gondolataik. Ebből kifolyólag, előbb mindig mérnek, azaz viszonyítanak. Majd a méréseik eredményeiből vonják le, a nyilvánvaló szellemi szintű következtetéseiket. Ilyen értelemben véve, egy igazi tudós ember, sohasem a lelki eredetű megérzéseire hagyatkozik. Mert az elméjében, a lelki szintű megérzéseinek, nincsenek precíz méréseken alapuló, tudományos létezési jogosultsága.

Vákuum.

Már megszoktuk azt, hogy a teret, az anyagi minőségek töltik ki. Ezért van azoknak térfogatuk. Szilárd, folyékony és légnemű anyagi részhalmazokat alkotva. Ha azonban, kivonjuk az anyagot a térből, akkor vákuumot kapunk. A vákuum tehát, térfogat nélküliséget jelent az anyagi világunkban. Vagyis a vákuum, az anyagi minőségek számára, maga a tér. Az anyagi mozgás, a változás, a viszonyítható létezés tere.

Jelenben az idő.

Már nagyon régi filozófiai és tudományos jellegű probléma az, hogy mi is az idő. Annak ellenére, hogy már a tudományok kezdete óta, filozófiai értékű alapfogalomként szerepel. Így a fizika tudományában is.  Tudjuk mérni, többé kevésbé tudjuk értelmezni, de hogy mi az idő, az még nem nyert tudományos értékű meghatározást. Vagyis az időt, a tudósaink is, egyszerű konyhanyelven értelmezik.

Mindenség elmélete.

A mindenség elméletének, egy olyan tudományos elképzelést kell tartalmaznia, amelyben az abszolút Létezésben, az objektív elektromos szerkezetű anyagi valóság mellet, az Univerzum szubjektív, azaz mágneses valósága is értelmet nyer. Mint két olyan ellentétes tulajdonságú fizikai valóság, amely a teljes, az abszolút Létezés különböző szintű eseményszerűségeit képes fenntartani.

Kvantumgravitáció.

Az emberi történelem során, már régóta foglalkozunk a gravitáció jelenségével. Az ókorban, az égitesteket összekötő láthatatlan „zsinórról” szólt a dolog. Míg Newton korában, a tömegvonzás elméletével magyarázták. Így, éppen Newton volt az a kiváló matematikus, aki felállította a tömegvonzás ma is használatos matematikai képletét. Majd Einstein, a relativitásról szóló elméletével, a téridő szövetének a görbületével magyarázta, az egyetemessé vált gravitáció jelenségét. A tömegek vonzó hatása nélkül.  Míg a mai modern kvantumelmélet, még nem is foglalkozott érdemben, a gravitáció vitathatatlan jelenségével. Viszont, már megalkotta a „kvantumgravitáció” rejtélyes fogalmát.

Erőből energia.

Amikor egy erő, hatást gyakorol egy anyagi test tömegére, akkor azt az erőt, egy másik test tömege közvetíti, teljesen tehetetlen módon. Így a közvetlen felületi érintkezésük pillanatában, a lendületben lévő második test, átadja egyetlen felületi érintkezésen alapuló impulzus által azt az erőhatást az első testnek, amit a lendületével közölni képes. Megváltoztatva ez által, az első test addig viszonyítható mozgásállapotát. Vagyis, az erő hatása, a tömegek között közlődik, közvetlen felületi érintkezésen alapuló kölcsönhatás révén.

Lehetőségek fizikája.

A klasszikus fizika az alapja, a fizika tudományának. Einstein modern fizikája, abból fejlődött ki. A véletlenek fizikáját megalapozva. De nem cáfolva a klasszikus fizika egyetlen állítását sem. Így, a relativitáselméletekből kifejlődött kvantumfizika már, a lehetőségek fizikáját testesíti meg. Mert, már nem a klasszikus fizika által meghatározott, jól determinált törvények uralják benne a megfigyelt és előre megjósolható eseményeket, de nem is a relatív véletlenszerűség, hanem a fizikai szinten megállapított, határozatlanságra alapozottan feltételezhető lehetőségek.

Személyes energiahiány.

Amikor az ember, energetikai szempontból tekintve normális, akkor teljesen egészséges. Mert a szervezetének minden sejtje, azok minden egyes atomja, mint anyagi szintű kiterjesztése, a reájuk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámok induktív hatásának engedelmeskedik. Korlátozások nélkül. Ilyen egyéniségek például, az újszülött gyermekek. Hiszen, az őket éltető kozmikus szintű mágneses hullámuk, mint lélek, tökéletes induktív munkát végezhet a kis anyagi testükön. Amit a szellemi képességük hiányában, nem korlátozhat semmi. Esetleg csak, az anyai gondoskodás hiánya.

Mozdulatlan mozgató.

Arisztotelész már az ókorban megállapította, hogy kell lennie a világegyetemben egy intelligens „mozdulatlan mozgatónak”, aki az anyagi világ eseményeit tudatosan rendezgeti. Egy mozdulatlan princípiumnak. Mivel a fizika, az anyagi természet dolgait és jelenségeit kutatja, ezért a metafizika, olyan filozófiai nézeteket képvisel, amelyek azt próbálják értelmezni, hogy mi van a természet mögött. Mi van a természet után. A természeten túl. Mi irányítja a természetet. Mivel az, nem lehet az anyagi minőségű természet része, ezért csak filozófiai gondolkodással érthető meg. Hiszen, bizonyítani nem lehet egyszerű fizikai mérésekkel. Így lett Isten fogalma, olyan metafizikai Létezés, amely az intelligens mozdulatlan mozgatót valósítja meg, a filozófia elméleti szintjén. Ezért lettek, a teológiai, spirituális és ezoterikus tanítások, egytől-egyig metafizikus jellegűek.

Ima és képzelet.

A verbális módon kifejezett élő szavaink, olyan fogalmakat tartalmaznak, amelyeknek eleve sajátságos lelki telítettsége van. Mert alapvetően kétféle hangzóval tudjuk kifejezni azokat. A kizárólag lelki eredetű dinamikus erejű magánhangzóinkkal, és a szellemi szintű informatív értékeket képviselő, értelmes mássalhangzóinkkal. Így a verbális módon, szavakkal kifejezett fogalmainknak már, sajátságos lelki telítettsége van. Ami a fogalom verbális, szóbeli kifejezése során nyer dinamikus jellegű, lelki erővel jellemezhető telítettséget.

Holt a hit.

„Mert amiképpen holt a test lélek nélkül, aképpen holt a hit is cselekedetek nélkül.”

                                                        Jakab-2/26.

Tulajdonképpen arról van szó, hogy a mindennapi cselekedeteink, hűségesen visszatükrözik a hitünket. Mert, az értelmes ember, csak olyan cselekedeteket hajt végre, amelyekben valóban hisz is. Másképpen fogalmazva, a hit olyan cselekedetvezérlő szellemi gondolat, amelyikhez a lelki érzéseinket is hozzáadtuk az eménkben. Éppen a cselekvés megvalósulása érdekében.

Megtervezett jövőnk.

A spontán reflextevékenységeink, mindig a jelenben zajlanak. Olyan hirtelen, hogy a legtöbb esetben, nincs is időnk szellemi szinten átgondolni azokat. Ennél fogva, az ilyen reflex-szerűen végrehajtott cselekedeteink, a lelki jelenlétünket igazolja. Amikor az ember jókor van jó helyen, és ösztönösen a jót teszi. Éppen azért, hogy valamilyen balesetet, problémát vagy katasztrófát elkerüljön. Úgy is mondhatjuk, hogy az ilyen reflex által végrehajtott spontán cselekedeteink, a lelkünk aktivitását igazolja.

Fénysebesség felett.

A tudomány mai állása szerint, a fény olyan „elektromágneses” hullám, ami a látható fény hullámhosszának a spektrumába esik. Valójában azonban, az „elektromágneses” hullámot, elektromos és mágneses összetevőire lehet bontani. Ezt azért érdemes megtenni, mert a mi objektív anyagi világunkban, mindig a mágneses hullám kerül induktív viszonyba az elektronok elektrosztatikus erőtereivel, és elektromos hullámot alakít ki bennük. Ennél fogva, csak a bioszféránk anyagi közegében lehet induktív módon közösített „elektromágneses” hullámról beszélni. Mert a mi objektívként megismert anyagi világunk, elektromos és mágneses egy időben.

Térhatás.

A szemeink úgy alakultak ki, hogy azok, egymástól megfelelő távolságban helyezkedjenek el. Ez biztosítja számunkra azt, hogy a távoli tájat, mint egy kétdimenziós képet szemlélhetjük, de a közeli kézzel fogható tárgyakat, már térhatású jelleggel értékelhetjük. Mert az egymástól megfelelő távolságra lévő szemeink, más és más pozíciót látnak a közeli objektumokból. Amely vizuális információkat az elménk összegezi. Így, minél közelebbről szemlélünk egy apró tárgyat, annál térhatásúbb képet alkot róla az elménk.

Vízprogramozás.

Keletkezése alapján, a víz égéstermék. Mégpedig a hidrogén égése során keletkező olyan égéstermék, ami az oxigénnel egyesülve válik kristály tiszta vízzé. Így két hidrogénatom és egy oxigénatom egyesüléséből, fúziójából keletkezik a víz. Ez a fúzió megy végbe szerintem, a sejtjeinkben is. Ahol a sejtjeink, a váráramon keresztül megkapják a biológiai szintű kristályosodási folyamataikhoz szükséges tápanyagot, ami hidrogénben és oxigénben gazdag. Majd a hidrogént elégetik a sejtjeinken belül vízzé. Így jutnak az élethez szükséges energiához. Az így keletkezett vegytiszta vizet pedig, arra használják, mint tökéletes oldószert, hogy a sejtekben keletkezett szerves alapú hulladékot feloldja és kiürítse a sejtjeinkből.

Biológiai kristályosodás.

A wikipédia ismeretei alapján, az anyagtudományok közül, a kémiában és az ásványtanban, olyan szilárd halmazállapotú anyagokat neveznek kristályoknak, amelyekben az atomok, a molekulák vagy az ionok, szabályos elrendeződésben, a tér mindhárom irányában ismétlődő mintázat szerint helyezkednek el. Így a kristályszerkezetet alkotó térrácsot, háromdimenziós elemi cellák építik fel. A kristály szó, az ókori görögöktől ered, és bármilyen megfagyott vagy megdermedt dologra vonatkoztatták, így például, a jégre is. 

Csillag születik.

A közeg fogalma a fizikában, bármilyen fizikai hatás hordozója, illetve az, az anyagi környezet, amelyben valamilyen folyamat végbe mehet. Vagyis a közeg, közel azonos méretű résztömegek egységesnek mondható halmaza. Az objektív anyagi világunkban a stabilnak mondható közegek, anyagi testeket formálnak. Amely objektív részközegek, az anyagi testek egységesnek mondható tömegét alkotják. Stabilizálva azok térfogatát. De így, vannak tiszta és vegyes közegek is.

Hittel kifejezett hit.

Az emberi elménk természetes alapfeladata az, hogy a szellemi gondolataink informatív értékeivel fejezzük ki értelmes módon, a lelki érzéseinket. Így az emberek szellemi szintű egyedfejlődése során, mindenkinek folyamatosan változik a hite. Hiszen, teljesen lenullázott szellemi képességekkel születünk. Így a tanulás lehetőségével, folyamatosan változnak a relatív, szellemi szintű ismereteink. A születésünk pillanatától folyamatosan gyarapodva, a halálunk pillanatáig, a felejtés lehetőségével. De a folyamatosan változó relatív szellemi adottságaink, mégis alkalmasak arra, hogy a lelki érzéseinket kifejezzük általuk.

Uraságok.

A népjólét megvalósítására törekvő demokráciának, olyan Alkotmányos jogrenden kell nyugodnia, amely minden állampolgár számára képes garantálni, az alapvető emberi szabadságjogokat. Amelyben az emberi méltóság megtapasztalható. Így a demokratikus jogi rendszer Alkotmánya, csak népszavazás által módosítható. Amely változásokban, mindig a nép érdeke juthat csak érvényre, és abban, a nép akarata érvényesül. A népjólét felé irányulva. Politikai szinten megváltoztatni, módosítgatni vagy megszüntetni nem lehet. Mert minden politikai döntés alapját, éppen az alapvető Alkotmányos jogrend biztosítja. Mégpedig, a népjólét kialakítása érdekében.

Jó és rossz.

Egy régi indián legenda szerint, az öreg indián meséli a kis indián gyereknek, hogy minden ember elméjében, két farkas lakozik. Egy jó farkas, amelyik olyan, mint egy jámbor kutya, aki mindig a gazdáját szolgálja. Folyamatosan örömöt okozva számára. Valamint, egy vad farkas, amelyik teljesen kezelhetetlen és még a gazdáját sem kíméli. A kis indián gyermek első természetes kérdése az volt, hogy akkor, végül is, „melyik lehet az erősebb farkas”? Mire az öreg indián bölcsen azt válaszolta neki, hogy az, amelyiket éppen táplálod, amelyiket élteted a szellemi gondolataiddal.

Vesztesek.

Alapvetően, senki sem születik vesztesnek. Mégis, az embereknek több, mint a fele, vesztesnek érzi magát. Mert a társadalmi beilleszkedés területén, olyan helyeket töltenek be, amelyekkel nem találják meg igazán a számításaikat. Mert gazdasági szinten, a szegényebb népréteghez tartozónak érzik magukat. Akik, alapvetően ki vannak szolgáltatva, ki vannak használva, el vannak nyomva a saját társadalmukon belül. Ezért, teljesen sikerteleneknek és veszteseknek érzik magukat.

Nevetve képzelődj.

Egy régebbi írásomban lejegyeztem már, hogy a „nevetés a stressz oldószere”. Így a humor egyetlen reális célja az, hogy ellazítsa az izmainkat és formálja a memóriánk tudati tartalmait. Mert, amikor a humorban rejlő iróniákat megértjük, akkor az elménk megvilágosodik az adott témában. Mivel, szellemi szinten világossá válik számunkra, hogy amin nevettünk, az mekkora butaság. Így a nevetés gyakorlatilag, kitörli az elménkből azt, amin nevettünk, hogy helyébe, egy sokkal megfelelőbb ismeret emléke kerüljön.

Lineáris sokszögek.

A sokszögek, meghatározott oldallakkal zárt síkidomok. Amelyek, az oldalaiknak megfelelő szögeket is tartalmaznak. Ezeket az oldalakat szakaszoknak nevezzük, és azok közvetlen találkozási pontjait olyan csúcsoknak, amelyek valamilyen szöget zárnak be. Ilyen legalapvetőbb sokszögek, a háromszögek is. Amelyek esetében, a három önálló szöghöz, három oldal is tartozik. Amelyek határolják a háromszöget, mint síkidomot. Vagy például, a négyszögek különböző fajtái. De a háromszögektől és a négyszögektől eltérően, a geometriában poligonoknak hívják azokat a síkidomokat, amelyeknek véges számú, sok egymáshoz csatlakozó egyenes szakasz határolja a területét. A sokszöget határoló szakaszok összessége adja a sokszög kerületét. Amikor pedig, a kétdimenziós sokszögek háromdimenziós kiterjedésű alakot öltenek, akkor már politópoknak hívják őket.

Hatástranszformáció.

Szerintem, az abszolút Létezés, alapvetően kétféle valóságon nyugszik az Univerzumban. Az oszthatatlan alaptömegek által felépült mágneses alaphalmaz szubjektív valóságán, és a benne és belőle megnyilvánult, összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok által biztosított, objektív valóságon. Ami az objektívnek megismert valóságban, elektromos és mágneses egy időben. Közöttük pedig, a folyamatos indukció eseménye tart fenn fizikai viszonyt. Mert az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok atomos szerkezetű struktúráit is, a mágneses alaphalmaz tölti ki belül. Mozgási, létezési teret biztosítva ez által, az objektív valóság legapróbb alkotóelemei számára is. De, ha felfelé haladva, elhagyjuk a légterünk peremét, és a bolygó és csillagközi űrbe kerülünk, ahol már nincsen elektromos anyagi minőség, akkor az Univerzum tiszta mágneses alaphalmazába hatolunk.